Budapest Régiségei 24/1. (1976)

PESTI ÁSATÁSOK = EXCAVATIONS CONDUCTED IN PEST = RASKOPKI V PEST - Irásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről 313-348

kemence teteje, vagy belső tapasztása lehetett, közötte sok XIII, sz, -i edénytöredékkel. A jellegzetes leletegyüttesben egy különösen nagyméretű, redukált égetésü osztrák kancsó töredékei a jelentősebb darabok, a fültöredéken keresztalaku bécsi bélyeggel, (Ltsz, : 74. 243. 6) A pesti kemence rendeltetésének meghatározása elég nehéz. Amenynyire áttekintésünk van a középkori falvak kemence fajtáiról, annyira egyedülálló a pesti kemence a városrégészeti anyagban,Méretét tekintve az Árpád-kori szabadban lévő kemencékhez hasonlítható, amelyek a lakosság mindennapi életéhez hozzátartozó sütőkemencék voltak, de alkalomadtán más célra is használták őket, főzésre, pörkölésre, száritásra, stb. Méri I.

, Árpád-kori szabadban lévő kemencék. Arch. Ért, 90(1963) 277. Természetesen ilyen kemencékre a városi lakosságnak is szüksége volt, esetleg a házakhoz hasonlóan kőből építették. Nagyobb gonddal végezték a tapasztások felújítását, mert a szűkebbre szabott és beépített középkori telkeken nem volt mód a kemencék helyének gyakori változtatására. 17. Kővel körülrakott Árpád-kori XI-XII, sz. -i sirok Óbudán is előkerültek a Bécsi ut 16. 882. hrsz. telken. Garády S.

, Budapest székesfőváros területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése. 1931-1941. Bp. R. 13 (1943) 234-239. 18. Friedreich E.

, i.m. 67-69. 19. A gödör aljáról származó nagyméretű fazék peremtöredéke a legkorábbinak látszó darab, a XIII. sz. első felére jellemző régészeti tárgy. (Ltsz. : 74.200.1) A jelentősebb edények XIV-XV. sz. -iak, A kiegészíthető darabok közül egy 24 cm magas, sárga kerámiából való, szalagfüles, gallérosszájperemü XIV, sz,-i fazék, (Ltsz. : 74. 200.10) és két XIV. és XV. sz, -i osztrák fazék a jellegzetesebbek, A töredékek a korszakra jellemző cserepek, különösebb értékkel biró darabok nélkül. A gödörben az egész pesti leletanyagban egyedülálló leletek is voltak, több üvegpalack töredékét sikerült összeszednünk. Egyetlen darabot lehet teljes egészében rekonstruálni, a többi töredék mind ebből a típusú palackból való. A palack alsó része hengeres, talpa kónikusan felmagasodik a belső oldalán. A palack hasán kettős gyürü, ebből indul a nyak felé összeszűkülő felső rész, a nyak gyürüs peremben fejeződik be. A palackok talpának átmérője 5, 5 6,2 cm, vagy 2,5 -3,3 cm, a szájátmérők 2,2 - 2,8 cm volt. (Ltsz.: 74.200.24.1 74.200.27.) Ez a palackforma több helyről előkerült Budapest területén, igen gyakori típus lehetett. A legkorábbi darabok a budai Várnegyedben és a budai királyi palotában voltak. H, Gyürky K.

, Glasfunde aus dem 13-14. Jahrhundert. Acta Arch. Hung. 23 (1971) 217-219. 20. A gödörben a magyarországi későközépkori kerámiamü ve s s ég fontos leletegyüttese volt. A kereskedelmi lerakat edényeinek keletkezési korát a gödörben található, különösen gazdag díszítésű talpastálak határozták meg, legkésőbb a XVI. sz. végére. - Gerő Győző szíves szóbeli közlése. - A vörös kerámiából készült tálak belső oldalán szines virágminta van, az egyszínű tálak és tálkák között is van néhány ritkábban előforduló típus. Az egymásba rakott talpastálak mellett sok, vékonyfalu, sárgásvörös kerámiából készült, megközelítőleg azonos méretű fazék volt, külső oldalukat sárgás engobe, belső részüket világosabb és sötétebb sárga mázzal borították. Az alacsony szájperemek belső oldalát lekerekítették, külső oldalát többszörösen tagolták, vagy csipkézték. A kiöntősre húzott peremből indul a fazekak kis szalagfüle, amely az edény vállán fejeződik be. Néhány vörös kerámiából készült fedőt is rekonstruálhattunk. A kónikus testű, fogógombos fedőket jól iszapolt agyagból készítették, a perem belső oldalát egyszerűen tagolták. A fedők egyrésze a fazekakra illett, de voltak ezektől nagyobb és kisebb darabok is. A fedők anyagához hasonló kerámiából készült amagas korsók legnagyobb része. Az azonos típusba tartozó, 33-35 cm magas edényeket sárga agyagból, mindkét oldalán vörösre égett agyagból és külső oldalán sárga vörös, belső oldalán sötétszürkére égett agyagból készítették. A korsók száját a nyersanyagtól függetlenül kétféleképpen képezték ki, az egyik típusba tartoznak azok a szélesebb szájú korsók, amelyeknek a peremét hármas karélyura nyomták össze, a másikba az egészen összeszükitett szájú, magas, vékony nyakú korsók sorolhatók. Mindkét korsófajtán széles, szalagfül volt, amely az edény nyakán a perem alatt indult, s a korsó vállán fejeződött be. A jóval kisebb korsók, amelyek formára és szájperem kiképzésre a nagyobb korsók 2. csoportjába tartoznak, egészen más anyagból készültek. Finoman iszapolt, finoman korongolt fehér kerámiák, belső oldalukat sötétzöld máz borította, a korsó száját, fülét, helyen335