Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
Kéziratom lezártakor Nagy Lajos kutatónk közölte velem: A Víziváros hajdani topográfiájának rekonstrukciójakor * olyan ottani zsákutca maradványokat fedezett fel, amelyek összefüggésben lehettek a Vár egyik középkori periódusának később megszüntetett utcarendjével. Vagyis: egyes vízivárosi utcák településtörténeti értelme megköveteli az északi kortina kapujának hajdani, fordított funkcióját. (9. kép) Korai rétegek az Oroszlános kapuhoz vezető ut alatt 1968 tavaszán az újkori palota "A" épületének délnyugati sarkánál megbontották az uttöltést tartó támfalat. Ez a támfal a Szent György térről a királyi palota Szép Ilonka-kútja, illetve a palota Oroszlános kapuja felé vezető utat kelet felől szegélyezte. A bontás legalsó szintjén - 154, 9 - 155 m A. f. abszolút magasságban - itt is ugyanolyan kulturrétegek jelentek meg # mint amilyeneket terepünk más pontjain is XIII. századi cserépedények tömeges töredékei datáltak. v Ezek a régészeti bizonyosságok munkahipotézisként felvetették: a palota előterét mind a nyugati, mind a keleti oldalon egyaránt egy XÎ1Ï. századi település maradványai jellemzik. Ezek a mozaikszerű ujabb bizonyosságok egyeztek régebbi, még a palota 1949/51, évi feltárásainak során észlelt és közölt tapasztalataimmal. (Suburbiumot sejtettem itt. *2)Kutatásaimnak folytatására azonban akkoriban - közel húsz-huszonöt évig, egészen 1972/73-ig - nem nyilt alkalmam. A várpalota és az egykori gótikus előudvar keleti oldala kutatásának lényegét abban látom: bizonyossá válik, hogy a palota Anjou-kori beépítésének északi határa - a Dunáig l enyúló északi kortina tengelyében - a várpalota felső platóján elhelyezkedő déli szárazárak volt. (Ez nem azonos a Zsigmond-kor óta emlegetett Szárazárokkal! Jóval délebbre helyezkedik el annál. ) Ezt az Anjou-kori Szárazárkot, tehát az Anjou-kori, XIV. századi királyi palota északi határát nyugaton egy - híddal erősített - kaputorony zárta. Ezt a kaputornyot csak Zsigmond alatt bontották le. Ekkor ugyanis a palota terét, előudvarát északabbra, egy lebontott polgári lakónegyed helyére helyezték át és az Anjouk palotájának udvar-terét részben a Csonkatoronnyal, részben a Friss palotával teljesen beépitették. A Várhegy déli szakaszának geológiai elemzése Kutatásom helyszínének elemzéséhez szorosan kapcsolódnak azok a geológiai vizsgálatok, amelyeket kérésemre Dénes György végzett el. Első, vázlatos jelentéséből idézem az alábbiakat. Megállapításai a Várhegy déli végének geológiai alakulatáról bizonyára éppen annyira ujak s meglepőek, mint a magunk egyes archeológiai felismerései. • "A Budavári palota területének kőzettani viszonyai A Budapesti Történeti Múzeum megbízásából vizsgáltam a Várhegy déli részén, a Disz tértől a déli nagy rondelláig húzódó fennsik-résznek a folyamatban lévő régészeti feltárások és az épületek közművesítésével kapcsolatos árkolások által feltárt kőz et viszony ait. E területre vonatkozólag korábban kevés megbízható litológiai adattal rendelkeztünk. Hiszen a behatóbb kutatásokat e területen a várpalota felszabadulás előtti rendeltetése nem igen tette lehetővé. A felszabadulást követően itt megkezdett és máig is folyamatban lévő nagyszabású ásatások és különböző célú árkolások, valamint az újjáépítésekkel kapcsolatban a statikai számitások érdekében lemélyitett fúrások sok helyen feltárták az épületek, az ut- és térburkolatok, a feltöltések, valamint a korábbi épületpusztulások elegyengetett romjai által évszázadok óta eltakart kőzeteket. így lehetőség nyilt azok anyagának, elhelyezkedésének és kiterjedésének vizsgálatára. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy a Várhegy fennsíkjára jellemző forrásmészkő takaró a Disz tértől dél felé az István torony alapzatáig összefüggően folytatódik, de színe, szilárdsága, eltérő kifejlődése folytán e területen belül helyenként feltűnően eltérő. Ezért vélték korábban többen ugy, hogy az édesvízi mészkőtakaró a Disz tér alatt végetér.
