Budapest Régiségei 24/3. (1977)

FÜGGELÉK - Marosi-Soós Ágnes: A budai várpalota újabb ásatásának bronzkori leletanyagáról 167-172

MAROSI-SOÓS ÁGNES A BUDAI VÁRPALOTA UJABB ÁSATÁSÁNAK BRONZKORI LELETANYAGÁRÓL Az ember őstörténetében a sokezer éves fejlődés során a területi adottságok fontos tényezők; az éghajlat, a földrajzi környezet sokszor meghatározó. Bronzkorszakunkat vizsgálva kiderül, hogy a földrajzi környezet más tényezőknél fontosabb szerepet kapott. Olyan népcsoportok megtelepedéséről van szó, amelyeknek az életformája egy meghatározott földrajzi környezet kiválasztását tette szükségessé. A budai Várhegy átlagmagassága - a tengerszint felett - 150-165 m. Ezt a magaslatot kelet és nyugat felé meredek esésű hegyoldalak határolják. Keleti szomszédja a Duna. A Várhegy északi részén, ahol a mészkő felszin alatt mindenütt természetes barlangokat, barlangrendszereket találunk, az őskőkorban élt ember kavicseszközeit tárták fel a harmincas évek elején. A leletek a hatvanas években feltárt Vértesszőlőssel egyidősek. Ezért Vértes László ezt az alsó-paleolit korú leletegyüttest "Buda" kultúrának nevezte el. A Szent György tér alatt, a volt királyi palota térségében, a Várhegy déli része alatt már nincsenek természetes barlangok, az altalaj a budai márga, legdélebbre újból előbukkan a Várhegy északi és középső részét boritó mészkőpaplan. (Dénes György geológiai felismerése. )* A Szent György térnél került elő egy mészkőbe ágyazott és a kővel együtt kettéfűrészelt szarvasagancs a jégkorszak legelejéről. 2 Néhány szó a terület kutatástörténetéről; mi régészek irunk a föld mélyéből előbukkanó tárgyak, jelenségek alapján, tudom.anyunkat az ásó tudományának is szokták nevezni. Célunk, hogy a föld rétegeiből kiolvassuk, ujraalkossuk a mindennapi életet az őskoron belül. "Minél mélyebben megyünk vissza a történelemben, annál inkább jelenik meg az egyén, ennél fogva a termelő egyén is, önállótlannak, egy nagyobb egészhez tartozónak."

3 Rátérve a budai Várhegy őskortörténeti kutatásaira megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évek, évtizedek kutatásai eredményeképp a terület több pontján bukkant a régész ásója őskori kultúrák telepeire, sirjaira. A múlt század végén, 1899-ben a királyi palota építkezéseinél került elő egy bronz kard (nádlevél alakú pengével). 1949-52-ben a királyi palota területén őskori vermeket, agyagtapasztásu, gerendavázás, cölöpökre helyezett házak maradványait tárták fel, sok cserépedény töredékével együtt. A településnyomok többrétegüek voltak, több korszak anyagát lehetett szétválasztani. Szórványosan a Várhegy egész területén találtak bronzkori cserepeket, de településük központja a Várhegy déli részén lehetett, itt ment végbe a legtöbb szakszerű kutatás is. 1967-től a volt királyi palota északi előudvarában kezdett ujabb kutatásokat Zolnay László, aki a középkori első telepesek nyomait, a korai várfalakat, házfalakat hozta felszínre és megállapította, hogy a középkori falak alatt és köztük igen gyakran egy bronzkori település lakógődrei, szemétgödrei, vermei találhatók. Az 1973-74. év ásatásainak legnagyobb eredményei a gótikus szobortemető felbukkanásával a középkor-kutatást érintették, mégis érdemes megemlítenünk, hogy 1974. márciusában az ásatási napló tanúsága szerint - az akkor 33. szoborként feltárt ép apostolalak alatt - a sziklafelszinen őskori cserepek voltak a 74/4-es lelőhelyen. Ezúton mondok köszönetet Zolnay László régésznek, hogy az 9173-74. évi ásatás őskori leletanyagának feldolgozását és közlését átengedte nekem és 1974 júliusától munkatársaként is részt vehettem az ásatási munkákban. Az 1972 óta folyó régészeti feltárás, amely folyamatos e beszámoló Írásakor is, a vatyai kultúra telepét hozta napvilágra. A Kárpát-medence középső bronzkori történetében igen fontos szerepet játszott a vatyai kultúra, centrális elhelyezkedése miatt. Vatya-puszta - a névadó lelőhely - Budapesttől nem messze DK-re Ujhartyán határában fekszik.'' 167