Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Sz. Burger Alice: Későrómai sírok Aquincumban 65-118

52a. R. MacMullen, Soldier and Civilian in the Later Roman Empire. (Cambridge 1963), 180. 53. Fremersdorf 1967, 15. „Ornamentale Schliffverzierung Blüte im 3/4. Jh." u.o. 13.: Kölni exportról ír. — vö. 43-45. jz. 54. Isings 157.sk

. 55. Trier : Fremersdorf 134. Taf

. 160. 56. A párhuzamba állított Hohen—Sulzen-i kettős szarkofágból (Alzey—Worms között találták 1869ben, „meszes" leöntésű vázakkal!) származó kétfülű, magastestű palackokat Fremersdorf 1967, 31.skk. Taf. 156., 157. és F. Wieseler BJ 56 (1876) 64-87, Taf. II-IV. kapcsolatba hozzák a „B" sírból származó hasonló példányokkal. 57. A három egyforma magas üvegedénnyel kapcsolatban felhívom a figyelmet egy nemrég közzétett regensburgi sírkőre: Schnurbein Katal. 383. 256 f. Taf. 208/4., amelyen oroszlánlábakon álló tripos tetején 3 egyforma kétfülű magas kanna áll. A rendkívül sok halotti lakoma ábrázolásával most nem kívánok foglalkozni, mindenesetre a három egyforma üveg (vagy agyag) edények későrómai előfordulása sírokban, vagy síron kívül külön vizsgálatot érdemel. Csak néhány legismertebb példa: Köln—Braunsfeld, Sarg. 5.: Doppelfeld, 16. skk. Abb. 9. stb. - Hohen—Sulzen, vö. 56. jz. — Köln— Hohenstaufenring, F. Fremersdorf, In: Germania 15 (1931), 117.118. Abb. 13. A megoldás a nagy étkezések szokásainak tanulmányozását kívánja meg: Marquart 1879, 289. skk., és 321. skk. Továbbá vö. Sz. Póczy K.: BpR 20 (1963), 45. 58. Rau, 115. sk. Fig. 3., továbbá 181. sk. Fig. 77. Aquincum 4. századi üvegkereskedelmével kapcsolatban: Alföldi 1942, 720. (BpTört) 59. Elefánt csontnyél: Köln—Braunsfeld, Sarc. 5.: Doppelfeld 21, Abb. 13/3. - Trier környéke: Schindler, 60. Abb. 181. — Regensburg: Schnurbein (265. sír), 24. sk., 160. sk. — Gagát késnyelekhez: Hagen H 4., 15., 16., 20. - A ,3" sírban talált gagátból faragott késnyél figurájának bal oldali sematikus kidolgozása a késnyél használatával (fogásával) állhatott kapcsolatban. 60. PetrJSat. 36, 6. - Juv.Sat. V, 121. - Marquardt 1879,305,312. 61. Marquardt 1879,305 : cochlear, 306 : ligula-lingula. 62. A. Rich-C. Müller: Illustriertes Wörterbuch der römischen Alterümer (Paris-Leipzig 1862) 544. — Blümmer 330. sk. 63. Ábrázoláshoz vö. Strong 178. sk. PI. 52. ezüst sótartó a Chaource-i kincsből. — Kis figuránk készítésénél szerepet játszott a 300 körüli nagyplasztika hatása: 2—2 tetrarcha szobra (Velence Szt. Márk) Peirce—Tyler I. Pl. 2—3. 33. sk. ésM.Daiaporphyrportréja (Cairo), U.o. Pl. 8. — hajviselet, szemkiképzés. 64. TacAnn.V8.,Suet.Vitell.2. 65. Berger 653. - Rationalis: Berger, 667. sk. 66. CIL III 3466,3524. BpTört 417., 501., 722. 67. A „budaújlaki" faládika első ízben közölt fényképét hozza: D. Gáspár: Römischer Kastenbeschlag aus dem Dorf Tamási, SZBÁMÉ VIII-IX (1977/78) Szekszárd (1979), 87-95. 6. kép „Dos" házassági jegyajándék-okirattal kapcsolatos tárolás lehetősége: (vö. Sz. Burger, A bogádi későrómai temető, JPMÉ 1962 (Pécs 1963), 132. kiegészítve: Marquardt 1876,777. sk. tabulae dotis. Az átlag 28 X 28 X 30 cm méretű faládikák megfelelnek a papyrusok méreteinek is: 20—25 X 3035 cm. Blümmer, 324.skk. 68. Két delfinből összekomponált, öntött szériatermék, igen sok példány ismeretes a későrómai temetőkből. Legtöbb Intercisa-ból: Intercisa II Taf. L— LH. A 3. sz. végétől kezdve gyártják. A mi darabunk ahhoz a csoporthoz tartozik, amelybe a delfinek 3 ágú farkai felfelé csapódnak — ezen át fűzik az U-szegeket. 69. Általában ólomból készülnek: D. Tudor, In: Dacia XI-XII. 1945/47 (Bucuresti 1948), 243-255. Bronz tükörkeretek ezüsttel díszítve legutóbb a regensburgi temetőkből ismeretesek, Schnurbein, passim. 70. 3. sz. végi brigetioi sírból porfestékkel került elő hasonló (ritka) formájú példány: L. Barkóczi: Die datierten Glasfunde aus dem II. Jh. von Brigetio. FA 18 (1966-67), 74. Kat. 13. 71. Vo.67.jz

. 72. A faládika xylotomiai vizsgálatát Horváth Ernő (Szombathely, Savaria Múzeum) végzi. Az eredményeket még nem ismerem. 73. Vö. 67.jz. Bogádi temető ... 74. Radnóti 1955, 34. 164. jz. már figyelmeztet arra, hogy ez a sír soha nem tartozott Budaújlakhoz. Buda—Pest—Óbuda egyesítésének időpontjáig — 1873 — a II. ker. egyes lelőhelyei joggal tartoztak Budaújlak-hoz. — A „B"sír 1880-ban került elő és a mai Mártírok útja folytatásának vonala nem tartozik Budaújlakhoz. - A „C" sír 1892-ben került elő a Józsefhegy oldalában, nem hozható kapcsolatba Budaújlakkal. 75. Nagy T., Budapest Műemlékei II. (Budapest 1962), 58. 80