Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

E munka-közi munkámat ezért érzem fontosnak, mivel a feltárás első fázisától, a legelső szoborlelet megtalálásának pillanatától fogva a restaurálási munkák dandáráig naponta, testközelből kisértem szobraink feltámadásának útját. Ez a velük való folyamatos foglalkozás, majd az ásatási megfigyelések sa keletkezésük hátteréül szolgáló palotatörténet - ugy vélem - szintén van annyira lényeges az attribuálás szempontjából, mint a művészettörténet filológiája, az analógia-vadászat. A szobrok eddigi feltárása, a hiányzók definiálása, keresése, és esetleges megtalálása, a restaurálás - további módszert is meghatározó - kutatási bázist szélesit. És c.t -, a kutatási bázis gazdagitását - legalábbis e pillanatban sokkal fontosabbnak érzem, mint azt, hogy elébe vágjak e szoborgaléria leendő Íróinak, és majdani viták-hullámoztatta tintaóceánjukba magam is cseppeket hordjak. Röviden: e pillanatban fontosabb dolognak tartom galériánk leirását, restaurálását, esetleges további töredékek feltárását, mint a galéria szobrainak elkapkodott, jól-rosszul (csak a valamit-mondás kedvéért) megirt meghatározását. Lássuk tehát előbb a szobrokat! És csak azután a teóriákat! Egyszerűbb régészeti leleteknél az azonos anyag, az azonos rendeltetés és az azonos lelőhely trialitásának egyezését elegendőnek tartjuk egy-egy lelet meghatározásához. Egy egy leletcsoport elemeinek egymáshoz kapcsolásához, azonosításához. Szobraink esetében gondosabb, kényesebb elemzésekre van szükség. Azzal, hogy azonos helyen s jól datált leletegyüttesben találtuk meg őket, jó információt kaptunk pusztulásukéitemetésük korára nézve. De semmit nem kaptunk keletkezésüknek kora felől. Az már a feltárás idején is evidens volt számomra: galériánknak régészeti mondanivalóit és régészeti kritériumait mivel s-em szabad a leletegyüttes művészettörténeti stilusjegyei mögé helyeznünk. A régészeti adatok formális jegyeit kell majd egyeztetnünk a művészettörténeti stílusjegyek tart almis ágával. Kíséreljük meg a könnyebbtől a nehezebb felé vezető módszert; az ismertből az ismeretlenbe való következtetést! Szobrainknak első formál

is jegye az, hogy azonos lelőhelyen akadtunk rájuk. (Az ebből, ti. a lelőhely azonosságából adódó következtetéseket - igy a szobroknak egyszerre történt eltemetését - ezúttal nem boncolgatom; másutt már elmondottam azt, amit gondolok.) A második formális jegy: szobraink kőanyagának - valamennyi szobrunk kőanyagának azonos volta. Abból, hogy kőanyagunkat magyarországi és ráadásul Budához közel eső nagytétényi-budafoki - bányákban fejtették, bizonyos: Magyarországon, Budán faragták őket. Budán azonban a XI. században is éppen ugy faragtak szobrokat, mint később. (Éppen szakértőnk, Boda Jenő közölte velem: a szeri - pusztaszeri - XII. századvégi figurálisukat is ugyanebből a Buda vidéki puha mészkőből faragták.) Az idő és műhely meghatározáshoz - a relativ kronológiának s maguknak budai szobraink egymás közötti összefüggésének (vagy összefüggésük hiányának) megállapításához kulcs-szobrokra van szükségünk. Olyan szobrokra, amelyek - egymás és a világ felé - fogódzókat adnak. Ötös számjelü, mellvértes lovag-torzónk az a kulcs-szobor amelyből - mint fonal végpontjából a gombolyag - ez a tanulmány elindul. Azért e mellvértes lovag torzójából indulok ki, mert egyedülálló és egyértelműen datáló viseleti és fegyver-attribútumokkal rejndelkezik. Kutatási kiindulásom a régészé: a szobrok összetartozásának, vagy össze nem tartozásának formai jegyeit keresem. A tartalmi jegyeknek - stiláris analógiáknak!- felderítése másodlagos, művészettörténeti feladat. Arra a - formai és tartalmi jegyektől független - feleletre nincs reményünk, amely a legegyszerűbben: irott, krónikás vagy okleveles emlékeinkből adhatna választ kronológiai és mesterkérdéseinkre. Királyi számadáskönyveink elvesztek, levéltárainkat megcsonkították. Vértes lovagunknál - már megtárgyalt fegyver divatbéli jegyein kivül - akad még egy, kiindulásra alkalmas attribútum: 94