Budapest Régiségei 24/3. (1977)

FÜGGELÉK - Marosi-Soós Ágnes: A budai várpalota újabb ásatásának bronzkori leletanyagáról 167-172

Az időszámitásunk előtti 1700-1650 között lezajló történeti események közvetett hatására a nagyrévi kultúra egyenes továbbfejlődéseként alakult ki ez az.uj műveltség.^ A vatyai kultúra emlékanyagának első meghatározását Childe foglalta Össze. A vatyai kultúra régibb szakaszában ez a központi elhelyezkedésű szállásterület kisebb, fiatalabb periódusában pedig dél-kelet felé nagyobb kiterjedésű. A budai Várhegy vatyai telepe 155 m tengerszint feletti magasságban helyezkedett el, magaslati település volt és jól illeszkedik a már korábban ismertetett, a Duna jobb párján húzódó vatyai földvár-láncolathoz. Budapest - Várhegy Százhalombatta - Téglagyár Ercsi - Bolondvár Adony - Bolondvár Dunaújváros - Kosziderpadlás Baracs - Bottyánsánc Bőlcske - Vörösgyir Dunakömlőd - Bottyánsánc A budai Várhegyen az elmúlt évek kutatásai őskori erődités nyomát nem tárták fel, feltételezhető, hogy a középkor ilyen irányú épitkezései elpusztíthatták ezeket. A beépitettség és a legujabbkori bolygatás, csatornaárkok, épitkezés a feltárt lakógödröket, teleprészeket oly mértékben csonkították, hogy a feltáró régész valóságos detektivmunkára kényszerül, ha az összefüggéseket keresi. Hasonló gondok nyomják a középkor-kutató vállát is, hiszen még a szobrok lelőhelye mellett is nyugat felé a mai ut alatti rész hozzáférhetetlen. Ezek a körülmények gúzsba kötik a régész kezét. 1973-ban a "régi várfal" alatt egy kör alakú kisebb gödröt találtak, benne ép vatyai cserépedények mellett nagy zoológiai ritkaságként egy ugyanakkor élt hidegvérű ló csontváza került elő. A ló vázrészeit Matolc

si János azonositotta. Meglepődésre azért van okunk, mert az 1948 utáni ásatás állatcsontanyagát feldolgozó Bökönyi S. megállapítása szerint a mai értelemben vett nagytestű, hidegvérű lovak a középkorban kerültek hozzánk. __Később megállapítja, hogy egy XIII. századi rétegből előkerült hidegvérű nyugati ló, az u.n. lovagi lóból származó csont - ez tekinthető az első magyarországi hidegvérű lóleletnek. Matolcsi uj könyvében kifejti, hogy a ló elterjedése közép- Európában a neolitikum végén és a rézkorban kezdődött el, a bronzkorban vált általánosan elterjedt háziállattá. Mindamellett a tulajdonképpeni nehéz lovak az igazi "hidegvérű lovak" a középkor végén jelentek meg hazánkban, (előtte a római kori nagytestű katonaló Pannóniába is eljutott). 16 A budai várpalota ujabb ásatásának eredménye - a bronzkori "hidegvérű" lócsontváz feltárása - jelentősen megváltoztatja az eddigi véleményeket. A feltárt vatyai telep jelentős lelőhelye a XII. számú lakógödör, a szobrok lelőhelyétől délre, nagy teknős, lapos sziklakimetszés. Intaktsága ellenére is csonka lelőhely, északról az ereszcsatorna nyugatról az 1973-as csatornaárok, keletről a budavári Palota "A" épület 1959-60-as épitésü fala csonkítja. Északnyugat felé terjed a csatornán tul is, de ott is csak a felmagasodó szikláig követhető. Feltárása több részletben történt. 1973-74-benaz ásatási napló szerint Schreiber Rózsa (1973. április-májusban) kezdi kibontani, félbemaradt a munka, mire visszatér a lelőhelyre, az ácsok a tatarozáshoz szükséges állványzatot ráépítették. 1974 májusban Kőszegi Frigyes folytatta a XII. számú gödör feltárását. A terület végső tisztításakor, amikor mindenütt szikláig bontottunk, 1974 novemberben még jelentős leletek gazdagították az addig is fontos anyagot. Több ép edény, csont szer számok, cipóalaku kézi örlőkő, textillenyomatos edénytöredékek, temérdek csiga, kövekkel körülrakott égett réteg került felszínre. Igen sok cserépedény töredéke, fazekak, hombárok, szürőedény töredéke, fedő stb. került elő az egykori háztartás felszereléséből. Mindennapi életükről Zolnay így ir: "Paraszti életformájuk - amelyet a történetszociológia a gyűjtögetők, halász-vadász népeknek munkájával szemben a termelés, vagyis a fejlődés magasabb fokának vall -, ekkortól fogva, tehát közel 4 évezreden át, egyik meghatározója, jellemzője tájunknak. A leletek bizonysága szerint 3500 év előtti eleink már jobbára földmüveléssel foglalkoztak. Kapáltak, vetettek, arattak." Házépítésükről a budai Várhegyen kevés az adatunk. 1975-ben a 6-os gödörnél egy nagy hombáredény közelében cölöplyukak kerültek kibontásra. Áglenyomatos paticsdarabokat találhatunk a XII. számú gödör anyagában is. Távolabbi adatként említem a Hess András téren, a Hilton szálló építését megelőző feltárásoknál Hollné Gyürky Katalin régész szintén ilyen áglenyomatos, átégett paticsdarabokat ásott ki. 168