Budapest Régiségei 25. (1984)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Zsidi Paula: Póczy Klára: Közművek a római kori Magyarországon. Budapest, 1980. 509

Dr. Póczy Klára: Közművek a római kori Magyarországon Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1980. 154 oldal, 135 kép A szerző hazánk római kori építészeti emlékeinek egy sajátos csoportját mutatja be: a közműveket. A könyv tíz fejezetében a szerző egy szintézisre vállalkozik, melyben a közműveket (vízvezeték, csatornahálózat, gátak, duzzasztóművek) sokszempontú vizsgálat alá veszi. Az I. fejezetben általánosságban foglalkozik a közművek építésével a Római Birodalom területén, illetve a vízvezetés történetének rövid vázlatát adja. Kiemeli, hogy a római építészetnek ez a görög alapokból kiindulva önállóan fejlődő területe, csak a birodalom nagyfokú szervezettségével együttesen juthatott el a ma is megcsodált szintre. A II. fejezetben a közművekre vonatkozó római kori írásos emlékeket tárgyalja, a teljesség igénye nélkül. A korabeli szakirodalomból részletesebben foglalkozik Vitruvius, Frontinus valamint az ifjabb Plinius a témát érintő munkáival. Míg Vitruvius (De architectura libri decern) munkája elsősorban műszaki szempontból segíti a magyarországi vízvezetékek építésének és működésének megértését, addig Frontinus (De aquaeductu urbis Romae) munkájából, valamint az ifjabb Plinius levelezéséből a vízvezeték és csatornahálózat építésének szervezési és jogi vonatkozásait illetően nyerünk adatokat. Mindezek Pannoniát illetően többnyire közvetett forrásként értékelhetők. A közvetlenül a pannóniai vízellátásra, csatomázásra, forrásfoglalásra vonatkozó írásos források egy részével — a tárgyi emlékekkel együtt — a későbbi fejezetekben foglalkozik a szerző. A III. fejezetben a pannóniai közműépítés közigazgatási és műszaki feltételeit tárgyalja. Kiemeli az úthálózat létrehozását a provinciában, a városon belüli utcarendszer kiépítését, valamint az előbbiekkel összefüggő urbanizációs folyamatot, melyben hangsúlyozza a katonaság szerepét. Pannóniában, ahol a római korban épültek az első vízvezetékek, csatornák, minden előzmény nélkül, sokkal nagyobb és más jellegű feladat várt a katonaságra, mint egy olyan tartományban (pl. Kisázsiában), ahol az urbanizációnak és a vízvezetésnek már voltak hagyományai. A vízvezetékek, csatornák létrehozását követően azok fenntartása jelentett nagy feladatot, melyhez megfelelő anyagi bázisra, szakképzett iparosra és a karbantartást irányító szervezetre volt szükség. A

IV. fejezetben a közművek létesítésének folyamatát tárgyalja az elhatározástól kezdődően az engedélyeztetésen, a tervezésen keresztül egészen a kivitelezésig. Az általánosan leírt folyamatot mind pannóniai mind a birodalom más területeiről vett példákkal illusztrálja. A pannóniai példákat az aquincumi, scarbantiai,brigetioi,gorsiumi régészeti emlékek közül válogatja a szerző. Az V. fejezetben leírja a Magyarországon feltárt vízvezetékek és csatornarendszerek maradványait. Éz nem egy a régészeti leletkataszterhez hasonló leírás, hanem a műszaki szempontból csoportosított tipikus, jellemző példák közreadása. így, bár a vízvezeték nyomvonalának kialakításáról, a terepmunkákról, a vízfoglalás és vízvezetés módozatairól, a városon, ill. a táboron belüli vízelosztásról, a vízgyűjtő és szennyvíz-elvezető csatornákról fogalmat alkothatunk, mégsem látjuk tisztán az egyes városok vízvezetékrendszerét a forrásfoglalástól a szennyvízelvezetésig, még az olyan nagyrészt ismert rendszerek esetében sem mint pl. Aquincum. A VI. fejezetben a közművek fenntartásával és üzemeltetésével járó feladatokat tárgyalja, a VII. fejezetben pedig a regionális méretű közművesítésekkel foglalkozik, a gátak, duzzasztóművek emlékeivel. A VIII. fejezetben a közművekhez fűződő vallási hiedelmeket, szertartásokat írja le, főleg a forrásfoglalások közelében feltárt kultuszhelyek leletanyaga (oltárkövek, építési feliratok, domborművek) alapján. A DC. fejezetben a közművek egészségügyi vonatkozásait tárgyalja. Részletesen ír a közfürdőkről, kórházakról, közutakról, régészeti példákkal illusztrálva. Ezeken keresztül igyekszik bemutatni azt a változást, amely a városi lakosság életmódjában a közművek építését követően megfigyelhető. A X. fejezetben a könyvben tárgyalt pannóniai építészeti emlékek jelenlegi állapotát, várható helyzetét írj a le. A kötetet jegyzetapparátus, tájékoztató irodalomjegyzék és Pannónia történetének időrendi táblázata egészíti ki. Külön figyelmet érdemel az összegyűjtött gazdag képanyag, amelyben a vízüggyel kapcsolatos jelentősebb pannóniai építészeti emlékek és a tárgyi emlékanyag egy része egyaránt megtalálható. Mind a szakemberek mind az érdeklődő közönség számára érdekes kezdeményezés volt ez a könyv, mely egy részben történeti, részben műszaki jellegű emlékanyag elemzését tűzte ki célul. A tárgyalt vízügyi emlékek kategóriájukat tekintve műszaki létesítmények, így műszaki értékelésükkel kiegészülve válik igazán értékelhető történeti forrássá ez az emlékcsoport. Zsidi Paula 509