Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Pető Mária: Feltárások a II-III. századi aquincumi legiostábor retenturájában 113-123

A kunmadarasi olajütő a falun kivül helyezkedett el, 2 helyiségből állt, az egyik volt a keringő és az őrlő, a másik a sajtó és a tüzelő. Az antik olajüzem is két részből állt, a zuzómalomból és a présből. A tüzelőhely is mindkét esetben szerepelt, ugyanis az olajosmagvakat sütni, vagy száritani kell zúzás előtt. A Vörösvári uti nagyobbik prés háta mögött is átégett, kormos felület, a területen pedig több kemencemaradvány mutat a pörkölés, száritás munkafolyamatának meglétére. Zuzómalom itt nem került elő, de több őrlőkődarabot találtunk, s ezek jelenléte feltételezhetővé teszi a trapetum egykori meglétét. A terület újkori beépítése miatt ezt a problémát ma már nem tudjuk megnyugtatóan eldönteni. A pörkölt, megzúzott magot a "sisak"-ba tették, ebben préselték, a lé lejtősen, mélyedésbe folyt, innen l-l földbe mélyitett üregbe, vagy tárolóedénybe eresztették. Az olajprésházat magában foglaló scamnumot K-ről határoló úttest felső rétegéből előkerült magvak vizsgálata - melynek feldolgozása és értékelése e kötetben található P. Hartyányi Borbála tollából - nem mutatott ki olajosmagvu növényt. Természetesen ez a negativum nem zárja ki, hogy itt olajkészités folyt volna. A magvak az épület legkésőbbi szakaszából, a IV, sz. -ból származnak. Lehetséges, hogy egyéb prés, igy szőlőprés is használatban volt ebben az épületben - bár ezt nem találtuk meg - a mi darabjaink szőlőbogyó préseléshez nem voltak megfelelőek, ehhez tul kicsinyek, az a lehetőség fel sem merülhet, hogy egyazon présen szőlő és olajosmagvakat préseltek volna, hiszen az olaj átható illata a bor minőségét tönkretette volna. Az olajprések tisztántartására igen nagy gondot forditottak, alaposan, bő, meleg vizzel kellett tisztogatni a préseket, hogy az avasodást megelőzzék. Feltevésünk szerint ezért torkollik a nagyprés lefolyó csatornája az épület fő szennyvíz csatornájába, mert a préselés után a kőtalpak tisztitása ezen a módon történt. Ez a K-Ny-i irányú levezető csatorna áthúzódott az épületet K-ről határoló úttest alá is, hogy beletorkolljon a tábor központi csatornarendszerébe. A Vörösvári uti préstalpak formájához analógiát a mediterrán világ leletanyagában kerestünk. A nagy leletanyaggal dolgozó, összefoglaló igénnyel készült munkák sorából elsőnek H. Camps-Fabrer könyvét emlithetjük, melyben az észak-afrikai présleletek leirását és rekonstrukcióját kapjuk. Ezek a prések gerehdavázas rendszerűek, de préstalpuk más, mint a Vörös vári-útiaknak. Az észak-afrikai üzemek sokkal nagyobbak és felépítésükben leginkább megfelelnek az auctoroknál fellelhető formáknak. A szerző által felhozott néprajzi példák igazolják, hogy Észak-Afrikában 2000 év alatt szinte semmit sem változott az olajkészités technológiája. Ennaifer Mongi ur szivességéből tudomásunk van az egyik ujabban feltárt észak-afrikai olajprésről, melynek fotóját is megküldte számunkra. A lelőhely Thuburbo-Május, a préstalp a többi afrikai préshez hasonló, méretében hatalmas, formájában egyáltalán nem hasonlítható a mi leleteinkhez. Meglepőnek tűnhet, hogy analógiái keresésünk közben ilyen távoli vidékekről származó leletanyaggal foglalkozunk. Az olajkészités azonban helyi előzmények nélkül a mediterráneumból kerülhetett a Duna-vidékre, illetve Közép-Európába. Bár a közelben csupán jugoszláviai lelőhelyekről ismerünk olajüzemeket, nincs kizárva, hogy más, Dunai provinciákban is foglalkozhattak ezzel a mesterséggel. E feltételezésünket indirekt bizonyítékok támasztják alá - leletanyag hiányában. Ezzel kapcsolatban szeretnénk felhívni a figyelmet az antik technika továbbélésének egyik érdekes jelenségére. Szolnoky Lajos a lenfeldolgozás hagyományos eszközeivel foglalkozva idézi Haberlandt véleményét, hogy az Alpokban lentörésre használt morzsolóhenger az antik olajbogyó-zuzómalomból származik. Ezek szerint nem lehetett idegen az e területen élő népek körében, csupán az eszköz funkcióváltozáson ment át, ami a technikatörténetben egyáltalán nem ritka jelenség. Minthogy az észak-afrikai préstalpak vizsgálata analógiát nem adott az óbudai kövek megértéséhez, vizsgálódásainkat közelebbi helyek anyagával folytattuk. A pompei környéki villa rusticák présházairól sok publikáció jelent meg, de ezek legtöbbjén éppen a rekonstrukció akadályozza meg, hogy a préstalpakat komolyabb vizsgálatnak vethessük alá. Minthogy nem állt módunkban ezideig még személyesen megtekinteni ezeket a leleteket, igy a prések vizsgálatánál sajnos nem sok segítséget nyújtottak az elsődlegesen művészettörténeti beállítottságú publikációk. 115