Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Németh Margit: Régészeti megfigyelések az észak-keleti táborsaroknál : előzetes jelentés 61-69

NÉMETH MARGIT RÉGÉSZETI MEGFIGYELÉSEK AZ ÉSZAK-KELETI TÁBOR SAROKNÁL (ELŐZETES JELENTÉS) Az 1974. és 1975. év folyamán több izben került sor ásatásra a Bp., III.ker., Harrer Pál u. 12-22. sz. ház keleti oldalán, azzal a céllal, hogy a II-III. szd-i legióstábor ÉK-i sarkát, illetve saroktornyát és a hozzá tartozó fossákat feltárhassuk. A munkát nagy mértékben nehezitette és lassitotta az a körülmény, hogy lakott ház mellett, már lerakott közmüvek között kellett dolgozni, az utcai forgalom és az épület közötti keskeny sávban. így nem maradt más lehetőség, mint a rendelkezésre álló szűk területen húzott ÉD-i irányú árokkal kutatni a védmüveket. 1 Az ásatás nem hozta meg mindenben a kivánt eredményt, de a vártakon tul újdonsággal is szolgált: előkerült annak a késői erődnek a fala, amely a II-III. szd-i legióstábor addigi formájának felhagyása után épült. Maradványait az ásatások Óbudán több helyen is felszinre hozták, s igy megváltoztatták Aquincum későrómai épitéstörténetéről és hadtörténetéről vallott korábbi felfogást. 2 Nem volt azonban már mód a II-III. szd-i legióstábor saroktornyának feltárására, csak a kivülről övező fossákat - számszerint hármat - sikerült részben kiásni. Ezenkivül előkerült még a legkorábbi erőditésrendszerhez tartozó, ÉD-i irányú fossa rövid szakasza is. így a nehéz körülmények ellenére is sikerült a tábor egyes épitési periódusainak emlékeit olyan mértékben feltárni, hogy azok biztos kiindulópontot szolgáltatnak a még tisztázatlanul maradt kérdések további kutatásához. 3 Az előkerült emlékek leírása: Legelsőként egy 3 m vastag, ÉK-DNy-i irányú fal került elő, keleti oldalán köves-habarcsos útfelülettel. Miután a fal vastagsága jóval meghaladta a II-III. szd-i legióstábor eddig ismert falrészleteinek vastagságát, 4 joggal lehetett feltételezni, hogy máskor épült, mint azok. A feltárás során kiderült, hogy a falat egy már nem használt, betömött fossán vezették keresztül, s későbbi a közelben feltárt másik két fossánál is: vagyis az eddig ismert legióstábornál későbbi épitkezés maradványa. (12-13.ábra) Legjobban megépitett és megmaradt részlete az, amelyet a korábbi fossa fölé épitettek: nagyméretű kváderekből, mélyen alapozva, az alapozással a fossa formáját követve. (42.kép, 12.ábra) Statikai okokból ezen a szakaszon az alapfal lefelé lépcsőzetesen mindkét oldalán megvastagodott. (L3.ábra,42-43.kép) A falalapozás legmélyebb pontja és a faltető között itt 3 m szintkülönbség volt, 5 a fal alja a mai felszintől nagyjából 4, 5 m-re volt. A fal felmenő részének burkolatát ugyancsak nagyméretű kváderek alkották, közöttük csak kevés habarccsal. A falmag öntött, különböző nagyságú tört kövekből áll, közötte erősen meszes habarccsal. (Egy-egy kváder nagyjából 40x50x 60-70 cm nagyságú. ) A fossa fölötti falszakasz 10 m hosszúságú volt, ami lényegében megegyezik a fossa szélességével. Ettől a falszakasztól 6 m-re délre ismét megtaláltuk a fal folytatását, 9 m hosszúságban, de már korántsem olyan jó állapotban, s olyan erősen megépitve, mint amott. (A két falrészlet között újkori pince húzódott. ) A faltető erősen lepusztult, nagyjából azonos magasságig, mint a másik szakaszon. (103, 05-54 között) A falvastagság itt is 3 m volt, mindkét oldalát hatalmas, többé-kevésbé megdolgozott kváderkövek burkolták, amelyekből azonban később többet kibányásztak, s a fal "foghijas" lett. A falnak ezt a szakaszát északon egy keresztbe fektetett téglacsatorna zárta le, amelynek csak fenéktéglái maradtak meg, egyiken a legio IUI Flavia bélyegével. A falat itt mintegy 2 m-rel magasabban alapozták, mint a fossa fölött (Atszf 102, 74). 61