Budapest Régiségei 24/3. (1977)

FÜGGELÉK - Matolcsi János: A budai királyi palota északi előudvarában feltárt XIV-XV. századi állatcsontok 179-198

ilyen csontdarabok száma felettébb kevés, a körülmények bennünket az egyéb csontok, főként a végtagcsonttöredékek behatóbb morfológiai elemzésére késztetnek. A tipuskeresés csábitó archaeozoológiai feladat, mégis előnyben kellett részesiteni a gazdaságtörténeti és táplálkozási szempontból legalább annyira fontos életkor meghatáro-: zást. Ezzel elsősorban arra kerestünk választ, hogy a királyi udvarban milyen korú szarvasmarha egyedeket vágtak és fogyasztottak a XIV-XV, században* Üymódon betekintést nyerhettünk a hustáplálék minőségébe és összetételébe, továbbá közvetett módon olyan állatte-' nyésztéstörténeti megfigyeléseket tehettünk, amelyekből az élő szarvasmarhaállomány ösz-i szetételére is következtetni lehet. V [.. A csontanyagnak életkor szerinti csoportosít ás ából kiderült, hogy a budai királyi palo— tában elfogyasztott szarvasmarhahus többnyire felnőtt és vagy majdnem teljesen kifejlettj vagy kifejlett állatokból származott. A csontok kőzött mindössze két 1 éven aluli borjú lele-L teit találtuk. Az 1 éves kort elért állatokra utaló végtagcsontokból, a levált epiphysisekbőli pedig 6 egyed volt azonosítható. Természetesen az életkorról legtöbbet a fogak mondának,^^ ezért megkülönböztetett figyelemmel osztályoztuk az alsó állkapocscsontokat (mandibula) aszerint, hogy a zápfogak kíhasadása és váltódása milyen stádiumig jutott el. Azok a mandibulák, amelyekben az M

2 zápfog már kihasadt, valamint a"korban hozzájuk illő végïag^ csontok további 14 egyednek az 1-2 év közötti életkorát mutatták. A felnőtt állatok csontjainak nagyságrendjét elérő csontokat, amelyeken az epiphysis porcok még nem csontosodtak el subadultus koruként-^ vettük számba. Ebbe a korcsoportba 17 egyed volt besorolható. Végül a teljesen kifejlett aduitus korú csontokat 28 egyed körül tudtuk csoportositani. Ily módon a kimutatott szarvasmarha egyedek életkor szerinti megoszlása a következő; volt: ,>:•': '">";. juvenilis 22 egyed, 32, 9 % subadultus 17 " 25, 3 % aduitus 28 " 41,7% Összesen 67 " 100,0% A levágott állatok között szép számmal voltak fiatal bikák, miként azt a'csontok hosszusági és szélességi viszonyaiból megítélhettük. A teljes szarvasmarha-csontanyagnak ivar szerinti következetes megvizsgálására azonban az egészben maradt csöves csontok ritka előfordulása miatt nem adódott lehetőség, pedig az rávilágíthatott volna - éppúgy, mint az életkor vonatkozásában - mind a levágott allatok ivararányára, mind a megmaradt állomány ivari összetételére. Feltűnő nagyságával igy is magára vonta a figyelmet az ivartalanitott állatoknak egy ritka szép példánya, amely a XIV-XV. századi ökörtartás bizonyitéka. A részletes feldolgozás során megtaláltuk az emiitett ökör bal hátulsó végtagjának a sipcsont (tibia) közepétől distálisan helyeződő többi csontjait is„ A hátulsó lábközépcsont (metatarsus

) 257, 5 mm-es hosszúsága, 55, 0 mm-es proximális szélessége és 64, 5 mm-es distális szélessége kiugró nagyságú a történelmi csontleletek között, és meghaladja a mat szarvasmarhák ugyanolyan csontjainak átlagos hagy s ágát, jóllehet epiphysisének elcsontoso-; dása még nem fejeződött be. Az állat tehát tovább növekedett mint a korabeli bikák és tehe-i nek, azoknál magasabbra nőtt és marmagassága a hazai anyag alapján kidolgozott koefficiën-i sekkel

1

^ számolva 140, 8 cm volt. Az elmondott jelenségek önmagukban is a kasztrált állapot mellett szólnak, mégis igyekeztünk arról több oldalú bizonyosságot szerezni. Az ivari hovatartozás eldöntésénél szokták alkalmazni a lábközépcsont proximális epiphysise szélességének és a csont hosszá«. nak hányadosát.

16 A mi leletünk esetében ez 22,2 %-ot tesz ki, tehát az ökrök intervallumába esik. Magunk pedig egy korábbi vizsgálatban azt találtuk, hogy a csontkarakterisztikaszámitásnál a hosszúsági hányadosok (QL) 48-49es tartománya átmeneti jellegű*^ a bikák és a tehenek között. Minthogy ezek az értékek magukba foglalják a mi metatarsusuhk hoszszusági hányadosának 48,61-es értékét, mindkét számítás, valamint a morfológiai ismérvek egyöntetűén a kasztráciöt, vagyis az ökrökhöz való tartozást erősitik meg. ' Kétségtelen, hogy a marhacsontok nagy többsége ennél jóval kisebb testű állatra mutat, bár a leletek kőzött nem az emiitett ököresontok voltak egyedül nagy testű állatból valók. A jelekből azt a következtetést vonhattuk le, hogy az emiitett évszázadok szarvasmarhaállományában tulajdonképpen már a mai magyar alföldi szürke marhának, mint fajtának a képviselői voltak jelen. Következtetésünket szemléltető módon erősiti meg a mai magyar alföldi szürke marha baloldali hátulsó végtagcsontjainak a fentebb tárgyalt ökörleletekkel való 181