Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Németh Margit: Régészeti megfigyelések az észak-keleti táborsaroknál : előzetes jelentés 61-69

A faltól keletre köves útfelület húzódott, amelynek irányát és jelentőségét csak később, a fossák feltárásakor lehetett megállapitani. A falat a metszetfalakon a faltetőtől mintegy 85-95 cm magasságig épülettörmelékes réteg kisérte. Kizárólag kőtörmelékből és habarcsdarabokbői állt, semmiféle kerámia vagy egyéb leletanyag nem keveredett közé, igy kétségtelen, hogy a fal bontási rétege volt. Ezt az is bizonyította, hogy ott volt a legvastagabb, ahol az árok metszetfala közvetlen a fal fölé húzódott, s minél nagyobb volt a fal és a metszet közötti távolság, annál vékonyabb volt ez a bontásból eredő, tetején elplanirozott réteg. (Felette sem római, sem más járószintet nem lehetett megállapitani, a rétegekből kevés későközépkori, majd újkori cserép került elő. ) A KNy-i irányú vizesárok, amelybe a falat bele alapozták, annak mindkét oldalán előkerült, teljes szélességében azonban csak a keleti oldalon lehetett kibontani. A fal nyugati oldalán azonban, a vizesárok tisztitása során, egy másik, annál korábbi V alakú fossára bukkantunk. ("A" fossa, 13. ábra) Noha teljes szélességében nem esett bele az ásatási árokba, méreteit megközelítő pontossággal ki lehetett számitani: szélessége 2,70-2,80 m, mélysége 1,80 m volt. Betöltése homogén, egészen világos szinü volt, leletanyag egyáltalán nem került elő belőle. (45. kép, 13. ábra) Ezt az ÉD-i vizesárkot vágta át a nála jóval későbbi, KNy-i irányú árok, amelybe a fal beleépült és amelyet a fal keleti oldalán teljes szélességében kitisztítottunk. (42-43.kép,13.ábra, "B" fossa) A fossa északi széle a beleépült fal északi végével volt egyvonalban, észak felől kavicsos ut kisérte, amely azonban csak nyomokban maradt meg az odaépitett újkori pince miatt. Azt a szintet azonban, amelyikről dél felől ásták be a "B" fossát, nem tudtuk megtalálni, mert oda az újkorban ugyancsak pincét épitettek, s annak alja mélyebben volt, mint az egykori római szint. (44.kép, 12. ábra) Ugyanezért nincs meg ezen a szakaszon az erődfal sem, mert azt is jóval magasabban alapozták. A fossa teljes szélességét igy megközelítő pontossággal 10 m-re vehetjük, mélysége pedig 2,40-2,50 m volt. Formája kerekített, alja teknőszerüen kissé levágva. Déli oldalán "V" alakú vájat húzódott, benne barnás elszíneződéssel. A fossa oldalait és alját agyaggal keményre tapasztották, amely csak a legalján nem maradt meg teljesen épen. A fossa teljes kibontása után derült ki, hogy a beleépített fal nem közvetlen az árok alján fekszik, hanem azt előzőleg mintegy 45-50 cm magasságig épülettörmelékkel, zúzott kővel, téglával töltötték fel, s erre a durvább betöltésre került a falalapozás. A fossa betöltésének rétegződését megfigyelve a keleti árokfal metszetén, kitűnt, hogy természetes feltöltődés - beiszapolódás - nem volt, pusztán az árok alján mutatkozott egész vékony csíkban sárgásbarnára színeződött finom homok. Erre került a feltöltés, több rétegben: kevert föld, majd durvább épülettörmelék, benne feltűnően sok "bontási anyag": téglák, falfestés töredékei, kőtörmelék. A fossa északi oldalát kavicsos ut kisérte, amelynek szélességét az odaépitett újkori pince és beásások miatt csak hozzávetőlegesen lehetett megállapitani: 5,5-6,5 m lehetett. Alatta sötétbarna bolygatatlan humuszréteg mutatkozott, azalatt pedig sárga agyag. Az utat több izben felszórták kaviccsal, amit jól mutatnak az ásatási árok Ny-i metszetfalán mutatkozó kavicssorok, közöttük kevés földréteggel. A kavicsos utrétegek fölötti feltöltés viszont lényegében megegyezik azzal az épülettörmelékes, főleg sok falfestmény töredéket tartalmazó bontási anyaggal, amivel a "B" fossát is feltöltötték. Erre 8-10 cm vastag agyagréteg (lesározás) került, majd fölötte ugyanaz a habarcsos-épülettörmelékes réteg mutatkozott, amely a fal fölött, illetve mellett mutatkozott mint annak a bontásából származó törmelékréteg. (46.kép, 14. ábra: c-d, d-e metszet) Ez a törmelékréteg irányban a fal folytatásába esik, s másképpen nem is magyarázható, mint hogy annak szétbontott maradványa volt. Tehát a fal megépítése előtt nagyobb tereprendezést hajtottak végre: a területet, a nyitva álló és már nem szükséges fossa-szakaszokat feltöltötték, méghozzá kézenfekvő módon nagyrészt bontásokból származó épülettörmelékes anyaggal, amelyre különösen a sok falfestmény töredék volt a jellemző,amelyeket valamilyen nagyobb átépítés alkalmával verhettek le eredeti helyéről. A késői járószintet, amely a nagy falhoz tartozott, hasonló módszerrel lehetett megállapitani: A metszetben mutatkozó, több sorban egymás fölött elterített törmelékes-falfestményes anyag fölött egyenletesen elszórt kavicssor mutatkozott, rajta betaposott agyagréteg. Ez az utóbbi lehetett az a járószint, amelyet a nagy fallal egyidőben használtak, s amelyen vastag égésréteg mutatkozott. Efölött még két, járószintként értelmezhető réteg húzódott (sóderos-hsbarcsos, majd agyagcsik), 62