Budapest Régiségei 24/3. (1977)

FÜGGELÉK - Szakál Ernő: Megfigyelések, adatok és következtetések az 1974. évi szoborlelet értékeléséhez 199-210

(141. kép) bal kézfeje cimerpajzs részlettel (Ltsz. 75.1.64) és a jobb váll töredéke (Ltsz. 75.1.93). A csuklyás konzolfigura (Ltsz. 75.1.2) (131. kép) kezében tartott könyv apró töredékei, és a sodronyinges lovag (Ltsz. 75.1.23) (159. kép) talplemeze, jobb alsó lábszára csipője és bal alkarja azonosithatók, és egy kis töredék a bal lábról. * Megfigyeltük a kőanyag finomabb vagy durvább szerkezetét, fajsulyát, a krétaszerü fehértől a mélysárgáig változó szinét,a keménységét és az e mészkövekben levő rétegződések irányát és tipusát. A szobrokhoz felhasznált kőanyagokat feltehetően a nekik szánt funkció szerint keresték meg, tekintetbe véve a faraghatóságot, és a célnak megfelelő tartósságot. Magának a kőnek anyagszine és szemszerkezete, alig befolyásolhatta azonban a kiválasztást, mert egy elhelyezésre kerülő szobortól megkívánt esztétikai hatást a festéssel érték el. . A kövek szilárdságára és tartósságára vonatkozó igényeik nagyon szerények, és nagyrészt alig kielégitőek akkor, hogyha egy végleges mü volt a cél, mert a faragványok ínegközelitően 30 %-a jóminőségü, 30 %-a közepes, 20 % még elfogadható, és 20 %-a nagyon gyenge kőanyagból készült, ugy hogy az utóbbiak megmaradásukat csak az eltemetettségnek köszönhetik. A legjobb kőanyagok közé tartoznak a kis egyházi szobrok, és az e csoportba tartozó töredékek. (Ltsz. 75.1.25.) (161-162. kép) (75.1.26.) (166.kép) (75.1.28) (169. kép) (75. 1.30.) (163-165. kép) (75.1.32.) (170.171. kép) (75.1.33.) (173. kép) (75.1.35.) (176.177. kép) és (75.1.36.) (178-180. kép). Egészen más tipusu, de nagyon jó kőanyagból készült a mellvértes páncélos szobor (Ltsz. 75.1.5. ) (137-138. kép) mig a leggyengébbek közé tartozik a prémkucsmás fej (Ltsz. 75.1.42) (190. kép), az egyik herold torzó (Ltsz. 75.1.24) (160. kép) és a hosszuruhás lovag alakja (Ltsz. 75.1.19) (154-155. kép), de általában a kőanyag minősége inkább a közepes és a még elfogadható között van. Meghatározó tényező volt az egyes töredékdarabok léptéke és mérete is, mert, a torzókból adódó figura méretek lényegében három nagy csoportba voltak sorolhatók, melyek az Anjou-kori ölhöz viszonyítottan nagyjából öt-heted, négy-heted és három-heted életnagyságuak, és arányaikban hét fejhosszra komponáltak. A fejhossz három részre osztásával kapott 1/21-ed rész a következő sémát adja a részméretek meghatározásához és a visszakövetkeztetéshez: 2 rész a kézfej, 3 a fejhossz, a lábfej és az alkar, 4 a felkar és a csípőszélesség, és 5 a vállszélesség. Amikor e módon állapítjuk meg a töredékekből, például egy fejről, hogy mekkora szoborhoz tartozhatna,ugy az egész anyag közel 50 %-a kb. 130 cm magas. 30 %-a 105 cm magas, 15 %-a kb. 84 cm és 5 %-a kisebb, vagy nem besorolható méretű. A méretek és arányok mellett figyelembe vettük az egyes töredékek forma és konstrukció adatait, a különböző kosztümök redőzetének jellegzetességeit, részleteit, ami az eltört szobrok és drapériák keresztmetszeti nézeteiben segítette az összeválogatást. Tanulmányoztuk a művészettörténeti analógiákat, és felhasználtuk azokat a viselettörténeti és drapériatanulmányokat, melyeket a szerző diákéveiben még alaposan meg kellett tanulni. Ez ismeretek nélkül a drapériatöredékek százai alig lettek volna meghatározhatók. Fontos szerepet kaptak a felületképzés jellemzői, a faragástechnika is, a reszelt, simított, a finomfogas kaparás és a lapos vésővel faragott felületek, mint jellegzetes azono- • sitási adatok, és a nagyolt faragványokon fellelhető szerszámnyomok. Legtöbb a reszelt, simított felület, de több nagyobb plasztikán is megtalálható az a finom fogas kaparás, mely a kisméretű egyházi szobroknál jellemző technikaként szembetűnő, ahol a felületképzés különbözőségeivel, a simított, és kis holdvésővel felborzolt textúra megkülönbözteti a tunikát a köpenytől, a vásznat a daráétól. A lovagszobroknál a textilanyag különbözőségei csak a formák tagolásában, a lágyabb vagy merevebb redővetésben jelentkeznek. Segítségül szolgáltak a javitások, betétezések, csapolások és a ragasztások nyomai, és a művészi nivó különbözőségei is. Azonos kőből faragott betétdarab a 75.1. 35. Ltsz, (176177. kép) próféta vagy apostol jobb kézfeje, a 75.1.36. Ltsz. (178-180. kép) remete szent bal kézfeje, a 75.1. 32. Ltsz. (170-171. kép) un. Kék Madonna jobb felkar része és a nyaknál levő felvagdalt sik

# benne egy furatlyukkal azt jelzi, hogy a fej már rátét volt. A 75i 1. 25.Ltsz. (161-162. kép) női szentnek a hiányzó bal kézfeje készült külön, mint azt a megmaradt csap igazolja, de ezen túlmenően már javítás is történt, mert a megmaradt kézcsap törésfelülete lefaragott, és furatlyuk van benne, melybe fémcsap kerülhetett. A legteljesebb szobrunknak, a (75.1. 28. Ltsz. ) (163-165. kép) apostolnak bal kézfeje készült be- » tétként, ugyanúgy fémcsappal megújítva, mint a (75.1.25.Ltsz. ) (161-162. kép) női szentnek a bal kézfeje. (A (75.1. 31.Ltsz.) (169. kép) remete Bz^V^^^^n^L^vAn e^y )AB betétdarab a darapéria végződésnél.A 75.1.lO.Ltsz.(182.kép)!SzentLászló-szerüfej orrhegye betétezéssel javított volt. Két ragasztási felülettel összetartozó drapériatöredéknél nem lehet tudni, hogy melyik volt a betétdarab. 200