Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
74/4. ez. lelőhelyünkre nézve ugy gondoljuk: ezt a sziklába metszett s négy felől is körülfalazott udvart - tán őskori, vagy koraibb középkori gödrök helyén - vizgyüjtő ciszternaként hasznositották. 127 A lelőhely ezt a szerepét egészen addig töltötte be, mig a környező házakat le nem bontották. Ez a magyarázata annak - hogy leszámítva pár, a lelőhely legalján, fenekén talált őskori és koraközépkori cserepet - a lelőhely teljesen kitakarított nak tűnt. (Az pedig nonsens, hogy bontás és betöltés idején azért takarítsanak ki egy udvarszerü teret, hogy oda szemetet, épülettörmeléket rakjanak le. ) A lelőhelynek a vizszerzéssel való kapcsolatát, ciszterna-funkcióját egyértelműen meghatározza az északkelet i oldalán feltárt - az 1. sz. aknába vezető - csatorna is. Mind ennek a lelőhelynek, mind a vele szomszéd, de hozzá tartozó 1. sz. ciszternának alján, de északi szomszédságában (74/3) is megtaláltuk a XII~XIII. századi itteni agrárteiep leletanyagának beszédes bizonyítékait. A 74/3. épülete lelőhelyünkhöz tartozó ház volt. 128 Císzternástől, házastul, kertestől a XV, század elején lebontott déli városrésznek utca» és telekrendjéhez igazodott. Ezeket a kőházakat - mint már elmondottuk - Buda városa XIII. századi építésű déli negyede házaiként határoztuk meg. Koruk a tőlük nyugatabbra eső régi városfaléval, az "öreg faléval" azonos: a XIII. század második félje. Munkánk során nem csak e házaknak építéséről, építési technikájáról és épitéskoráról alkothattunk képet. Megszüntetésükről, elpusztulásukról, evakuálásukról, lerombolásukról is - hatalmas leletstatisztikáikkal - tesznek tanúbizonyságot azok az emlékek, amelyeket romjaik között találtunk. Számos lelőhelyünk együttesének tanúvallomásából immáron világosan tudjuk: - s ezt különböző lelőhelyeken előkerült azonos és összetartozó leleteink eklatánsán mutatják ezt az egész déli városnegyedet a XV. század első felében, Zsigmond király erőd- és palota építkezései miatt szüntették meg. Lekapcsolták a városról és hozzácsatolták a palota területéhez» A nagy városépítési folyamat: a tatárdulta jobbparti agrártelep megszűntével IV. Béla megalapítja Budát s a vár egész fennsikját - a legdélibb platót is - várfalakkal övezi. E falak mögé - a legdélebbi platóra is - beköltözik a polgári város. (Ennek szemétgödör- és falmaradványai jelentkeztek az 1948/52 évi ásatások idején). A királyi kúriát a polgári város északi részén helyezik el. Amikor az Anjouk az 1320-as évektől megindítják egy déli kastély - az Istvánvár - építését, a déli sziklaárokig lehasítják a palota számára e legdélibb felszint. A sziklaároknál egy védőtorony mellett helyezik el a várpiacot. Zsigmond elveszi, beépíti az Anjou palota egész északi előterét, piacát is, és észak felé kétszáz méterrel kitolja a palota határát. Megsemmisíti - fel a mai Szent György térig - a polgárvárosnak számottevő, kiterjedt déU részét. 129 Ennek a nagy bontási és építési folyamatnak XV. századeleji láncolatába kapcsolódnak bele ásatásunk leletei. Közöttük szobraink is. (123-129. kép) (16. ábra) És most lássuk őket! A szoboranyag leírása I. Alakok, törzsek torzói Feltárásunknak szobrászati anyagát egyenként - futó, előzetes seregszemlében - kívánom bemutatni. Szobraink Buda környéki puha mészkőből készültek. Tárgyuk, témájuk szerint két nagyobb csoportba oszthatjuk őket. Ez -, a kifejezés, a téma - már hajdani rendeltetésüket : is meghatározza. Egyrészük világi tárgyú szobor. Lovagok, heroldok, világi dámák alkotják ezt a nagyszámú együttest. És szoborgalériánk éppen e népes világi (lovagi, udvari) csoportozata - azon belül pedig a nagyobb alakú lovagok s a kisléptékű heroldok együttes megjelenítése által áll egyedül a középkori Európa szobrászati hagyatékában. A másik csoport tagjai: egyházi-vallásos tárgyú szobrok. Apostolok, vagy próféták, s néhány női szent. Méret dolgában két püspökalakunk, egyik nagy nőalak torzója és derűs szépségű lovagjaink a 130 cm körüli magasságot érik el. Nagyobb alakú lovagjainkat kisebb méretű heroldok - afajta sergents d'armes - kisérték. 45
