Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Póczy Klára: Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : az 1976-1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása 15-34

épület- és út maradványokat. Munkájukról Hampel József 1871-ben megjelent, Aquincum történetéről szóló monográfiája révén tudunk. Az MTA külön díjával jutalmazott, máig alapvető publikáció egyik jegyzetében ugyanis fölöttébb ironikus megjegyzés olvasható, miszerint „e hasznosnak ígérkező munka mint a rétestészta nyúlik, s jószerént soha sem készülend el!"

60 E „befejezetlen" művet a MOB jogutódjánál, az Országos Műemléki Felügyelőség tervtárában találtam meg. Óbuda bécsi ölben készült kataszteri lapjaira vörös tussal vitte rá Zsigmoridy Gusztáv a római kori romokról készült felméréseinek adatait. A mai Kórház és Polgár u. sarkán patkó alaprajzú torony alapjai láthatók.

61 E helyen — sajnos még e 19. sz. rajzok ismerete előtti időszakban — 1973— 1979 között több ízben folytatott a BTM leletmentést. A jelzett toronynak megfelelő romokat különféle közmű árkok helyén nehéz körülmények közt mindig csak szűk gödrökben, csekély részletekben lehetett megfigyelni. A római és középkorból annyiféle átépítést kellett megállapítani, ami teljes alaprajzi tisztázásra alkalmat nem adott, de éppen e periódusok meglétét rögzítette. Most e Rómer—Zsigmondy féle ábra ismeretében felmerül annak a lehetősége, hogy az öntött falazással készült, 3 m vastag falú patkó alakú torony a 4. sz. végi castrum DK-i sarokbástyájához hasonlatosan, a lekicsinyített terület ÉNy-i sarkát jelezheti. Belső oldalán halad az út, amit éppen ebben a térségben több ponton is átmetszettünk leletmentések alkalmával. A feltételezéshez további támpontot nyújthat Bertalan Vilmosné legutóbbi években végzett ásatásainak eredménye; mind a Fő téren, mind a Zichy kastély területén a későrómai korszakban készült, széles, KNy-i irányú fal részleteit találta; kutatásait jelenleg is folytatja.

6

^ Ha e feltevés igazolódna, a későrómai castrum éppen a D-i felére szűkült be, kb. 300 m x 300 m-es területre. E térségen belül, az É-i erőd belső oldalánál állt a középkori prépostsági templom. Feltételezhetően egy sokkal kisebb alapterületű ókeresztény templomelőd romjai fölé emelték.

63 De ezek valóban csak feltevések, amelyekről a középkori romok között talált összefüggéstelennek tűnő későrómai falrészletek, néhány oszlopmaradvány és egyéb épület faragványok

64 ellenére sem mondhatunk bizonyosat. Sokkal biztosabb alapokból indulhatunk ki, amikor azt kutatjuk, hogy a 4.-5. sz. fordulóján mely épületeket használtak még, vagy mely térület funkcionált némi átalakítással a kései castrumon kívül. Említettük, hogy a D-i és az É-i táborfalak mellé, közvetlen szomszédságukba- temetkeztek, sőt a Ny-i oldalnál is sírokat tártak fel a Magyar L. u.—Kálvin u. közti sávban, vagyis a Ny-i táborfalon kívül, de annak csupán D-i szakaszán.

65 A 2.-3. sz.-i legios tábornak azonban több olyan épülete helyén folyt kutatás, ahol síroknak még nyoma sem volt. Ilyen pl. a katonai közfürdő (a Flórián téren), az apsisos csarnokos épület (Vöröskereszt u.-ban), egy korábbi horreum (Harrer P. u.-ban), s ennek vonalában, ugyancsak a korábbi legiostábor Ny-i fala mellett egy padlófűtéssel ellátott apsisos épület (Tavasz—Polgár u. sarkán). A felsorolt épületek mind a 2.-3. sz.-i castrum praetenturájában álltak. Az ásatások során azt is megfigyelték, hogy mindezeket az épületeket alapvetően átalakították, sőt új funkciót is kaptak az I. Valentinianus utáni időszakban.

66 A 2. sz.-ban épült legiostábor retenturajanak a D-i fele már a 4. sz. első harmadában alapvető átépítéseken ment keresztül, amikor új aquaeductust vezettek itt el. Az új vezeték a katonaváros D-i regiójába szállított vizet. A vezeték egyébként a legiostábor utcaszintjén haladt, ezért az utcák új burkolatát átlagosan 1 m-rel kellett megemelni. Figyelemreméltó, hogy a vezeték kőfala a két — a Ny-i és a D-i — táborkaput átlósan kötötte össze, s az útjában álló minden korábbi épületet lebontották. Az építkezésnek ez a módja is bizonyítja, hogy a későrómai castrum megépültekor a legiostábor korábbi forgalmi rendjét megszüntették a retenturában.

67 Az aquincumi canabae területén egyébként az 1976— 1980 közötti ásatási időszakban 82 különböző helyszínen folyt régészeti munka. (4. kép.) Közülük látványos eredményt csak a Búvár u.—Szentendrei út— Meggyfa u. —Folyamőr u.-i térségében zajló kutatások hoztak. A területen 1973 óta szinte megszakítás nélkül dolgozik a múzeum, s e hosszú idő alatt sikerült részletekben felszínre hozni egy kb. 120 m x 150 m-es alapterületű épület maradványait. Falfestményei, mozaikpadlói, teljes falfelületeket borító stukkódíszei és a helységekben talált szobrok révén ma ezt az épületet tartjuk az aquincumi helytartói palota után Pannónia legjelentősebb középületének.

68 Azt is tudjuk, hogy már a 19. század elején kiemeltek innen mintás mozaikpadlót, mert a helyszínt egy 1934-ben megjelent aquincumi térképen mozaikok lelőhelyeként tüntették fel.

69 A legújabb ásatások alkalmával hitelesítették az épületcsoportot K felől lezáró — 11 m széles — ÉD-i irányú limes-utat.

70 Talán nem érdektelen ebben az összefüggésben, hogy a már említett, 19. sz. közepe táján készült Rómer—Zsigmondy féle kataszteri térkép adatai szerint, az út túlsó, K-i oldalán, ugyancsak kiterjedt épület állhatott, amely mellett a Duna-partról egy ÉK—DNy-i irányú széles, lekövezett út vezetett. Jelenlegi ismereteink szerint a legiostábor É-i kapuja felé haladt, vagy éppen a limes útba kötött be a mozaikos épület

71 szomszédságában. Nagyobb kiterjedésű épületek helyén folyt feltárás a canabae D-i részén is, ugyancsak a limes út szegélyén, a Perc u.— Magyar L. u. sarkán. A római kori épületek fölé a 14. sz.-ban a Klarisszák kolostorát és templomát emelték, s minthogy Óbuda topográfiai kutatásai szempontjából a középkori romegyüttes kiemelt témának számít, a római kori maradványok feltárása itt csupán kisebb felületekre szorítkozott. E részletekből két épület maradványaira lehetett következtetni; mindkettő a 11 m széles limes útról nyílt és egy 3 m széles KNy-i római út választotta el őket. (Az út később a középkori templom főtengelye lett). Az É-i épület az eddigi részeredmények alapján talán közfürdő lehetett. A D-i épületnek, amelyet porticus szegélyezett, feltűnően jó állapotban maradt meg a padlófűtés-rendszere. A 2. sz.-ban nagy termekből állt, majd a 4. sz. második felében belső apással, oszlopcsarnokkal templommá alakították. Az apsisban oltáralapra utaló falazást találtunk, s az épülethez ekkor kis helyiségekből álló szárnyat toldottak. A templom és közvetlen környéke később temetkezési hellyé vált.

72 19