Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 2., A Tárnok utca 14. számú épület 229-244

JEGYZETEK 1 A tanulmány első része: BR XXII. 1971. 329—350. 2 Az 1686 utáni telekkönyvi adatok dr. Bánrévy György és Kovács Lajos: A budai Vár házai és háztulajdonosai 1686-tól napjainkig c. kéziratos tanulmányából valók. Fővárosi Levéltár (I. sz. Állami Közlevéltár). Páncélszoba 103. rekesz. 3 Dr. Pataki Vidor: A budai Vár középkori helyrajza. BR XV. 1950. 249. 4. kép. A mai Tárnok utca középkori utcanevei a következők voltak: Piatea seu series apotheca­riorum, (Boltosok utcája), Piatea lata (Széles utca), Piatea beati Georgi, Theatrum sancti Georgii (Szent György-utca, -tér), stb. Hasonló eredményre jutott Kubi­nyi András is : Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV— XVI. sz. fordulóján. Orvostörténeti Közlemények. 54. 1970. 72. Ennek a terü­letnek „a patikák között''^ „a patikárusok utcájában vagyis során", „a patikárus házak rendjében", „a zsem­lyék széke" (sedium semellarum), „prope Semlyesek", „Zsemlyeszék közelében" (prope Zsemlyezek) kifejezé­sekkel való azonosságát is bizonyította. 4 Genthon István: Művészettörténeti áttekintés. Horler Miklós — Pogány Frigyes: Budapest műemlékei. I. Bp. 1955. 116. 5 Plan de la ville et château de Bude. Bécs, Hadilevéltár. Hung. Fase. 73/11. No. 25. 1687. Jänner, Ofen. A hozzá tartozó telekméret-kimutatás : Staatsarchiv, Ungarn. Fase. 427. Konv. E. Folio 129—i30. lelt. sz. A helyszínrajz átrajzolt másolata megjelent Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Bp. 1886.; átdolgozott másolata pedig ezen mű új kiadásában Károlyi — Wellmann előbb i. m. Bp. 1936. A telekméretkimutatás fotókópiája a Bu­dapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályán talál­ható. Két lap négy oldalán 388 telekméret. Eszerint épületünk 1687-ben a 114-es sorszámot viselte, homlok­zati hosszúsága pedig 36 pieds (láb) volt, ami cca. 11,52 m-nek felel meg. Lásd a jelenlegi állapotra átrajzolt méret­helyes ábrázolásán, Czagány I.: Budavára török hódolt­ság alatti helyrajza. 24—19. 1. B. 280. tsz. A budai Vár­negyed területrendezési terve. Tk.-7. sz. rajz. Készült 1954-ben. A Középülettervező Vállalat Műemléki, Tudo­mányos Tervtárában. 6 Épületünk 1696-ban a 92-es sorszámot viselte, hosszú­sági méretei pedig a telekről kifelé nézve a következők voltak: utcai homlokzat 6,l 1 / 2 , udvari homlokzat 6,4, jobb oldal 7,1, bal oldal 7,3 öl, illetve láb. Állapotára vonatkozóan : „hat noch guets gemeür, gwölber und Kel­ler. H.: Antoni Legiez Raths Verwander in Ofen; pro nunc H. : Frantz Wabler kayl. Veldt Proviandt Verwalter et Mona Elisabetha uxor." Greischer Mátyás (?): Zaiger über die Vöstung und Wasser Statt, anno 1696. Fővárosi Levéltár. Vass Klára: Buda német utcanevei. A Vár és Újlak utca nevei 1696—1872. 1929. 104. 7 A puha homokkőből készült dongaboltozatok más helye­ken is, mint a XV— XVI. sz. 1. feléből származó építkezé­sekhez toldalékképen hozzáépített boltozatrészek szere­pelnek. A Bécsi kapu tér 7. pincéjében, az Űri u. 50. kapualjában, a Fortuna u. 18. É-i kapualjában, a Tárnok u. 7. utcai menetében az É-i szobában, az Űri u. 13. D-i végében kerültek feltárásra eddig ilyen boltozatok, vala­mint a Bécsi kapu tér 1. kapualjában. Ezek mind a XV. sz. 2. feléből — XVI. sz-ból származnak. Egyik-másik boltozat kövein a török kori, fogasvésős megdolgozás is. látható. 8 Hasonlóan rakott téglasorok voltak az Űri u. 30. föld­szintjén, az utcai menet É-i szobájának D-i, török kori falában. Itt a kérdéses fal török kori eredetét az bizonyí­totta, hogy egy olyan vegyes falhoz épült hozzá, amelyben különféle méretű és korú középkori tégla és kőanyag, sőt téglaporos terrazzópadozati törmelék is akadt és ez a tö­rök hódoltság ideje előtti időre, de a XVI. sz-nál nem korábbra datálta. Az ehhez hozzáépített, kérdéses fal időrendben követte a leírt vegyes falat (Lásd az épület tudományos dokumentációját. 1. sz. melléklet 2. old. Középülettervező Vállalat Műemléki Tudományos Terv­tárában.) 9 Hasonló véleményre jutott Seitl Kornél is. L.: A vári ásatások néhány műszaki vonatkozású kérdése. AÉ. 1952. 2. 172. és I. tábla 1. 10 Dr. Csemegi József szóbeli közlése alapján. 11 Fortuna u. 10., Tárnok u. 13., Uri u. 13., Tárnok u. 18., Hess András tér 4. Gerevich László: Gótikus házak Budán. BR XV. 1950.141. 8. kép., 159. 17. kép. 1. C. Czagány I. az 1. sz. jegyz.-ben i. m.-ben. Gerő Győző: Tárnok utca 18. A budai Vár házainak 1957. évi műemléki kutatásai. BR XIX. 1959. 319. 16., 17. kép. Czagány I.: A budapesti 1. ker. XI. Ince pápa tér 4. sz. épületen végzett műemléki kutatások eredményei. Művészettörténeti Értesítő. 1954. 2. 282., 283. 12 Téglaanyaga másodlagosan felhasznált, bontási közép­kori tégla volt sárhabarcsba rakva. A sárhabarcs hasz­nálata eddigi tapasztalataink szerint a XVII. sz.-ban szo­kásos. A Hess András tér 4. emeleti, É-i határfala ugyan­ilyen habarcsanyaggal készült. Benne másodlagosan el­helyezett, pálcatagokkal profilált, gótikus ablakbélletkő, kymaprofilos reneszánsz kőpárkány-töredék és feliratos zsidó sírkő töredékek voltak felhasználva, ami a fal késői — XVII. sz-i — eredetére mutat. Ugyanilyen habarcs­anyaggal készült kőfalak vannak az Űri u. 47-ben is a lépcsőház földszinti indításánál a K-i falban. A Tárnok u. 6. D-i határfalában a pincében és a földszinten végig. Ebben is láthatók voltak a XV. sz-i ajtókeretkő töredé­kek másodlagos elhelyezésben. Mivel ennek a háznak a helyén — oklevelek tanúsága szerint — a középkorban nem állott épület (vö. a 3. sz. jegyz.-ben hiv. levéltári anyaggal), azért a jelenlegi épület legkorábbi eredetű határfala is csak a török korból származtatható. 13 Az épület helyreállításának tervezői a számukra kötelező, korszerű műemlékhelyreállítási elvekből indultak ki és ezért választották a helyszíni, különböző korú maradvá­nyok realista, egymás melletti konzerválását a romantikus módszernek ható tudományosadé elméleti rekonstrukció követése helyett. A kivitelezés során azonban helytelenül alkalmazták e korszerű elveket és eltértek a hitelesen meg­oldott homlokzatkonzerválási tervtől is. Ez azt eredmé­nyezte, hogy a helyreállítás legalább hatvan százalékban meghamisította az eredeti architektúrát és a ma látható állapot immár alig mutatja e pompás gótikus homlokzat értékeit. Legfőbb hiba az volt, hogy külön kezelték a Tárnok u. 14. és 16. épületeket — amelyek pedig eredeti­leg egy egységet alkottak—, amiáltal elveszett épületünk 243

Next

/
Thumbnails
Contents