Budapest Régiségei 26. (1984)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a "Dunántuli szeletien" 5-32
állapítja a dunántúli és a Ny-szlovákiai ipar kapcsolatát (Dzeravá Skala), és az erős középső paleolitikus karaktereket/ 26 ) Öt évvel később Vértes L. regisztrálja a magyarországi paleolitikus lelőhelyeket, megfigyeléseit. Ismét „A Szeleta-kultúra a Dunántúlon" címmel ír a kérdésről. Első köztük a Jankovich-barlang. Megállapítja, hogy a lelőhely Szeleta-kultúrája sok vonásban különbözik a Bükk-hegységitől. Az egyik eltérés az, hogy a Jankóvichbarlangban hasított alapú hegyek kerültek elő. A másik, hogy a kőeszközökön erős levalloisien hatás érezhető. A talonok 68%-a facettait (!), és esetenként moustérien hegyszerűen munkálják meg őket. .. A jó tipológiai megfigyelések ellenére azonban: „A Jankovich-barlang Szeleta-kultúrája minden eltérése ellenére is azonosnak bizonyult statisztikus összevetés alapján a Bükk-hegységivel." Vértes ingadozik, hogy a két csoport eredete közös lehett-e vagy sem. ,Anúg a németországi Weinberg (= Mauern) és Kosten anyagáról nem állt rendelkezésünkre részletes vizsgálat, a dunántúli Szeleta-kultúrát ezzel hoztuk származási kapcsolatba." Összefoglalva írja a következőket: „a Jankovich-barlang Szeleta-kutúrája összképében megegyezik a bükkivel, de sok fontos részletben eltér tőle. Jelenlegi ismereteink alapján származási körülményeit nem tudjuk rekonstruálni."^ 27 ^ Különös, hogy a dunántúli ipar meghatározása, eredete most sem oldódott meg, hanem lényegében visszatért a régi rendszerhez. Oka talán az igen bizonytalan rétegtani, kronológiai megfigyelések. És ezek, sajnos, ugyanilyen bizonytalanok ennek az iparnak a többi lelőhelyein is. A dunántúli iparról ezután évekig nem hallunk. A probléma közben érik. Később azonban egy áttekintésben a következőket olvassuk a dunántúli ipar eredetéről: „A genetikai fejlődés pontjai, feltételesen: a Nyugaton még acheuléen tradiciójú moustérien (szakóca szerű eszközökkel) -, amelyből egyrészt egy micoquien jellegű ipar, másrészt egy néha továbbélő középső paleolitikum lett. (Schaber+Handpsitzen-Komplex és Faustkeil+Blattschaber-Komplex). Valószínűleg a Felső-Duna vidékén volt egy kialakulási centruma, ezek az előbbi délnémet lelőhelyek, amelyből később levélhegyes iparok lettek. (Altmühl-csoport). Ennek áthatását látjuk később (?) az eléggé bizonytalan korú, dunántúli, úgynevezett „szeletienben." (28 ? (A kérdőjel arra vonatkozik, hogy valóban fiatalabb-e a dunántúli ipar, mint a középeurópai micoquien utolsó fázisa.) Ugyanott: „A dunántúli civilizáció elsősorban a Jankovich-barlangból ismert. Datálása bizonytalan. (Würm 1—2 —, vagy idősebb?) Iparára jellemzőek a plankonvex levélhegyek, a levélkaparók, az inkább szakócára emlékeztető bifaciálisok. . . A csont- és kőszerszámok összetartozása kérdéses. Az anyag összefüggései — a Ny-szlovákiai lelőhelyeken kívül — Nyugat felé vezetnek (Mauern, Ranis, Of net, stb.): átfogóan a középső paleolitikumnál említett komplexek. Mindenesetre, mivel a dunántúli iparnak a névadó Szeleta-barlanggal és annak körével kapcsolata nincsen, a szeletien elnevezés formális, de aligha érvényes."* 29 ' Végül: „Nous pourrions achever là notre description des gisements actuellement connus du Paléolithique moyen de la Transdanubie, mais nous jugeons opportun d'insérer une digression sur un problème très important du point de vue de l'Europe centrale et orientale: la question dite du „Szeletien transdanubien" et de proposer une solution et une définition nouvelle. . ," (3 °) _ A továbbiakban pedig, öt pontban, elolvashatjuk a probléma megoldását és a további következtetéseket. Az idézett munka azonban — ismerve a Remete Felső-barlang ásatásának eredményét, a régibb lelőhelyek revízióját, tehát ennek a publikációnknak az irányát —, a részletekre érthetően nem tért ki. Lássuk most tehát mégegyszer —, más szemlélettel —, ennek a dunántúli ipartípusnak a kérdését, és ellenőrizzük a lelőhelyek adatait. Megállapítható, hogy valamennyi probléma oka két tényezőben keresendő. Az egyik az iparok helytelen vagy bizonytalan tipológiai meghatározása —, a másik a lelőhelyek még sokkal bizonytalanabb kronosztratigráfiai, rétegtani viszonyai. Először az utóbbiról kívánunk általánosságban szólni. Említettük, hogy mi a Würm eljegesedés hármas tagolását használjuk. Ezt talárjuk területünkön még a legmegfelelőbbnek —, akkor is, ha a tagolással kapcsolatban problémák merülnek fel. A Kárpátmedencében négy periódusú Würm — mint Nyugateurópában —, nincsen. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez a hármas tagolás is — legalábbis részben —, fiktív. Magyarországon ugyanis nem ismerünk olyan lelőhelyet, ahol a Würm 2 „hideg" periódusa fauna-horizonttal, vagy litosztratigráfiailag bizonyítható lenne. Úgy látjuk, hogy a Riss-Würm interglaciális után egy elég hosszú lehűlés következett. Ez a Würm lassú, bevezető szakasza: a korai Würm. Ezután jól körülhatárolható a Würm 1 hideg periódusa, egy glaciális szakasz, a Würm 1 maximuma. Ezt követően ismerünk egy enyhe, csapadékos, erdei klímájú időszakot —, a Würm 1—2 interstadiálist. Ezután azonban, úgy látszik, egy hosszú, lassú, folyamatos lehűlés következett —, majd egy egészen rövid oszcilláció után a Würm utolsó leghidegebb periódusát tudjuk biztosan megállapítani. A Würm 2. fázisa tehát „beleolvad" ebbe a folyamatba —, de bizonyítani nem lehet. Majdnem egyetérthetnénk azokkal, akik szerint csak egy „Frühwürm" és egy „Hauptwürm" létezik. A rétegtani viszonyokról közölnünk kell, hogy a magyarországi barlangokban mindig eróziót, rétegkimosást állapítunk meg. Egyes rétegek, néha egész rétegkomplexumok hiányoznak. A kimosás, a réteghiány legerősebb a Riss—Würm interglaciálisban —, majd éppen a Würm 1—2 interstadiálisban. Az utóbbi időszakban ugyan néha igen vastag rétegek képződnek, de rendszerint hiányosak és erősen keveredtek. Ami most a „dunántúli szeletient" illeti, kutatóink ezt az ipart - a civilizációk „megkövetelt" sorrendje szerint —, következetesen a Würm 1—2 interstadiálisba helyezték. (Egyébként lehetséges ilyen is.) Ha szeletien 15
