Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori leletek a Harrer Pál utcából (Budapest III. ker.) 121-134

87. öblös edény oldaltöredéke ívelődő nyakrésszel. Ltsz. 77.1. 5(6. kép 20.) « 88. Ujjbenyomásos bordával tagolt fazéktöredékek. Ltsz. 77.1.112 (6. kép 21,22.) 89. Bögre öblös hastöredéke füllel. Ltsz. 77. 1. 110 (6. kép 23.) 90. Enyhén kihajló szájperemű fazék töredéke, vállán vízszintesen körbefutó ujjbenyomásos bordával. Ltsz. 77. 1.3 (6. kép 24.) 91. Kúpos nyakú, öblös, urnaszerű edény töredéke, vállrészen függőleges árkolással. Ltsz. 77. 1. 81 (7. kép 3.) 92. Tölcséresedő nyakú, öblös, mély tál töredéke, vállán vízszintes síkozással. Ltsz. 77. 1. 23 (7. kép 1.) 93. Alacsony talpon álló, öblös, mély tál töredéke, vállrészen széles, ferde árkolással. Ltsz. 77. 1 (7. kép 2.) 94. Zömök fazék közvetlenül a pereme alatt két füllel. Ltsz. 77. 1 (7. kép 4,11. kép). 95. Rövid, tölcséres nyakú, öblös bögre, magasan a pereme fölé emelkedő szalagfüllel. Ltsz. 77. 1 (8. kép 2,9. kép). 96. Tölcséres nyakú, öblös, alacsony kúpos talpon álló tál, a peremből kiinduló, felfelé emelkedő fül csonkjával. Ltsz. 77. 1 (8. kép 1, 10. kép). A Harrer Pál utcai lakó- vagy szemétgödör kerámiaanyaga sajátos formai és ornamentális ismertető jegyei alapján egyértelműen a későbronzkor urnamezős szakaszába sorolható, amely korszakot ma már nem egy lelőhely képviseli a főváros térségében, a pesti és a budai oldalon egyaránt. E lelőhelyek leletei igen szoros rokonságot árulnak el nem csupán a Dunántúl, hanem ÉszakAusztria és Délnyugat-Szlovákia hasonló korú tárgyi anyagával, sőt e kapcsolatok szálai még ennél is jóval távolabbra vezetnek. E szoros összefüggések ismeretében válnak különösen jelentőssé a Budapest térségében, mindenekelőtt a Duna mentén feltárt korabeli leletek, a telepekről és temetőkből származók egyaránt. A dunai átkelőhelyek birtoklása mind gazdasági, mind stratégiai szempontból fontos volt az itt élő vagy megtelepedő népek, népcsoportok számára. Nem véletlen tehát, hogy a későbronzkor legfontosabb települési központját a budai oldalon a Duna békásmegyeri-csillaghegyi szakaszán leljük meg, ahol a folyómenti dombsoron a telepek és temetők egész sorát tárták fel az elmúlt évtizedek során. A Duna vonalában húzódó teraszszint telepmaradványai tovább folytatódnak D-i irányba, természetesen a mai Óbuda térségében is, s ezek sorába illeszthető be a Harrer Pál utcai gödör gazdag cserépanyaga.

1 Amint már említettük is a Harrer Pál utcai edényanyag már az első pillantás nyomán elárulja kulturális hovatartozását, s így aligha lehet kétséges az aprólékos, gondos tipológiai analízis végeredménye. Az olyan jellegzetességek, mint a kihajló szájperem belső oldalának vízszintes síkozása, ugyanez a síkozás edények vállán vagy hasán, a széles, rendszerint ferdén futó árkolás vagy kannelura, az ujjbenyomkodással tagolt bordázat, a fazekak vállát és hasát díszítő ún. fogóbütyök önmagukért beszélnek.

2 De ugyanebbe a gondolatkörbe tartoznak a vékony falú, ívelt peremű csészék vagy bögrék, az edényfülek háromszög keresztmetszetű kialakítása stb .

3 Talán még egy-két olyan formai sajátosság említhető, mint pl. a hengeres vagy kúposodó nyak, a behúzott szájperemű tál, végül az öblös, mély, ívelt peremű tál.

4 A fent ismertetett edényanyag ilyen összetételben a középső dunavidéki urnamezős kultúrkörben otthonos, amelynek része a dunántúli urnamezős kultúra, mindenekelőtt a főváros térségét is megszálló Vali kultúra.

5 Azonban a Harrer Pál utcai kerámiából hiányzik néhány olyan jellegzetesség, mint pl. a turbántekercses szájperemű tál, amely viszont a Vali kultúrának talán legtipikusabb edénye.

6 Ugyanakkor más Harrer Pál utcai típusok hiányoznak az említett kultúrából, s mindezek együtt arra utalnak, hogy időrendi különbség van egyrészt leletünk, másrészt a Vali kultúra emlékanyaga között. Leleteink között van néhány olyan sajátos darab, melynek párhuzamait az urnamezős kultúra legkorábbi leletegyütteseiben leljük meg. Ilyen pl. az alacsony talpon álló, tölcséres nyakú mély tál, melynek vállát széles, vízszintes síkozás vagy ferde árkolás díszíti (8. kép 1.). Egyébként ezt a széles síkozást és árkolást más Harrer Pál utcai edény töredéken is felfedezhetjük (4. kép 22, 7. kép 1.). Ugyanezen összefüggésekről árulkodik idézett leletünk zömök, füles fazeka (11. kép). Tekintsük át röviden azt a kulturális miliőt, amelybe a Harrer Pál utcai leletegyüttes beleilleszhető : Délnyugat-Szlovákiában a Kárpát-medence halomsíros kultúrát felváltó Cseke (Caka) leletcsoport (Caka, Kolta, Devinka, Palárikovo = halomsírok, Topolcany, Branö, Ipolsky Sokolec = telepmaradványok), Észak-Ausztriában a St. Margarethen-Siegendorf típusú halomsírok köre, a Dunántúlon az urnamezős kultúra második fázisának, az ún. ferdén árkolt edények kultúrájának leletei, a Dél-Alföldön a Csórva csoport fiatalabb horizontja állnak legközelebb idézett óbudai leletegyüttesünkhöz.

7 A középső dunavidéki urnamezős kultúra régibb szakaszával egyidős dunántúli második fázis a későbronzkor talán legfordulatosabb szakaszának tekinthető. A Dunántúlon, éppenúgy mint a szomszédos régiókban olyan népcsoportok éltek, melyek halottaikat kisebb-nagyobb földhalmok alá temették, pontosabban temetkezési helyeik fölé földhalmokat emeltek. A feltárások során egyre-másra kerültek olyan síregyüttesek elő, amelyek a halmok alatt nyugvó harcosokról vallanak. A sírmellékletek között előforduló jellegzetes támadófegyverek, az ún. Il/a típusú nyélnyújtványos kardok, az ívelt élű lándzsahegyek, a nyilván harci baltának használt szárnyas balták, a Peschiera tőrök sorában jelentkező ún. D típusok e korszak legfontosabb jellemzői. De semmivel sem maradnak jelentőségükben ezek mögött a védőfegyverek, így pálcélingek, pajzsok, sisakok és láb vértek, melyek ebben az időszakban már a Kárpát-medencében is általánossá váltak.

8 Ami a korszak települési rendszerét illeti, teljesen új forma a korai urnamezős kultúra területén a magaslati, jól védhető telephelyek kialakítása, melyekről az ott lakók még a távolabbi környéket is ellenőrzésük alatt 123