Budapest Régiségei 23. (1973)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok Zugló őskori településtörténetéhez : későbronzkori település a Budapest XIV. ker. Vízakna utcában 9-37

Amint már említettük, az öntőformában viszonylag nagyméretű, cseh típusú sarkított balták készültek, természetesen bronzból. Tipológiai szempontból az ilyen jellegű baltáknak fejlettebb variánsát képviseli. A Kárpát-medence területén általánosan használták, legtöbb párhuzamát a középső bronzkorból, elsősorban a koszideri horizont leleteiből ismerjük. Sarkított baltákat találunk a nagyhangosi, alsónémedi, sárbogárdi és uzdi koszideri típusú kincsekben

10

, de előfordul más jellegű, kisebb leletegyüttesekben is (Simony—-Érd, Törökszentmiklós—Surján).

11 Külön figyelmet érdemelnek azok a példányok, amelyek a középső bronzkor végső fázisának telepein kerültek napvilágra. Két balta került elő a vatyai kultúra egy csoportja által lakott pákozdvári település 4. sz. putrijából, s hasonló darabról van tudomásunk Solymárról, a Vatya-magyarádi kevert népesség földvárának egyik leletegyüttesébőí.

12 Továbbra is a Kárpát-medence területén maradva idézhetjük a horvátországi Lovason előkerült raktárlelet hasonló baltáját.

13 A medencében a típus legkorábbi darabjait a Felvidéken, a magyarádi kultúra erődített kisváradi telepén lelték meg, ugyancsak egy kincslelet bronzai között.

14 E balták már átvezetnek minket a morvaországi Veterov kultúra gazdag bronzművességéhez, amely a cseh típusú sarkított balták egyik előállítási központja volt.

15 Egyébként Csehszlovákia területén egész sorozatát látjuk viszont e balták különböző altípusainak (Prilutky, Touskov, Neumetely stb.)

16 Németországban sem ismeretlen a típus, elsősorban Dél-Németország területéről említhetünk ilyen bronzokat (Ackenbach, Kleinraigering, Brunn, Penfhof, Riedhöfl, Eiltsbrunn stb.).

17 Az ausztriai Hippersdorfban előkerült kincslelet darabja pedig közvetlenül is a magyarországiakhoz kapcsolódik.

18 A sarkított balták széles körű elterjedése egyben azt is jelenti, hogy ezeket nagyjából egyidőben, különböző népcsoportok használták. így fordulhat elő, hogy a Reinecke szerinti BB periódus folyamán mind a Kárpát-medencei autochton bronzkultúrák, mind a nyugat- és közép-európai halomsíros népcsoportok gyártották e bronzszerszámot.

19 Meg kell azonban említenünk, hogy e típuson belül az egyes példányok között jelentős eltérések is tapasztalhatók. Mozsolics Amália három változatát említi, s ezek közül a második, a b) változat az, amelybe a mi öntőmintánk leginkább beleillik.

20 A felsoroltak közül a pákozdvári telep, valamint az uzdi kincs darabjaival mutatja baltánk a legtöbb azonosságot. Ha közelebbről megvizsgáljuk a Vízakna utcai minta öntvényeit, tapasztalhatjuk, hogy e balták peremrészei a megszokottnál lényegesen nyúltabbak, szinte a következő periódusok szárnyasbaltáit idézik. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a már idézett lovasi kincs baltájánál, amely csak kevéssel előzheti meg a Vízakna utcai település korát.

21 Térjünk vissza néhány mondat erejéig az uzdi kincs darabjaihoz, amelyek között van egy balta, amely a fentieknél is szélesebb körű párhuzamaival kiváló adatokat szolgáltat leleteink pontos időrendjének meghatározásához. Ez az ún. talpas balta, a Mozsolics szerinti c) variáns feltehetően már meghaladja a koszideri horizont idejét, a Reinecke szerinti BB periódust. Mozsolics Ackenbachból említ még hasonló darabot

22

, s feltétlenül idesorolnánk a felsőbalogi kincslelet (Mozsolics szerinti B IV periódus) baltáját is.

23 Ez utóbbi ugyancsak a szárnyasbalták típusai közé illeszthető. A sarkított balták egy-két variánsának későbronzkori használatát aligha vonhatjuk kétségbe, miután erre határozott bizonyítékaink vannak. Mindenekelőtt azok a dél-németországi darabok, amelyek már nem szoríthatók a BB periódus keretei közé, hanem a rákövetkező Cl és C2 szakasz leletegyütteseiben is megtaláljuk őket, nemegyszer szárnyasbalták társaságában.

24 Az uzdi lelet baltái különböző összefüggéseinek vizsgálata során Mozsolics Amália felhívja figyelmünket a mükénéi olajkereskedő házában lelt öntőmintára, amely a c) variáns talpasbaltájának típusát mutatja. Hangsúlyozza azonban, hogy az uzdi darab korábban készült, mint amilyen időre a mükénéi mintát keltezik.

25 A mükénéi öntőformát Wace közölte a citadellán kívüli területről, ahol jellegzetes késő helladikus III/B kerámia társaságában került elő.

26 Childe az olaszországi S. Francesco közelében lelt nagy bronzlelet kapcsán foglalkozik a kérdéssel, s az itt talált 400 db bronzbalta egyik azonos darabjával veti össze a mükénéi öntőmintát. Feltételezi, hogy e formát, amely otthonában az i. e. 1300 körüli időben készülhetett, Mükénébe hajózó itáliai mesterember vitte magával. A terramare és a korai Peschiera bronzok társaságában levő hasonló itáliai balták (Punta del Tonno, Belverde, Solferino stb.) nagyjából az i. e. XIII. századot közvetlenül megelőző és az azt követő évtizedeket jelzik.

27 Tekintettel a magyarországi példányok archaikusabb jellegére, ebben az esetben az i. e. 1300 feltétlenül „ante quem"-ként jöhet számításba. Ez a Vízakna utcai öntőminta esetében az i. e. XIV. századot jelentheti. Bár a Vízakna utcai minta baltája típusánál fogva a halomsíros kultúra körébe is beleilleszthető, elsősorban mégis az időrendi besoroláshoz nyújt segítséget. A kulturális meghatározás feladatának megoldá24