Budapest Régiségei 25. (1984)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori leletek a Harrer Pál utcából (Budapest III. ker.) 121-134

tarthatták. Egy-egy ilyen, a későbbiek során mesterséges erődítéssel is ellátott település környékén helyezkedtek el az egyszerű földművelők, állattenyésztők kisebbnagyobb falvai vagy éppen ideiglenes, alkalomszerű telephelyei, mint amilyenhez a Harrer Pál utcai telepmaradvány is tartozhatott.

9 A korszak gazdasági-társadalmi fejlődéséről annyit illik elmondani, hogy a széles, ferde árkolású edények kultúráját a Kárpát-medence nyugati felében élő, a halomsírokba temetkező harcosok uralma alatt álló, eléggé vegyes összetételű későbronzkori népesség alakította ki, kelet-magyarországi, hasonló korú kultúrák közreműködésével. Ezen a területen korábban soha nem nyilvánult meg a fejlődés olyan egysége, mint ebben a korszakban, s erre utalnak a kerámiának a nagy kiterjedésű régióban megtalálható, meglepően azonos elemei. Feltehetően arról van szó, hogy a megelőző későhalomsíros kor erőteljes, katonai színezetű vezetőrétege hatalmát nem csupán a Dunántúlra, hanem Délnyugat-Szlovákiára, a Fertő tó É-i térségére is kiterjesztette, de a kultúra expanziója elérte az Alföldet, sőt a Drávától D-re eső vidéket is.

10 E népcsoport gazdasági bázisát a korszakban egyre erőteljesebbé váló differenciált bronzipar képezte, amelynek egyik központja Velemszentvid volt. Ekkor bontakozott ki a minden korábbit felülmúló kurdi típusú fémművesség, s a valamivel később föld alákerülő kincsleletek tárgyainak zöme is már ebben a fejlődési szakaszban készült.

11 Bár e bronziparnak a mi területünket is érintő vonatkozásairól ma még alig tudunk, a Kárpát-medence nyugati és keleti régióját összefűző közlekedő-kereskedelmi tranzitok éppen ebben a térségben keresendők, a már említett dunai átkelők közelében. Rövidítések ActaArchHung Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest BpR Budapest Régiségei Kőszegi 1979 Kőszegi F.: Nyugat-Magyarország története a későbronzkorban. 1979. kézirat Jegyzet 1. A kérdésre utaló részletesebb áttekintést lásd Kőszegi F.: Adatok a főváros korai vaskori történetéhez (Ha A-B). BpR 20 (1963), 12-; Későbronzkori kutatások a főváros térségében. BpR 22 (1971), 65; Kőszegi 1979. 2. Ld. a 3. kép 1-3,5-6,8-9, 11,4. kép 1-2,22, 6. kép 9-10, 7. kép I, 8. kép 2, 9. kép, 6. kép 7, 7. kép 2, 4. kép 6, 20, 6. kép 16-17, 21-22, 24,15 stb. A Harrer Pál utcai leletegyüttes közelebbi kapcsolatairól kell még szólnunk, mindenekelőtt a Pest és Fejér megyék területén fellelhető korabeli leletegyüttesekről, mint amilyen pl. a szomszédos Vízművek, Csór, Gárdony Móricz Zsigmond utca vagy éppen Nadap-Jánoshegy anyaga.

12 Ezekben a leginkább a megelőző korszak későhalomsíros hagyományai dominálnak, s elvezetnek minket az ÉNy-i szomszédság Caka-Mosonszolnok körével való összefüggésekhez. E telepmaradványokhoz olyan temetkezések tartoznak, mint pl. az Óbudán, a Nagytétényben, sajnos nem hiteles körülmények között előkerült harcos sír vagy a hasonló jellegű törökbálinti síregyüttes. E sírokban nyugvó harcosok világosan jelzik, hogy a főváros térségében is a már említett gazdaságitársadalmi folyamatokkal kell számolnunk, melyek végül is új irányba fordították a későbronzkor történeti fejlődését.

13 Tisztáznunk kell még a Harrer Pál utcai gödör anyagának időrendi helyzetét, amely — ismervén ennek kulturális összefüggéseit — nem jelenthet megoldhatatlan feladatot. A fentiekben részletesen áttekintettük az urnamezős kultúra régibb szakaszának, a közölt leletünkkel egy körhöz tartozó leletcsoportjait, s megállapítottuk, hogy ezek a Dunántúl vonatkozásában a helyi urnamezős korszak második fázisát képviselik. Ennek relatív időrendjét a Reinecke szerinti BD periódus végében, valamint a HA1 periódusban határoztuk meg. E korszak abszolút számait illetően csak a meglehetősen csekély számú mediterrán párhuzamokhoz fordulhatunk, melyek hozzávetőlegesen az i.e. 12. sz.-ban engedik megállapítani az idézett második fázis idejét.

14 SlovArch Slovenská Archeológia, Nitra Tompa 1942 Tompa F.: A korai vaskor. BpTört. 1942. 3. Ld. a 3. kép 4, 14-16, 21, 4. kép 9, 5. kép 17,8. kép 1, 10. kép, 3. kép 12,4. kép 11-12, 6. kép 5. 4. Ld. a 3. kép 1, 5, 4. kép 27, 7. kép 3, 4. kép 3,7, 6. kép 8, 3. kép 13, 6. kép 1, 7. kép 1-2. 5. A Vali kultúrára vonatkozólag ld.: Patek E.: Die Urnenfelderkultur in Transdanubien, Budapest 1968, Petres É.: Alba Regia 1 (1960) 17, Kőszegi 1979. 6. Kőszegi 1979. 124