Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a "Dunántuli szeletien" 5-32

A legalsó minta CaCo

3 tartalma egy akkumulációs szint. Felette 15,36 %-al egy erős kilúgozási szintet találunk. Az R/5 sárgás, löszös-agyagos szintben a CaCo

3 mennyisége ugyan megnövekszik, de sokkal kevesebb, mint a felette fekvő, rendkívül meszes, áthalmozott rétegekben. Az R/61 és az R/6 mintában más fosszilis talajokhoz képest a humusztartalom nagyon magas. Ezek az értékek mutatják azt a csapadékos, meleg klímaszakaszt, amely az intezív mállást, kilúgozást okozta. Az R/5 minta alacsony humusztartalma már egy interglaciális utáni időszakra utal. A fenti adatokból elég jól látható az üledékképződés menete, szakaszossága. A legalsó, kőblokkos réteg a Riss maradványa. Ezt az interglaciális agyaga beágyazta. Ezután erős kimosás következett, a rétegek hiányzanak —, majd következik az in situ maradt löszös-agyagos réteg, amely a faunát, az eszközöket tartalmazta. Ezután nagyarányú erózió volt, melynek következtében a többi würmi rétegek hiányoznak. Ennek az erős kimosásnak a maradványa a szürkés krioturbált réteg. A fenti kronológiát — a kultúrréteg datálását — a botanikai és paleontológiái vizsgálatok teljes mértékben alátámasztják. A botanikai anyagról csupán azt ismételjük meg, hogy a faszénmaradványokat csak az első terem 4. rétegében találtunk. Ezek kizárólag a Larix -Picea csoporthoz tartoznak. A réteg képződése idején tehát a Remete-völgy környékét lue- és vörösfenyőből álló tajga borította, ami megfelel a Würm 1 körüli (inkább előtti) magyarországi viszonyoknak. A paleontológiái anyagot rétegenként, azon belül vékony szintenként, horizontálisan pedig lxl m-es területenként gyűjtöttük össze. Mint említettük, a számunkra lényeges 4. réteg korát már a barlang előterében előkerült paleontológiái anyag hozzávetőlegesen meghatározta. További csontokat ismét csak ebben a rétegben találtunk. A hátsó teremben ugyanez a réteg faunisztikailag két szintre bontható. Kronológiai szempontból meghatározó az első terem in situ rétegének anyaga, melyet Kretzoi M. határozott meg. Az alábbi faunalista mellett a számok a csontok darabszámát jelzik. 1. Tetrao sp. ind. — 1 2. Lagopus cf. lagopus — 2 3. Nyctea scandiaca — 1 4. Pyrrhocorax sp. ind. — 1 5. Microtus sp. ind. — 1 6. Homo neandertalensis King. — 3 7. Canis spelaeus Goldfuss — 4 8. Vulpes vulpes (Linné) — 4 9. Ursus priscus Goldfuss — 4 10. Ursus spelaeus Rosenmüller et Heinroth — 110 11. Mustela erminea (Linné) — 1 12. Mêles mêles (Linné) — 3 14. Leo spelaeus (Goldfuss) — 3 15. Lepus timidus (Linné) — 19 16. Mammuthus primigenius (Blumenbach) — 3 17. Equus sp. ind. — 11 18. Coelodonta antiquitatis (Blumenbach) — 3 19. Cervus elaphus (Linné) — 8 10 20. Rangifer tarandus (Linné) — 1 21. Megaloceros sp. ind. — 4. 22. Ibex cf. priscus (Woldrich) — 4 23. Ovibos pallantis (Smith) - 2 24. Bos seu Bison sp. ind. — 9 Fentiekben Kretzoi M. eredeti faunalistáját közöltük —, így került az állatfajok közé a Homo neandertalensis, az ásatás egyik legfontosabb lelete, melyre alább visszatérünk. Az egyes fajok klimatológiai-kronológiai értékeléséhez röviden a következőket: A Tetrao tetrix, a. siketfajd, Közép-Európában főleg idős fenyvesek állata. Itt indifferens. — A Lagopus (hófajd) ökológiai igényét tekintve tagjai-tundrái faj, és hidegjelző a Felső-barlangban. Előfordulása egy glaciálisra utal. — A Microtus sp. Magyarországon — a többi hidegjelző faj mellett —, a réteg keletkezésének idejében a klíma hidegre fordulását és az artikus elemek D-re nyomulását bizonyítja. Bármelyik pocok-fajtához tartozzék, a mainál hűvösebb klímát jelez. — A farkas a mainál hűvösebb klímára utal, kronológiai szempontból azonban indifferens. A barna medve szintén az. A róka ubiquizmusa nem teszi alkalmassá ökológiai kérdések megoldására. Feltűnő azonban, hogy az Alopex — más hidegjelző fajok mellett — még nem fordul elő a rétegben. A barlangi medve teljesen általános a magyarországi felső pleisztocénben. Elsősorban a Würm 1—2 interstadiálisban gyakori, de ugyanúgy megtalálható - méghozzá tömegesen — a Würm 1 tetőzése előtt, a mainál hűvösebb „Altwürm" periódusban. A fajjal kapcsolatban utalnunk kell Kretzoi M. tanulmányára, melyet az érdi telep monográfiájában publikált —, és amely fauna hasonló/azonos korú a Remete Felső-barlangéval/

8 ' A borz előfordulási száma feltűnően kevés. Valószínű, hogy a mészköves réteg nem volt megfelelő bonyolult járatainak kiásására. Ma egyike a legigénytelenebb ragadozónak —, a felső pleisztocénban azonban a gyakorisága és az elterjedése feltűnő eltéréseket mutat. A Kárpát-medencében a „prewürmi", „korai würmi", az ún. „meleg moustérien" faunákban tömegesen található (Varbófázis) —, és valamennyi „hideg moustérienben" ritka. (Pl. Tata, Subalyuk-barlang, Érd.) Kis száma itt is egy lassan lehűlő időszakra mutat. A hermelin már hidegjelző, de nem felel meg egy glaciális maximum klimatikus körülményeinek. A Crocotta spelaea, a hiéna, füves puszták hűvös klímát igénylő állata. A Varbó-fázisban, egy „meleg" periódusban ritka —, viszont gyakori az Érd-i jellegű vagy a Subalyuk barlang felső rétegének viszonylag hidegkedvelő faunájában. Dominanciája a magyar medencében a Würm 1 előtt állapítható meg. A Leo spelaeus a felső pleisztocén nagy emlősei közül a legvitatottabb faj/

9) Előfordul többek közt a Varbófázisban, a Subalyuk-barlang alsó és felső rétegében. Érd alsóbb szintjeiben. Ezzel szemben a hidegebb faunákban hiányzik. Valószínű, hogy az utolsó hideghullám előtt már eltűnt a mi területünkről. A mammut füves-sztyeppei faj. Ezen a lelőhelyen — a többiek mellett — hidegjelzőnek tarthatjuk. Az Equus