Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

A yorki kard tipusánál ugyanis a penge lapja a felső harmadnál vékonyodik s a harmadiknál már tőrhegybe megy át. Lovagunk kardja felől még azt is bizonyosra vehetjük, hogy egykezes kard volt. A kétkezesnek ugyanis jóval hosszabb a markolatvasa. Ami körök és korok kapcsolatát illeti, az udvari centrumok modernségét, a provinciák retardációját, érdemes egy percre megszemlélni Bajor Lajos császárnak siri ruházatát". 304 (Érdekes lenne ez akkor is, ha az 1347-ben vadászbaleset következtében elhunyt császár nem éppen Anjou István hercegnek, Nagy Lajos öccsének, a budai Istvántorony, Istvánvár névadójának lett volna az apósa. ) Sirlapján a császárt sodronying, afelett bőr fegyverkabát fedi. A fegyverkabát jobb mellén, egy - nyilván alatta levő - mellvasból kettős, tőréhez és egyenes élü, gombos végű kardjához vezető vaslánc bújik elő. Térdvasa és az arról lecsüngő rojtozat megegyezik egyik budai töredékünk páncélos láb-faragás ával. A Bajor Lajos-féle ábrázolás annak tanúsága - s ezt mutatja az 1349-ben meghalt Günter von Schwarzburg német királynak, német-római császárnak Maina-Frankfurban őrzött sirköve is, - a fejedelmi divat megelőzi a lovagit, a polgárit (városit) és a falun élő nemességét. Az elmondottakból azt látjuk: 5. sz. budai - mellvasat viselő - lovagunk a maga bőrrel fűzött ingével, vértjével s térdvasával, azoknak az eszményies lovagábrázolásoknak egyik kimagasló torzója, amelynek egyedeivel az 1370-90 között időszakban számos nyugateurópai sirkövön, sőt nem egy körplasztikus ábrázoláson is találkozunk. A nürnbergi kut, a német, francia, részben angol sirszobrok, a merseburgi lovag, a prágai Szent Vencel, sőt még Nagy Kázmér tumbája s Nagy Lajos sirfedlapjának némely töredéke is ugyanehhez az ábrázolási eszményhez csatlakozik. A nürnbergi kutszobrok (s rokonink, a prágai Vencel), a bécsi Stefanskirche - heroldok kisérete - hercege s hercegnője nemcsak egymással, de a Louvre V. Károly király (+1380) faragtatta - s a később szétzúzott - szobormüveivel is rokonok. És igy - e vázlatos rokonkereséssel - máris elindulást kaptunk ahhoz, hogy ne csak 5. sz. mellvasas lovagunkat, de egész budai szobor any agunkat is, minden kvalitásbeli előnyük ellenére, ezekhez a körökhöz kapcsoljuk. Az első felmerülő kérdés - egyelőre még mindig az anyagi ismérvek (s nem a művészettörténeti stíluskritika) talaján állva: mennyiben tartoznak össze egymással budai szobraink? S mely egyedei, vagy mely csoportjai kapcsolhatók a - fentiek szerint jól datálható, sőt máris datált - mellvasas lovagalakokhoz? Anélkül, hogy más fejtegetéseket ezúttal érintenék, ehelyt is rámutatok arra - s ez már nem viselettörténeti, hanem stiluskritikai, művészettörténeti kritérium -: ötös számú, mellvasas lovagunknak kézmegmunkálása és a 35. sz. apostolalaknak - magából a törzs faragására is szolgáló kubusból alakított - jobbkeze vitathatatlanul egy s ugyanannak a mesterkéznek a munkája. Ez pedig lovagi és egyházi csoportozataink - vagyis egész galériánknak - egyidejűsége tekintetében - sapienti sat. Szobraink kapcsolata egymással Szoboranyagunknak egyes alkotásaival kapcsolatban két kérdés merül fel a kutatóban: 1. mi ezeknek a szobroknak kapcsolata egymással? 2. miképpen kapcsolódnak a középkori Magyarország s a középkori Európa képzőművészeti hagyatékához? Vagyis: Miképpen illeszkednek bele a - kegyetlenül megtizedelt magyarországi gótikus művészet emlékanyagába

9 Kettős utunknak megjárása azzal kecsegtet: ha egyszer - csupán ráközelitéssel is - sikerül megállapítanunk azt, hogy mikor faragták meg szobrainkat, annak megválaszolásához is közelebb kerülünk, hogy kiket vélhetünk alkotóiknak? Kik a modellek? E tanulmány folyamán - megtartva a relativ és az abszolút kronológiai megállapításra irányuló kisérletnek egymásutánját - könnyebb kérdések felől igyekszem megközelittni a nehezebbeket. A relativ felől az abszolutat. A szobrok egymással való kapcsolata felől azt, miképpen aránylanak a feltételezett korszak magyar és európai művészetéhez. 93