Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Póczy Klára: Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : az 1976-1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása 15-34

tü fal tartozott a belső árokhoz, tuvábbá a leletanyag azt is elárulta, hogy ugyanezt az árkot még a 2. sz. közepe táján, a külső árkot pedig a 3. sz. elején töltötték be. Egyébként a szóban forgó táborfalnak az iránya 3°kal eltér az 1970-es években megkutatott kőfalas legiostábor rendszerétől. 1980—81-ben hitelesítő ásatással tisztázták az É-i védművek helyét, illetve különböző periódusait.

44 A korábbi és a későbbi táborok É-i fala között mintegy 30 m-nyi távolság mutatkozik. Az utóbbi évek fontos eredményének számít a castrum utcahálózatának a rekonstrukciója. 1976-ra ismert volt már a két főutca nyomvonala, de csak most sikerült tisztázni a via principalis hosszabb szakaszán az út periódusait.

45 Ugyanakkor mind a praetenturában

46 mind a retenturában valamennyi fő közlekedési vonal egy-egy szakaszának a feltárása révén kirajzolódott a castrum teljes beosztása.

47 Az előző ásatási időszakban feltárásra került a táborforum a parancsnoki épülettel. Az 1976 utáni években a legioparancsnok helyettesének, a tribunus laticlaviusnak az épületét kutatták meg. Ez a két belső udvart keretező nagyobb épületkomplexus a via principalis dextraról nyüt, s a praetenturában állott. Az egyik díszudvarhoz szentély tartozott, amelyben Mithrasnak szentelt oltárköveken több tribunus laticlaviusnak a neve őrződött meg a 3. sz.-ból. A szentély falát a Mithras-kultusz jeleneteit ábrázoló falfestmény borította.

48 Az épület főbejáratával szemben, a via principalis dextra Ny-i oldalán, ugyancsak több évre áthúzódó feltárás folyt az I. cohors scolájának épületmaradványai között. Az épület egykori funkcióját ebben az esetben is a romok között talált feliratos emlék szövege döntötte el.

49 Az épület helye lehetőséget nyújt a castrumban levő tíz cohors elhelyezésére vonatkozó különféle elméletek hitelesítésére,

50 a kutatások máris megkezdődtek. 1976 óta a kaszárnyák romjai között is folyt kutatás a praetenturában. Korábban két ilyen épületcsoport (a Vörösvári úton és a Vöröskereszt utcában) került elő, ez a harmadik kaszárnya-egység a tábor DK-i sarkában állt, bejárata a via sagularisról szolgált. Az épületet, az eddig megkutatottakhoz hasonlóan, évszázadok alatt többször átalakították. Parancsnoki helyiségét szüreti jelenetet ábrázoló falfestéssel díszítették a 3. sz.-ban.

51 A legiostábor katonai közfürdőjében évek óta — jelenleg is — folynak a feltárások, amelyek során sikerült megállapítani a középület kiterjedését. További új eredménynek számít a fürdő palaestrájának, egy ÉD-i irányú medencesornák, valamint a fürdő vízellátására utaló csatornahálózatnak és vízvezetéknek a megtalálása. A kutatások során tisztázták a fürdőt határoló utcákat és az épületcsoport kőfaragványokkal díszített főbejáratát.

52 A legiostábor kutatásában elért eredmények mellett sok új kérdés is felmerült, amelyeknek a tisztázását további ásatások és a leletanyag részletes elemzése oldja majd meg. A jelenlegi ismeretek mellett úgy tűnik ugyanis, hogy a castrum minden fontos létesítményét felújították a 3. sz. elején feltehetően Caracalla idejében, így pl. a védműveket, a principiát, a tribunus házakat, kaszárnyákat.

53 Egy régóta ismert építési felirat szerint II. Claudius alatt kérdtek meg a katonai fürdő teljes rekonstrukcióját. I. Constantinus alatt, az új ásatási adatok szerint, általában kisebb mérvű átalakításokra került sor, de pl. a castrum K-i kapuját ekkor alapjaiban újjáépítették és szomszédságában egy horreumot is.

54 Az eddigi megfigyelések szerint a 2. sz.-ban emelt legios tábor szerkezete a Caracalla-kori állapot után lényegesen nem módosult. Az elmúlt tíz esztendő kutatásait összesítve : feltárták a legiostábor védműveit, s ezáltal rekonstruálni lehetett a castrum alapterületét. Tisztázódott a tábor utcahálózata, ami rávezetett a terület beosztásának a rendszerére. Ásatásokkal hitelesítették a tábor minden fontos épületét, ami a topográfiai kutatások szempontjából lényeges támpontul szolgált. Végösszegben azt is meg lehetett állapítani, hogy a castrumról kialakult összkép egy Caracalla-kori állapotot tükröz. Hiányosan, de nagyobb vonásokban rekonstruálható volt a legiostábor 2. sz. állapota és sok adat gyűlt össze a 4. sz. elején végbement átalakításokkal kapcsolatban is. Az új stratégiai követelményekhez igazodva a nagy változást annak a castrumnak a megépülte jelentette, amelyet a legiostábor keleti — ellenség felöli — dunai oldalához tapasztottak a 4. sz.-ban. (3. kép.) A vázolt eredmények ellenére éppen ezért a kutatások számára a nagy újdonságot ennek a legkésőbbi, a 4. sz. folyamán megépült castrumnak az előkerülése jelentette. 1976-ban e castrum helyén folytatott ásatások kezdeti stádiumáról számoltunk be.

55 Jelentős új eredmények könyvelhetők el az 1976—1980-as ásatási időszakban, elsősorban a tábor védműveivel kapcsolatban. Sikerült feltárni a DK-i saroktornyot, a vizesárok egy részletét a D-i oldalon és a K-i táborfal hosszabb szakaszát a Dunaparton.

56 Ugyancsak fontos előrelépésnek számít, hogy az erőd belsejében több épület helyén folyt kutatás mind az Árpád-híd D-i, mind az É-i oldalán.

57 A Budapest Régiségei 24. kötetében közölt beszámolónkban jeleztük, hogy — az ásatási adatok szerint - a castrum területét a 4. sz. végén beszűkítették, csak a D-i részét használták az 5. sz. és a későbbi évszázadok folyamán.

58 Arról azonban nem volt pontos elképzelésünk, hogy mekkora területről van szó. Úgy hisszük, hogy ebben a kérdésben is előre léptünk, bár a végső szót a további ásatásoktól várjuk. Két adatból indultunk ki: a későrómai temetkezések helyéből és a XIX. században felmért romokból. Ami a temetkezéseket illeti, eddigi tudomásunk szerint téglasírokat találtak a Fő tér északi szegélyén, a mai tanácsház és a Laktanya u. közti területen. Szórványosan jelentkeztek I. Valentinianus kori bélyeges téglákból összeállított koporsók ettől a vonaltól északra, a Vöröskereszt u.-ig terjedő térségben.

59 Feltételezzük, hogy a temetkezések már kívül esnek az utolsó erődítés vonalán, bár e korszaktól kezdve már nem hagyható figyelmen kívül az ókeresztény templom körüli temetkezés szokása sem. Másfajta adatszolgáltatást nyújtanak, de hasonló eredményre vezettek, a régebbi aquincumi felmérések adatai. Rómer Flóris és Zsigmondy Gusztáv a 19. sz. közepén nagyobb lélegzetű közös vállalkozásba kezdett: felmérték az Óbudán még felszínen látható, vagy a „modern" építkezések alkalmával előbukkanó római kori 18