Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Virág Lajosné: Bőr- és faleletek konzerválása és restaurálása 211-218
analógiákat keressünk 5 a cipők egykori formájára, elkészítési módjára, és azokra a szerszámokra is, 6 amelyekkel a középkori lábbeli készítő dolgozhatott (2. kép). Sajnos a publikációk korlátozott száma, valamint az ilyen típusú cipők régészeti ritkasága, nehezítette munkánkat. Restaurálás, rekonstrukció Az egyik restaurálásra kiválasztott XIV. sz-i cipő a XIII. sz-tól divatossá vált hegyes orrú, karcsú talpú cipőtípust képviseli. Ez a jobb lábas cipő eredeti formájában rekonstruálható volt. Ugyanis a felsőbőr egybeszabott része — kopásokkal és repedésekkel ugyan, de —- formáját megőrizte (3—5. kép). Belső oldalának közepén trapéz alakú toldás helyezkedik el, melyet a húsoldalon varrtak az egybeszabott részhez. A toldás középvonalában a hasítékot lyuksor szegélyezi, melyről egyértelműen megállapítható volt, hogy fűző helyei. Valószínűleg bőrcsíkot fűztek be —-, bár erre vonatkozó régészeti leletünk nincsen —, bőrfűzőt rekonstruáltunk. Mivel a cipészárral varrás előtt elkészített lyukak jól leolvashatók, a varrást könnyen elvégezhettük az eredetileg alkalmazott technológia szerint. Az egymásra fektetett bőröket egyszerre szúrták át cipészárral és egyszerre varrták mindkét oldalról két kézről két tűvel. Ily módon a varrás csak a húsoldalról látható. Varráshoz előre szurkozott fonalat használtunk. A szuroktömbön áthúzott fonál sikamlóssá válik, így a varrószálat könnyen áthúzhattuk a meglevő lyukakon; Amikor a felsőrésszel elkészültünk, felhúztuk a kaptafára (6. kép), az orrán és sarkán levő hiányosságokat kiegészítettük. Enyhe nedvesítés után a kaptafán levő felsőrész felvette eredeti alakját és talpának formája is világossá vált. Maga a talp is rendkívül puha bőrből készülhetett, erre következtethetünk a cipő oldalán és sarkán látható kopásokból. Ezek ugyanis azt tanúsítják, hogy a felsőrész könnyen lenyomódott járás közben. így a talpat szabásminta segítségével rekonstruálhattuk (7—9. kép). A másik lábbelinél már kevésbé kecses a forma, feje kissé szélesebb, vastagabb bőrből készült. Felső részén nyílás van, amit bőrfűző fog össze. A nyílás körül a húsoldalon sűrű tűnyomok láthatók, amelyek feltehetően a bélés bevarrásának helyét jelzik. A bélésből sajnos eredeti darabunk nincs. Ezúttal a cipőnek nemcsak a talpa, hanem a külső oldala is hiányzott. A lelefegyüttesbeh több ilyen fá3—4. kép. Az oldalfűzős cipő felsőrésze restaurálás előtt Oberteil eines von der Seite her geschnürten Schuhes 5.. kép. Az oldalfűzős cipő restaurálás közben Ein Von der Seite her geschnürter Schuh während der Restaurierung , 6. kép. A restaurálás során készített kaptafa Im Laufe der Restaurierung gefertigter Schuhleisten 213
