Budapest Régiségei 26. (1984)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a "Dunántuli szeletien" 5-32

sp. klimatikus-ökológiai igénye azonos az előbbiével. Itt a nagytestű, „moustérien" fajta csontjai fordulnak elő —, tehát fedi az eddigi faunaképet és a belőle kialakuló datálást. A Coelodonta síkvidéki, sztyeppéi állat. A magyarországi faunákban rendszerint kísérője a mammutnak. Általában hidegjelző : Bakonybél, Varbó meleg faunáiban ritka —, a Subalyuk-barlang felső és Érd felső rétegeiben, tehát a Würm l-hez közeledő időszakban gyakori faj. A Megaloceros ökológiája nem tisztázott, de a kronológiai előfordulása a Kárpát-medencében jól ismert. Leggyakoribb a R/W interglaciálist követő időszakban. A Cervus elaphus indifferensnek mondható. A Rangifer a mi területünkön glaciális tetőzésekre jellemző. Előfordulhatna későbbi időszakban is —, minthogy azonban az előző fajok a réteg korát a Würm 1 elé datálják, csupán arról lehet szó, hogy az „Altwürm" valamelyik hideg szakaszában jelent meg nálunk, vagy közvetlenül a Würm 1 maximuma előtt. Hasonló helyzettel találkoztunk az érdi telep felső szintjeiben is. Az Ibex ezen a lelőhelyen indifferens — inkább tájjellegű, semmint klímajelző. Meleg faunákban nem fordul elő —, a Bükk-hegységben azonban még 200 m-nél alacsonyabban is megtalálható. Végül az Ovibos, a pézsmatulok, biztos felső korhatárt szab a réteg keletkezési idejének. Ez a faj ugyanis a Kárpát-medencében csak a Würm 1 kulminációjáig fordul elő. Területünkön később egyáltalán nem található. Ugyanolyan biztos klímajelző, mint más, hasonló korú lelőhelyeken az Equus (Asinus) hydmntinus, mely a Würm 1 kulminációja után szintén végleg eltűnt a Kárpát-medencéből. Az Ovibos jelenléte tehát biztossá teszi, hogy a réteg a Würm 1 előtt képződött. A barlang kultúrrétegének datálását nem egyes, determináns fajok adják — és valamely faj dominanciája sem —, hanem a fauna jellegzetes összetétele. A fajok egy része kronológiai szempontból indifferens. Megjelennek hidegjelző fajok — Ovibos, Rangifer, Coelodonta antiquitatis, Mammuthus, Lagopus —, de még nem mutatnak különösebb erősségű lehűlésre, egy kifejezett glaciális periódusra. Ugyanakkor hiányoznak az enyhe klímára utaló, az inter-szakaszokra jellemző fajok. Nem találunk Riss—Würm interglaciális korú fajokat, és olyat sem, amely a következő interstadiálisra lenne jellemző. Ezzel szemben Kretzoi M. szerint a faunaegyüttes, a faioknak ez a társulása — Lagopus, Ursus spelaeus, Crocotta, Equus, Leo, Coelodonta és még esetleg a Megaloceros is — teljesen jellemző területünkön a Würm 1 tetőzését megelőző, ún. >y

Altwürm" faunákra. Az Ovibos előfordulás későbbi kort nem is enged meg. A fenti datálás egyezik a szedimentológiai vizsgálatok eredményével. A réteg datálása alapján várható, hogy benne csak középső paleolitikum fordulhat elő. Az ásatás jelentősége azonban az iparnak a jellege. A rágcsáló-fauna feldolgozása még nem történt meg. Kretzoi M. szerint azonban, első áttekintés után, semmi nem változtatja meg a réteg kronológiai helyzetét. A faunához magunk részéről még a következőket fűzhetjük: A 24 fajból álló fauna, egy-két kivéteüel, szinte teljes egészében a vadászat eredménye. Csak az apróbb állatok kerülhettek maguktól a barlangba. Előfordulnak ugyan ragadozók is, ezeknek a darabszáma azonban olyan kevés, hogy nem nagyon számolhatunk az általuk. behurcolt fajokkal sem. A rétegben a legnagyobb számban a barlangi medve fordul elő. Ez azonban csak relatív dominancia —, és azért feltűnő, mert ez a hely sohasem volt ún. „medvebarlang". Oka ismét a barlang viszonylag magas fekvése, szűk bejárata lehetett. A barlangi medvét itt tehát a vadászat eredményének tekinthetjük. Közvetve alátámaszthatja ezt más állatok előfordulása is —, mint pl. a Megaloceros, amely agancs-terpesztésével a bejáraton nem is fért volna be —, vagy az, hogy a mammutnak csak patellája került elő. A vadászott fajok között feltűnő a mammut, a gyapjas orrszarvú, az óriás gím stb. — tehát a nagytestű állatok. Ezeknek valószínűleg csak egyes testrészeit szállították fel ide. Áttekintve azonban az egyes fajok csontjainak a számát — és ismerve az egyedszám kiszámításának módszerét — valószínűnek látszik, hogy a lelőhely nem volt kifejezetten lakóhely, hanem csak időszakos, átmeneti vadásztanya. Egyébként az eszközök kis száma is erre utal. A barlang hátsó termének, ugyancsak a 4. rétegének a faunáját Kretzoi M. két szintre bontotta. Meghatározását kiegészítésként közöljük. Felső szint: Tetrao sp. ind. Lagopus cf. lagopus Microtus sp. ind. Canis spelaeus Goldfuss Vulpes vulpes (Linné) Ursus priscus Goldfuss Ursus spelaeus Rosenmüll, et Heinroth Mustella erminea (Linné) Mêles mêles (Linné) Crocotta spelaea (Goldfuss) Leo spelaeus (Goldfuss) Lepus timidus (Linné) Mammuthus primigenius (Blumenbach) Equus sp. ind. Coelodonta antiquitatis (Blumenbach) Cervus elaphus (Linné) Rangifer tarandus (Linné) Megaloceros sp. ind. Ibex cf. priscus (Woldrich) Ovibos pallantis (Smith) Bos seu Bison sp. ind. 11