Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Stieber József: Az 1975-ben Aquincumban feltárt római kori hordó xylotomiai vizsgálata 209-214

STIEBER JÓZSEF AZ 1975-BEN AQUINCUMBAN FELTÁRT ROMAI KORI HORDÓ XYLOTOMIAI VIZSGÁLATA A szóban forgó hordóból Pető Mária néhány donga és faabroncs darabot juttatott hozzám. Va­lamennyiből előzetes duzzasztás után a három xylotomiai siknak megfelelő metszetek és tö­résfelületek készültek. A metszetek mikroszkópi preparátumok formájában kerültek vizs­gálatra. A deszkadarabok szerkezeti orientációja az eltelt idők folyamán lényegesen nem változott, és a sejtfalszerkezet is viszonylag jól megőrizte eredeti tulajdonságait. Az abron­csok azonban, feltehetően többek között már a gyártáskor keletkezett erőé mechanikai igény­bevétel miatt a fosszilizáció folyamán erősen megváltoztatták a sejtelrendeződési szabályos­ságukat, miáltal a xylotomiai sikok nagymértékben elhajoltak, és egymás fölött elcsúsztak. Az igy létrejött nyiró és nyomóerők a sejtfal szerkezetet egyrészt elszaggatták, másrészt elcsavarás mellett összepréselték. E körülmény az utóbbiak mikroszkópos vizsgálatát és a szerkezetben való tájékozódást rendkívül megnehezítette, amihez hozzájárult szekunder anyagok utólagos berakodása is. Ezt kiküszöbölendő minden darabból a legkülönbözőbb irányú metszetsorokat kellett késziteni abból a célból, hogy az egyes felületeket,illetve felületrész­leteket néhány metszeten meg lehessen találni. Igy sikerült az abroncsok kielégítő mikrosz­kópi vizsgálata és értékelése. A mikroszkópi vizsgálatok eredménye a következő: Dongadarabok : valamennyi darab azonos szerkezetűnek bizonyult, ezért egységesen ismer­tetem őket. Homokxil fa, egysoros bélsugarakkal. Összetett gyantajáratok mind a hosszanti elemek közül, mind pedig a bélsugarakból hiányoznak, éppúgy, mint a haránt tracheidák. A hossztracheidák radiális falán egy sorban vermes gödörkék fordulnak elő. A bélsugár kereszteződési mezőkben kettő - három gödörke van, a gödörkék formai változása abietoid tipusu. A bélsugár sejtek tangenciális fala négy-nyolc gödörkével rostaszerüen gödörkézett, te­hát ez is abietoid tipusu. Ezen és más bélyegek alapján megállapítható, hogy a deszkák a jegenyefenyő (Abies alba) fájából származnak. Az abroncsok faanyaga heteroxil, szórt likacsu. A gyűrött anyagban is felismerhetők a magányos és a halmozott bélsugarak. Utóbbiakra jellemző, hogy több évgyűrűn keresztül követhető. A hosszanti elemek közül jellemző a tracheák, melyeknek fala alternáitan és rész­ben szórtan vermes gödörkés. ,A trachea perforáció számos megfigyelés alapján egyszerű és néha gyengén peremes. A vizsgált anyag igy a gyertyán (Carinus betulus) fájával azono­sítható. A mikroszkópi vizsgálatok kiegészítése és néhány részlet pontosabb megfigyelése cél­jából scanning elektron mikroszkópiai (streoszkán) vizsgálatokhoz is készítettem preparátu­mokat. E célból sztereo mikroszkóp alatt megfelelő irányban két három milliméteres dara­bot törtem, illetve hasítottam le, melyeket a rézhengerekre való ragasztás után arannyal gőzöltek. A vizsgálatok az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának birtokában lévő japán Jeol JSM 50 A tipusu scanning elektromikroszkópjántörténtek 300-6000­szeres nagyításban. Ez alkalommal a fentebb leirt bélyegek jól ellenőrizhetők voltak, sa vizsgálatokról fényképfelvételek is készültek. (217-220. kép) 27. Budapest régiségei 209

Next

/
Thumbnails
Contents