Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Póczy Klára: Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : az 1976-1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása 15-34

A terület a 4. sz. közepe táján több szempontból is értékes lehetett, amire figyelmünket a későrómai vízvezeték falazata és vízkivételi építménye hívta fel. A már említett két csövű aquaeductus, amely a 4. sz. első harmadában létesült, annyi vizet szállított a szóban forgó területre, amennyi egész Óbuda lakosságának elegendő lett volna, az új lakótelep megépülte előtt. A legújabb régészeti kutatások arra mutatnak, hogy a 4. sz.-ban a castrumon kívül ezt a D-i területet részesítették előnyben, s itt folyt a legtöbb új építkezés. Ugyanekkor a canabae É-i régiója elhanyagolódott, s a század közepétől már csupán temetőként szolgált.

73 A canabae É-i és D-i részének a beépítettsége, funkciója megfigyeléseink szerint a római uralom egész ideje alatt különbözött egymástól. Az É-i városrész — díszes épületek tanúsítják — a 2.-3. sz. folyamán a vezető állásúaknak, a magas rangú hivatalnokoknak, a helytartó környezetének volt a lakóhelye és hivataloknak adott szállást. Az új óbudai ásatások lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy megkeressük a canabae határait. Az É-it a Filatori gát—Mozaik utca között, vagyis a Rádl árok mentén,

74 a Ny-it a Körte u.—Váradi u. vonalában, D-en az amphitheatrum D-i oldalán futó-, a római időkben még fel nem töltött — mély árok vonalával azonosítottuk.

75 A katonaváros temetői nagyjából a vázolt sávban húzódnak. Több száz sírós temető feltárása folyik a Bécsi út mentén, s ugyancsak több száz sírós temető a Filatori köz-Bogdányi út—Zay u. között a Rádl árok D-i oldalán.

76 Hasonló nagyságú sírmező feltárására került sor az Aranyhegyi patak északi oldalán, a Benedek Elek— Huszti út térségében.

77 A későcsászárkori temetők közül elsősorban a 4. sz.-i castrum körül kialakult sírmezők feltárása említendő. II. A katonaváros és a polgárváros közötti terület Új eredménynek számít Aquincum kutatásában a katonaváros és a polgárváros közötti, mintegy másfél km hosszú sávnak a régészeti átkutatása. (Erre a munkára a Szentendrei út rekonstrukciója, a HÉV pálya részleges áthelyezése és felújítása, a Kaszás dűlői lakótelep létesítése és helyén a korábbi kertváros teljes felszámolása ny új tott lehetőséget.) A régészeti munkák, (a terület kutatóárkokkal való tervszerű átpásztázásán kívül) néhány, a római kori topográfia szempontjából fontosnak ígérkező helyszínre tömörültek. Ilyen volt természetesen az aquaeductus vonala,

78 s kerestük ezzel párhuzamosan a római főút nyomát. Következő témaként az Aranyhegyi patak és a római út kereszteződésének a műszaki megoldása kínálkozott. Feltételeztük, hogy itt állandó híd állhatott, amely mellett — a gyakorlat szerint — útállomás lehetett. Mindkét objektum nyomát megtalálták a Mozaik utca vonalában. Az Aranyhegyi patak régi medrében a híd tartozékára utaló hatalmas kőpillérek mutatkoztak, amelyek alapozásával a római szint alatt 4—6 m mélyre hatoltak. A patakmeder É-i partján, ettől a helytől kb. 100 m-re, több helyiséges kőépület maradványait tárták fel, amelynek négyszögét árokkal kerítették.

79 Az építmény mellett ÉK—Dny-i irányú út haladt a Duna felé, burkolatának egy szakaszát szabadították ki a föld alól. Az út irányában, a folyó partján egy fa cölöpökre alapozott római kori kőépület kerítőfalát bontották ki. A több sorban sűrűn levert cölöpöket épségben őrizte meg a folyó iszapja. Az egyik cölöp kérgébe LEG II AD feliratrövidítést vésték bele. Az épület K-i oldalát a folyó már elsodorta, a Ny-i traktus tisztázására még van remény.

80 A katonaváros és a polgárváros közötti terület, a Mozaik u.—Benedek E. u. és a Záhony u.—Kazal u. között, feltűnően szegényes volt leletekben. Egyértelműen indokolják a beépítetlenséget a kutatóárkok metszeteiben mutatkozó jelenségek: a római korban az Aranyárok medre és árterülete húzódott itt széles sávban.

81 Az aquaeductus a patakmeder K-i oldalán haladt. A vízvezetékkel párhuzamos ÉD-i út igen jó állapotban megőrződött hosszabb szakaszát a Záhony utca és a D-i városfal között bontották ki.

82 Fontos eredménynek számít, hogy a szóban forgó útrészlethez csatlakozva sor kerülhetett az aquincumi polgárváros déli városkapujának a feltárására. III. Az aquincumi polgárváros A déli városkapu Ny-i tornyának az alapjait új közművek fektetéséhez kapcsolódó leletmentések során bontották ki. A kapu K-i tornya fölött az áramátalakító épület áll, amelynek alapozásakor bizonyára megsemmisültek a római építmény maradványai. A D-i városkapu Ny-i tornyának az alapozása kör alakú, felmenő falai sokszöget formáltak. Az ásatás alkalmával megfigyelték, hogy a városkaput valamikor a 3.^\. század fordulóján emelték egy korábbal itt álló és alapjáig lebontott —bizonyára eltérő formájú — kapuépítmény helyén.

83 Véleményünk szerint a most kiszabadított D-i városkapu Ny-i tornyának a romját 1927-ben már megtalálták és újra betemették, mert az ókori falmaradványok a mai Szentendrei út járdája alatt rejlettek. De akkor e romokról az volt a vélemény, hogy egy — a római út mentén álló — kerek szentélyhez tartoznak.

84 Fontos és új eredmény a polgárváros É-i kapujának a feltárása is a volt Krempl malom É-i végében. Egyelőre itt is csupán a Ny-i kaputorony romjainak a kiszabadítására nyílt lehetőség. Érdekes, hogy ez a kapu a római uralom végéig megőrizte 2. sz.-i jellegét: négyszögű tornyai között két — feltehetően boltíves — átjárón át közlekedtek. A kaput többször átépítették, később beszűkítették, járószintjét meg is emelték.

85 A polgárváros védműveinek a feltárása terén komoly előrelépésről beszélhetünk. Az utóbbi években a város D-i, Ny-i és É-i oldalán újból és újból adódott alkalom a városfalak és a vizesárkok rendszerének a megfigyelésére.

86 A legjelentősebb eredménynek számít a municipium legkorábbi, palánk-szerkezetű városfalának és a hozzátartozó árkoknak és útnak a megkutatása mind a D-i, mind a Ny-i oldalon.

87 Az aquincumi polgárváros középtengelyében mintegy 50 m széles sávban tartott a Szentendrei út rekonstrukciója. A két pályássá bővített út helyén a burkolatcseré20