Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Stieber József: Az 1975-ben Aquincumban feltárt római kori hordó xylotomiai vizsgálata 209-214

Aquincumi fahordókból nem első izben került elő a jegenyefenyő deszkája. Hollendonner F. 1932-ben állapitotta meg először a jegenyefenyő hordókészitésre való felhasználását (Hollendonner, apud Kuzsinszky B. 1932). Ezt követően a magyarországi római korból az Abies több izben is felbukkant. 1955-ben Pécsett római utat tártak fel (Szabó Pál Zoltán), melynek szegélyét az épitők rőzsével támasztották meg. A rőzseanyagban xylotomiai vizsgálattal az Abies többéves ágdarabjait mutattam ki. 1957-ben Kába Melinda muzeológus Aquincumban római fakoporsót tárt fel (a mai gázgyár területén), melynek anyagában az Abies deszkáját találtam meg. 1969-ben Vadász Elemér professzor juttatott hozzám Gorsiumból (Tác) római kori faszeneket, melyek a XIV. számú római épület fapadlójából valók. Az anthrakotomiai vizsgálattal ezek ugyancsak az Abies maradványainak bizonyultak. 1969-ben Bóna Istvánné muzeológustól kaptam Intercisa-i (Dunaújváros) római korú faszéndarabokat. Ezek a mai viztorony területéről valók a 6/3. szelvény 7. ásónyomából. Köztük az Abies faszeneit is kimutattam. Ugyanott a 4-5/6. szelvény 16. gödréből előkerült bronzveret fabetétje is Abies fájából készült. A kultúrtörténeti értékelés nem vihető keresztül egyértelműen. Ma a jegenyefenyő (Abies) a nyugati határszéleket kivéve, természetes állományban nem fordul elő Magyarországon. Honnan és hogyan került akkor ez a faanyag az emiitett helyekre? Ha importra gondolunk, akkor esetleg feltételezhetjük, hogy fausztatással. Ez esetben, legalábbis ami az aquincumi és intercisai koporsót és deszkákat illeti, kézenfekvőnek látszik, hogy a fát valahonnan a Kárpátokból, vagy a bécsi térségből úsztatták le a Dunán. Gorsiumba már szárazföldi utón kellett eljutnia. Nehezen gondolható el azonban, hogy Pécs környékén utépitéshez vagy javitáshoz szolgáló rőzseanyagot a rómaiak távolabbi vidékről importáltak volna. Ez azt jelentené, hogy abban az időben (i„sz. II-III. sz. ) a Mecsekben a jegenyefenyő még spontán élt. Ezt alátámasztják pollenanalitikai és egyéb vizsgálatok, melyek a korra nézve a klima mainál óceanikusabb jellegét, s ezzel kapcsolatban különösen a bükk és a gyertyán vegetációs előretörését igazolják. Ezzel együtt kellett járjon az Abies nagyobb elterjedése is. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy ebben az időben a jegenyefenyő nemcsak a Mecsekben, hanem a Pilisben, Gerecsében és a Bakonyban is nagyobb mennyiségben előfordult. A szóbanforgó aquincumi hordók azonban nem a helyszinen készültek. Ez esetben viszont a hordók anyagának kiválasztásánál az egykori római készitők céltudatos válogatására kell gondolnunk, A jegenyefenyő fája ugyanis igen tartós, és folyadékoknak ellenálló, amit ez alkalommal a talált faanyag jó megtartása is bizonyit. így viszont az sem lehetetlen, hogy az Abiesnek a mai Magyarország területén csaknem teljes hiánya nemcsak a klimatikai változás, hanem a rómaiak céltudatos irtó tevékenységének (a j ó faanyag miatt) is a következménye. (Képek: 217-220) 210