Budapest Régiségei 23. (1973)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok Zugló őskori településtörténetéhez : későbronzkori település a Budapest XIV. ker. Vízakna utcában 9-37

10. a-b. kép. Az öntőminta két oldala. The two sides of the matrix. 15. kép 1,8.), valamint néhány vékony falú csészemaradvány: 13. kép 14. A rézkortól kezdve általánosan használták az őskor során az ún. halsütő tálakat, s egy ilyen töredéket a Vízakna utcából is megemlíthetünk : 15. kép 5. A kerámián és a már ismertetett öntőmintán túl alig akad telepünkön más, érdemlegesen szóba hozható lelet. A poncolt díszítésű kis csontamulett feltétlenül ezek közé tartozik: 8. kép. Megemlíthetünk még néhány csiszolókő töredéket, egy hegyes csontár darabját (15. kép 12), végül egy faragott, hengeres csonttárgyat. Közelebb jutunk telepünk anyagának meghatározásához, ha a kerámián látható különböző ornamentikákat vesszük szemügyre. A legáltalánosabb, s egyben a legkevésbé jellemző az őskori házikerámián oly gyakori, vízszintesen körbefutó, általában ujjbenyomásokkal tagolt bordadíszítés. 12. kép 12, 15, 16, 13. kép 15, 14. kép 10, 11, 15. kép 9,13,16. kép 6,7,9,10. Hasonlóképpen általános, bár lényegesen szűkebb időhatárok közé szorítható a különböző edénytípusokon feltűnő bütyökdíszítés. Az egyszerű bütyökornamentikától (12. kép 10, 11, 13. kép 5, 14. kép 8, 15. kép 11) a félkörösen vagy terjesen körbeárkolt bütyökig (13. kép 6, 10, 15. kép 8) különféle változatait említhetjük. Különösen fontosak számunkra a ferdén futó bordákkal kombinált bütyökdíszes edények (15. kép 1), amely darabok a halomsíros kultúrának csak meghatározott csoportjainál találhatók meg. Ugyanez vonatkozik a T alakú bordázattal díszített bütyök nélküli darabokra is (13. kép 4, 9). Az egyes edénytípusok felsorolásánál már esett szó az edények szájperemén fellelhető csücsökdíszítésről. Az ilyen ornamentikával rendelkező fazekak, különösen tálak jelentős segítséget nyújthatnak számunkra leletanyagunk kulturális és időrendi besorolásánál. A tálak esetében a szájperemnek csücsökkel való díszítése rendszerint csak kísérő motívuma a perem ferdén való kimunkálásának. Ilyen peremképzéssel elsősorban a későbronzkori halomsíros kultúra fazekasságában találkozunk. Ugyancsak gyakori a halomsíros kultúra edényanyagában az olyan kerámia, amelyen tűzdeléses ornamentika van, akár önállóan, akár bekarcolt díszítés mentén. Az edény vállán körbefutó tüzdelésre a Vízakna utcáról is említhetünk példákat (12. kép 1). Végére hagytuk, de jelentőségében egyáltalán nem utolsónak leletegyüttesünk egy töredékét, egy csupor vagy bögre darabját. Az edény ornamentikája erősen emlékeztet a középső bronzkor végének, ill. a későbronzkor sajátos kancsóin nemegyszer feltűnő díszítésmódra. A párhuzamos bekarcolásokat váltogató, függőleges, rovátkolt bordával díszített edény telepünk egyik legjobban meghatározható darabja (12. kép 2). Az alábbiakban szélesebb körű és pontosabb adatok alapján is vizsgáljuk meg a Vízakna utcai település anyagát, hogy valóban a későbronzkorba keltezhető-e, s melyek a halomsíros kultúrához való tartozásának bizonyítékai. Sorrendbe haladva elsőnek az öntőmintát, ill. a rajta levő balta negatívjának különböző összefüggéseit vegyük szemügyre. #11 11 a—b. kép. Az öntvény két oldala (gipsz). The two sides of the cast (plaster). 23