Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bertalan Vilmosné: A Fő téren feltárt középkori maradványok : előzetes ásatási jelentés 393-418

BERTALAN VILMOSNÉ A FŐ TÉREN FELTÁRT KÖZÉPKORI MARADVÁNYOK (Előzetes ásatási jelentés) Óbuda jelentőségét a magyar várostörténetben a történeti kutatások tisztázták.

1 A középkori város pusztulása miatt a városszerkezet fejlődését az oklevelekből csak hipotetikusan lehetett rekonstruálni. A 18. sz.-i óbudai térképek a középkori város topográfiájára, a városszerkezetre már nagyon kevés biztos adatot adnak. Az újkori utcáknak csak kis része, illetve egy szakasza követi a korábbi út-és térkialakítást. Óbuda művészeti és kulturális kapcsolatait a leletanyag hiányában alig ismertük, így az eddig megjelent feldolgozásokban Óbuda topográfiájáról és művészeti életéről számos téves és egymásnak ellentmondó elmélet született. Az elmúlt évek nagyarányú ásatásai és leletmentései, melyek az óbudai lakótelep építését kísérték, várostörténeti és művészettörténeti vonatkozásban is jelentős eredményeket hoztak: 1. felvázolható a középkori Óbuda alaprajzának fejlődése, 2. a korai település viszonya a római kori előzményekkel, 3. tisztázódott jelentős, monumentális épületeinek és templomainak helye és alaprajza. Óbuda középkori topográfiája szempontjából az első értékelhető és fontos régészeti adat volt a Fő téren 1935ben előkerült gótikus templom falmaradványainak azonosítása a Nagy Lajos és az idősebb Erzsébet királyné által építtetett Mária templommal.

2 A királynéi város területének elhelyezkedésére a Kálvin utcai romoknak a 13. sz.-i várral való azonosítása volt döntő jelentőségű.

3 A királyi (királynéi) vár helyének ismerete az Óbuda belterületét megosztó 1355-ös oklevél határpontjai további kutatásához adott támpontot. A fent említett, meghatározott régészeti objektumok ismeretében tűztük ki az elmúlt évtizedek régészeti kutatásának területét és témáját. A kutatási programot elsősorban a külső tényezők, mint az új lakótelepet megelőző szanálások, az építkezések és közművesítések üteme határozta meg, így egy-egy témának a kutatási lehetősége több évre húzódott szét, összefüggő, egységes, folyamatos ásatásra nagyon kevés lehetőség volt. Az első eredményeket a Budapest Régiségei XXIV. kötetében publikáltuk. A továbbiakban az 1976—80 közötti időszakban a Fő tér és környékén végzett régészeti munkák újabb eredményeiről szeretnénk beszámolni (1. kép). A fenti tervidőszakban indult meg a Fő téren, a Korvin 0. téren és az ide csatlakozó utcákban (Harrer Pál utca—Laktanya utca—Hídfő utca—Kórház utca) a műemléki épületek felújítása, s ugyancsak ezt a területet érintik a Flórián téri csomópont kialakításával és az Árpád híd szélesítésével kapcsolatos közmű felújítások. Az ásasátok célja ezen a területen az 1935-ben csatornázási munka során előkerült prépostsági templom és annak környékén feltárt épületmaradványok hitelesítése, periodizálása és további alaprajzi kiegészítése volt. 1956—57-ben a templom álkereszthajóját és a sekrestye alaprajzát tudtuk meghatározni. Az álkereszthajó területén korábbi középkori falmaradványokat találtunk. A 14. sz.-i templom délnyugati sarkánál megllapítottuk, hogy alatta két korábbi középkori épület falai húzódnak, melyeket 1346—48 között a templom, illetve a torony építésekor lebontottak.

4 Ezeknek az épületeknek és a templomnak 1957 után több részletét tártuk fel a Fő tér 6. és a Korvin Ottó tér 9. sz. épületek alatt. 1956—57-ben a templom DNy-i sarkától nyugatra ÉD-i falat találtunk. A két támpillér között az újabb kutatásnál ennek ÉNy-i sarokrészletét sikerült meghatároznunk (2., 3., 4. kép). A falsarkot egy átépítésnél alakították ki, alapozási síkja alatt a korábbi, 5—10 centiméterrel keskenyebb fal teteje mutatkozott.

5 Az épületsarkon belül a templommal párhuzamos falrészt bontottunk ki, mely négyzetes alapozással csatlakozott a templomhoz. Ez a falazat a templom kiszélesedő alapozására is ráépült. (5. kép, A—A metszet) A nyugati falnál mutatkozó építési szint megegyezik a 13. sz.-i épületek külső szintjável, melyek Af. 103.81 és 103.41 m körüli magasságban húzódnak. A templomon belül az építési szinten 30—40 cm vastagságú fehér mészkő törmeléket találtunk, a kőfaragás vagy bontás hulladékát. Ebben a rétegben keletéit, melléklet nélküli csontvázakat tártunk fel

6 (6., 7. kép). A Fő tér 6. számú újkori épület felújítási munkái során végzett kutatásnál igazolhattuk azt a korábbi megfigyelésünket, hogy a tornyot később építik hozzá a templomhoz. (8. kép) A templom ÉNy-i sarkánál, a nyugati fallal párhuzamosan húzódó épület két észak—déli irányú falának részletét tártuk fel és az ezeket összekötő osztófalat (2. kép 1. sz. épület; 8., 9., 10., 11., 12. kép). Ennek az 1. sz. háznak nyugati falrészlete már korábban a Fő tér 6-tól északra került elő. Betöltési rétegében román kori konzolt találtunk. A kibontott osztófal törmelékében középkori leletek voltak. Az eddigi eredmények alapján az 1. sz. épület szélessége 6 m, falainak vastagsága 70-100 cm. Szintjét Af. 103.60 m körüli mélységben határozhattuk meg. Ez a szintmagasság a korábbi kutatásoknál, ahol ez kerámia anyaggal meghatározható volt, 13. sz.-inak bizonyult.

7 Az épület belső szintje 60—80 centiméterrel mélyebben volt. A feltárt agyagpadlón 4—5 cm vastagságú faszenes égési réteg húzódott (13. kép). E szint fölötti betöltési köves rétegben 14. sz.-i kerámia került elő, ami az épület megszűnésének időpontját jelöli. Ettől az l-es számú épülettől ÉNy-ra azonos tájolású másik épület ÉNy-i sarkát határozhattuk meg (2. kép 2. sz., 14., 15. kép). Az épület külső szintje az ÉNy-i saroknál Af. 103.67 m-nál volt. A két épület azonos tájolása és azonos szintje alapján arra következ393