Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Póczy Klára: Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : az 1976-1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása 15-34

lfctcsoport több szempontból számíthat érdeklődésre. Elsősorban topográfiai helyzete kelt figyelmet : a régi Névtelen és Serfőző utcák térségében, és a Harrer Pál utcában (a volt Vöröskereszt u. sarkán) a Folyamőr u., a Laktanya u., Fő tér, Lajos u. É-i végében találták e korai, i. sz. első felére keltezhető leletcsoportot. Tehát kifejezetten a Dunával párhuzamos sávban, ami egyezik a bronzkori és kora vaskori telephelyek foltjával. Bizonyára a folyóparton haladó utat szegélyezte az őskor óta ez a kb. 0,5 km hosszan elnyúló halászfalu. A LT D leletcsoport anyagának a mennyisége egyelőre igen csekély, de arra feltétlenül elegendő, hogy el lehessen választani attól a mennyiségében már tetemesebbnek mondható telepnyomtól, amelyben a későkelta karakterisztikum mellett a római import áruk is megjelennek. Az ilyen leletegyüttesek foltja az említett ÉD-i sávon kívül két, egymással párhuzamos KNy-i csíkra is kiterjed. Koruk az I. sz. második fele, helyük talán már egy-egy ala tábor kérdéseivel függhet össze. Az egyik KNy-i sáv a mai Kórház u. és a régi Vöröskereszt u.-tól D-re levő terület, a másik ettől északabbra, lényegesen távolabb, a mai Laktanya u. vége, a Folyamőr u., Meggyfa és Hévízi út közti terület. Mindkét nyomvonal feltételezhető révátkelőhelyekhez vezető utak helyét rajzolja ki. Az Óbuda központjában, vagyis az Árpád-hídtól Éra és D-re mutatkozó I. sz.-i falvak háztípusai, hulladékgödrei, leletanyaga, még egy további szempontból is gyarapíthatja összehasonlító anyagként az i. sz. I. sz.-ból fennmaradt településtörténeti ismereteket. Nagy-Budapest területén 1976—1980 között ugyanis még három kora császárkori vicus helyén folytak több évre áthúzódó leletmentések: a) a Gellérthegy—Tabáni eraviszkusz település helyén a Bartók Béla u.—Budaőrsi út—Lágymányosi út—Kende u.-i szegélyén, ahol egy nagyobb fazekastelep kemencéit bontották ki. Ehhez a területhez kapcsolódnak a Gellért Szálló területén és közvetlen szomszédságában megkutatott i. sz. telepmaradványok, amelyek a törzsi központ településrendszeréről szóló ismereteket gazdagították, elsősorban az i. sz. 1. sz.-i állapotok tekintetében.

34 b) A Gellérthegy—Tabáni település funkciójától eltérő vicus helyén folytak ásatások Albertfalván, az 1-3. sz. ala tábor védművei körül. Itt a katonaságot kiszolgáló helyi lakosság településéről van szó, amely a lovasalakulat miatt állattartással és a kapcsolódó kézművességgel (kovács, bőrcserzés, csontfeldolgozás stb.)

35 foglalkozott c) Budatétényen (Növény u.) bennszülött falu helyén folyt régészeti kutatás, egy már korábban feltételezett római út nyomvonalában. Szívós munkával első ízben sikerült tisztázni, hogy milyen körülmények között élt és dolgozta fel mezőgazdasági terményeit

36 a limes hátterében a helyi lakosság a 2. sz.-ban. Visszatérve az Óbuda centrumában folyó ásatásokhoz, az 1976-1980 közötti feltárások bizonyossá tették, hogy az Árpád-híd helye, s főként D-i feljárója számít topográfiai szempontból a legértékesebb kutatási területnek. Egyebek között itt a Lajos u. 168. helyén találták 1937-ben a Vespasianus-kori ala tábor felirataként megfejtett kőtöredéket. E lelőhely szomszédságában ÉD-i út burkolatát tisztították ki, amely a kora császárkor óta évszázadokon át használatban volt. S erre az útra fűződik két, ugyancsak i. sz. való sírkő, ala béli lovaskatonák ábrázolásával (Tél—Lajos u. körzet).

37 A felsorolt okok miatt az utóbbi években különös gonddal igyekeztünk lehetőséget teremteni a régészeti megfigyeléseknek a Duna-part az Árpád-híd — a plébánia templom és a zsinagóga között. A feltételezett Flavius kori segédcsapat tábor helyén eddig több sorban találtak facölöpnyomokat és sánc árkokat: összefüggő rendszerük még tisztázatlan.

38 A leletanyag kora az 1. sz. második feléből való. Jelentős két feliratos kőemlék-töredék, amely — úgy tűnik — beilleszthető a már publikált építési emlék szövegébe és megadja az óbudai castrumban Vespasianus idejében állomásozó csapattest nevét.

39 A téma szorosan összefügg a vízivárosi ala tábor, vagy táborok történetével. Ez utóbbi castrumok helyén is folyhatott eredményes leletmentés a Fő u.—Bérkocsis u.— Vitéz u. helyén. Az erről szóló ásatási beszámoló azonban már átnyúlik az 1981. év összefoglalásába.

40 Az Óbuda centrumában keresendő ö/a-tábor, esetleg több, egymással egyidőben itt állomásozó lovas alakulat castrumának a kérdésével kapcsolatban megemlítjük, hogy az Árpád-hídtól nemcsak D-re, hanem attól É-ra, mintegy 600 m-re is kialakulóban van az ásatások nyomán egy terület, amelyet a kora császárkorra jellemző vizesárkok határolnak. Ennek az árokreridszernek üszkös, kevert betöltési anyaga nem haladja meg a 2. sz. közepét. Miután az árkokat betöltötték, planírozásukra lakóépületeket emeltek.

41 A feltételezett két korai segédcsapat castruma közötti terület nyugati oldalán állt az aquincumi legiostábor. A Domitianus, valamint a Traianus korában használatos castrum kiterjedéséről az újabb kutatások nem változtatták meg a publikált elképzeléseket és a dokumentált megállapításokat. Sőt a korábbi teóriákat konkretizálják az újabb ásatások nyomán cölöpnyomokból kirajzolódó barakk-rendszerek, élelemtároló vermek, hulladékgödrök kora, amelyeknek leletanyagában a jól datálható kerámia és érem mellett, fegyvermaradványok is szerepelnek. Köztük egyedülálló egy majdnem ép bronz sisak.

42 Az 1—2. sz. fordulójára keltezett castrumnak a jellegzetes kisköves utcaburkolata és e felületekhez kapcsolódó épületmaradványok padlója együttesen megadta a korszak „vezérszint"-jét. A fával és agyagtéglával épített védmüvek melletti sávban építették fel később a korszerűbb legiostábor kőfalait. Az 1977—1981 évek közötti időszakban voltaképpen egy a 2. sz.-ban létesített legiostábornak a jellemző adatait tisztáztuk. (2. kép.) Három oldalon ismert volt a védművek helye, 1976 óta a castrum negyedik, Ny-i oldalán is alkalom nyílt az ásatásra, s megtalálták a kiszedett táborfalat, a betömött árkokat és utakat.

43 Szükségesnek ítéltünk a castrum É-i táborfala vonalában is egy hitelesítő ásatást egy, már hosszabb idő óta felmerült vélemény bizonyítására. A legiostábor É-i frontján ugyanis 1953-54-ben folytak első ízben kutatások; ekkor három ponton mutatkoztak egy castrum kiszedett falának és vele párhuzamosan két hegyes végződésű ároknak a nyomai. Az árkok betöltéséből részben azt lehetett megállapítani, hogy palánk szerkeze17