Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Pető Mária: Feltárások a II-III. századi aquincumi legiostábor retenturájában 113-123

léke. A présalapozást kavicsos, döngölt padlószint, helyenként terrazzo vette körül. A préskő az előzőnek kisebb és egyszerűbb változata, de lényegét tekintve ugyanazon az elven épült fel. A présalaphoz Ny-i részén téglalap alakban imbrexekből készitett csatornarend­szer kapcsolódott, mely beletorkollt a préskő lefolyó csatornájába. Ezen a tájékon, a csa­torna mellett olajos amphora töredékei kerültek elő. (104. kép) Az antik prések felépítésére, működési elvükre meglehetősen gazdag irodalom áll ren­delkezésünkre. Technikatörténészek, néprajzkutatók dolgozták fel az auctoradatokból és ré­gészeti leletekből rekonstruálható présformákat, működési elvüket. Az olajprésekről máig is a legalaposabb összefoglalás A. G. Drachmann müve , aki az anyagot összegyűjtötte, ér­telmezte az antik források alapján és az egyes présfajták teljesítményét is kiszámította. Igen fontos A. Sordinas könyve" az olajkészité s módjának kontinuitása szempontjából. A prések rendszerezése ujabban Ch. Parain tollából jelent meg, a szerző felhasználja az eddigi irodalmat, köztük a magyar kutatók eredményeit is', a nyomóerő kifejtése alap­ján 4 csoportot állapit meg: 1. torsiós prések 2. ékprések 3. egykarú emelős prések 4. orsóprések o Vincze István felosztása - mely a magyar néprajzi irodalomban általánosan elfogadott - 3 csoportot különböztet meg: 1. főfás, vagy bálványos sajtó 2. középorsós 3. állóorsós Az 1. csoportba tartozó présekről a szerző megállapitja, hogy Magyarország területén a XVIII. sz-ig ez a fajta volt használatos, legújabb munkájában azonban már kétségbe vonja a prések római kori használatának lehetőségét Pannónia területén^, természetesen szőlő­présekre vonatkoztatva. Az antik olajprésekről szóló, s már az előzőekben idézett munkák kivétel nélkül az auctoradatokra támaszkodnak, igy elsősorban a legaprólékosabb forrás­anyagot, Cato szövegét tanulmányozzák . A nagy ókortörténeti kézikönyvekben, lexikonok­ban több cimszó található az olajpréselés témaköréből. Hörle tanulmánya a PWRE-ben*l összefoglalja az eddigi irodalmat és az ókori ábrázolásokat, s több izben hivatkozik Drach­mann eredményeire is. .Témánk szempontjából érdekes adatokat közöl az un. kettős prés­talpakról, melyet Plinius 2 is emlit és régészeti lelet is igazol, s mely adat közelebb visz bennünket a Vörösvári-uti prések megértéséhez.A római korban az olajat igen sokféle mó­don használták fel, igy gyógyszerként, táplálékul, illatszeralapanyagként, állatok takarmá­nyozására, világításra, sporthoz, szertartásokban, szerszámok, kocsik karbantartásához . A különféle célokra különféle olajfajtákat állítottak elő, a diocletianusi árrendezési törvény ezek eltérő vételárát is felsorolja. ^ Az olaj tisztításának, finomításának különböző módo­zatait ismerték, az olajhab leszedését, az olaj és a törköly szétválasztását, az egész mun­kafolyamat tisztaságát Cato nyomatékosan hangsúlyozta. *5 Az auctoradatokból az olajnyerés teljes ókori munkafolyamatát megismerhetjük, termé­szetesen Catonál olivabogyóra értve, lényegét tekintve, leegyszerűsítve a következő mozzanatokból állt a feldolgozás folyamata: a szárított bogyókat hevítés után a zuzómalom­ba (trapetum) tették, ahol az egymáson forgó malomkövek szétzúzták és különválasztották a bogyó héját és nedvdús részeit. Ezután helyezték a prés alá a préselő kosárba, innen folyt le a lé a prés alá helyezett tároló edénybe, vagy földbe mélyített tartályba. Közben az olaj­habot állandóan szedték, hogy az olaj szép tiszta maradjon. Innen került aztán az amphorák­ba,melyben a szállítása is történt. Pannónia területén olajbogyóból sajtolt olaj készítése el­képzelhetetlen, figyelembe véve az ókori szállítási viszonyokat, tudva az olívabogyó rövid eltarthatósági idejét. Ezért leletünk esetében más, helyben található olajosmagvu növény feldolgozására kell gondolnunk. Legkézenfekvőbbnek a tökmag, a len, vagya repce termé­sének a felhasználása tűnik. A nem olivából készitett olaj munkafolyamatának megértéséhez igen jól használható Ecsedi Istvánnak a század elején még működő, kunsági olajütőről való leírása.^ 114

Next

/
Thumbnails
Contents