Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

történetére vonatkozó leletanyagot csakis a későközépkori - Zsigmond-kori - szintek alatt értük el. ) Magát a mai Hunyadi-udvarnak hatalmas betöltését - amelynek összmennyiségét 10 00012 000 köbméterre becsülöm - 1686 után és legkésőbb 1730 előtt lényegében egyetlen nagy munkafázisban teritették e területre. Ezért az még nem okozott semmilyen nagyobb bajt, hogy a gépesitett földmarkolás s az újkori falak folyamatos robbantása miatt nem volt módom a betöltés rétegrajzolatának (sztratigráfi áj áriak) ellenőrzésére. Itt ugyanis sokhelyütt egyszerűen nem voltak régészeti rétegek! Megesett, hogy a XVIII. századi betöltés során mélyebb szintre vetettek későgótikus s magasabb szintre régebbi időből való leleteket. Nagyobb baj az volt, hogy a markológépek végig elkaparták a késóközép

kor járószintjét és csak a korábbi középkor szintjei felett álltak meg-, szerencsénkre. (Már ott, ahol megálltak. ) Szórvány-anyagunkat tipológiai csoportokra - kőfaragások, vasak kerámiák - osztom s igy mutatom be. Ez után ismertetem a XIII. századi hatalmas városfalakat és azokat a zárt XIII-XIV. századi vermekből származó leleteket és építészeti in situ - anyagokat, amelyeket ugyahe területnek a betöltés alatti szakaszain, rendszeres ásatási munkával feltárt lelőhelyekről emeltünk ki. Ilyen zárt lelőhelyről erednek gótikus szoborgalériánknak töredékei is. Ezek, mint régészeti feltárási mu

nk

ámnak művészettörténeti döntő mellékeredmén

yei - a dolog értékrendjénél fogva - beszámolómnak is főtémájává váltak. Faragott kövek Őskor: 1972-ben az északi előudvarnak az észak-nyugati kortinához közeleső szakaszán földmarkólógép kotrása nyomán került felszínre egy - félcipó alakú, szokványos - őskori malomkőnek első, tört eleme. Utóbb a mai "A" épület délnyugati végénél, ahol egy, a bronzkor vatyai kultúrköréhez tartozó őskori réteget - talán lakóverem-maradványt - tártunk fel, hasonló került elő, immáron steril rétegből. A bronzkor - az i.e. 1600-1400 körüli időszakára tehető un. - vatyai kultúrája egyébként lineárisan kimutatható egész ásatási területünkön, de szinte az egész budai Várhegyen Római kor: Az északi előudvar ásatási területén mindössze egyetlen római kori kőfaragás töredéke került felszínre. Egy - még évszázadra sem meghatározható

3 - sztélé töredéke az. A XVIII. században, majd az 1840-es években épített királyi istálló északkeleti homlokzati falának alapozásából került elő. Igy a Várhegy római kori települtségével kapcsolatban - mind pro, mind contra - semmitmondó. (32. kép) Megjegyezni kívánom, hogy 1972-74. évi ásatásaim ,során a kőfaragás kivételével - sem római kori réteget, de még egyetlen bizonyíthatóan római kori szórványleletet sem találtam. (Kivétel egy - gyenge megtartású - Nagy Konstantin érem; ez az "A" épülettől nyugatra 1974-ben az egyik gödörből került elő. ) Középkor: Meg nem határozható periódusából

: 0,42 m átmérőjű kerek kézimalom alsó, peremes része. Középütt a tengely kerek nyilasa, oldalán a peremhez érő, kerek kiöntő nyílás. Andezit. A XVIII-XIX. századi istálló alapfalába, mint falazó követ építették be. Hasonló jellegű kisebb malomkő került elő 1973. májusában a Szent György térnek délnyugati szakaszán, a Sándor palota felé vezető távfűtéses árok ásatása közben. A lelőhely körül későközépkori kerámiák voltak. Románkor

: Azokat a XIII. századi épitésü kőházakat, amelyeket e területen Zsigmond az északi várpiac kialakítása végett megszüntetett, feltártuk. Szerény, félméteres falvastagságú, 17