Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Wellner István: Az aquincumi katonaváros nyugat-keleti irányú vízvezetékrendszere 179-185

A Miklós u.—Majláth u. területén talált sáncárokhoz tartozó tábornak a III. sz. második felében történő kiürítését bizonyítja az is, hogy a Folyamőr u.-ban a Kuzsinszky által talált oltárkövek

19

, és a helytartói palotában találtak

20 időrendje a század hetvenes éveivel lezárul. A késői temetők elhelyezkedése, a kutatások hiányos volta miatt, nem nyújt biztos támpontot. Az eddig feltárt legnagyobb későkori temetők, a Bécsi út 98—102. alatti

21 és a Leipziger gyár — Bogdáni úti

22 nem mondanak ellent feltevésünknek. Nagy Lajos, amikor a tábor központját a mai Fő térre helyezte, hivatkozott egyúttal a kontinuitásra is,

23 mivel ma is ott van és a barokk-korban is ott volt Óbuda központja. Anélkül, hogy általában a kontinuitás sokat vitatott problémájába belebocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy a terület, a hely folytonossága (az etnikumtól függetlenül) általában fennáll pannóniai városainknál. Fennáll Aquincum—Óbuda esetében is, csakhogy természetszerűleg nem a korai tábor és a barokk város, hanem a késői tábor és a középkori vár között. A XIV. sz.-i királynői várat kutatóink most már mind a Kálvin utcai ref. templom környékére teszik.

24 Ha ezt a véleményt elfogadjuk—és ez ellen nem szól semmi—, újabb érvvel tudjuk alátámasztani a késői tábornak erre a területre való lokalizálását. Az itt levő és a középkorban még meglehetősen ép építészeti maradványok tették indokolttá a királynői vár ideépítését. A római maradványok impozáns voltát Anonymuson kívül a középkori német mondák Etzelburgja is bizonyítja. A táborfalak és árkok kijavítva, jól szolgálhatták a középkori vár védelmét is. A végleges szót természetesen csak tervszerű ásatás alapján lehetne kimondani a tábor kérdésében, és ehhez igen jó támpontot adna a Vörösvári úti vízvezetékek követése. A középkori kutatók számára pedig az aquaeductusok kiindulásipontjának, forrásának felkutatása lenne döntő fontosságú a Fehéregyházával kapcsolatos régi probléma tisztázására.

25 JEGYZETEK 1 Vitruvius, De Architecture, 8, 4. 2 Garády S.: Marsigli óbudai castrumai. História 1929. 173 skk. Valamint Budapest Története I. Budapest az ókorban. II. (Budapest 1942) Továbbiakban: Budapest Története II. 357. 3 Budapest Története II. 535—36. 4 Budapest Története II. 363 és 536. Ez utóbbi helyen a Vihar utca 23. számú házat említik. 5 A leletmentést 1956 október végéig Molnár Erzsébet végezte; ő azonban november folyamán külföldre távozott és ide vonatkozó feljegyzései nem ismeretesek. A leletmentést 1957 februárjában Szilágyi János, március elejétől kezdve pedig én folytattam és fejeztem be. 6 De Architectura, 7. könyv. 7 A vízvezeték-elosztó kőtömb jelenleg a Flórián téri katonai fürdőben van kiállítva. 8 Zolnay L. : Buda középkori vízmüvei. Történelmi Szemle. 1961. 1. 50. 9 Budapest Története II. 536. 10 Szilágyi János szíves közlése az 1957. februári leletmentésről. 11 Budapest Története II. 358 és 360. 12 Lásd 6. jegyzet. 13 /. Szilágyi: Aquincum. (Budapest, 1956) 28. 14 Sz. Póczy K. —Pekáry T.: Három metszet az aquincumi legiótábor északi védőrendszerében. Budapest Régiségei XVIII. (1958) 529 skk. 15 Kuzsinszky B.: Arch. Ért. 17. (1897) 395 skk. 16 Budapest Története II. 358. 17 CIL III. 10. 492. 18 Nagy L.: A második segédlégió nagyobbik fürdőjének maradványa a Flórián téren. 19 CIL III. 10396,10399,10407, 10415, 10424,10436, 10438, 10470, 10471, 10472 és 10473. 20 Szilágyi J. : A római kori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén... Budapest Régiségei XVI. (Budapest 1955) 406 skk. 21 Kuzsinszky B.: Budapest Régiségei X. (1923) 58 skk. 22 Paulovics I.: Magyar Nemzeti Múzeum. Vezető a régészeti gyűjteményben. (1938) 112 skk. — Parragi Gy.: A Bogdáni úton feltárt későrómai temető. Budapest Régiségei XX. (1963) 311 skk. 23 Budapest Története II. 361. 24 Irodalmát összegyűjtve lásd Genthon—Zakariás: Magyarország művészeti emlékei. III. (1961) 79. és Magyarország Műemléki Topográfiája. VI. Budapest Műemlékei II. (1962) 370. 25 Anonymus szerint ugyanis Árpádot egy patak forrása fölé temették, amely kőmederben folyik alá Attila városába. (Sepultus est supra caput unius parvi numinis, qui descendit per alveum lapidem in Civitatem Athilae regis.) Ha elfogadjuk Anonymus adatát, a kőmederrel kapcsolatban joggal gondolhatunk a tárgyalt három vízvezeték valamelyikére, mivel a későbbi okleveles adatok, elsősorban az 1355-ös határjárás alapján, kutatóink túlnyomó többsége a Bécsi út említett szakaszára helyezi Alba Mariát, Alba Ecclesiát. Berlász Jenőnek a Budapest Régiségei XVIII. kötetében megjelent cikke ugyan Üröm közelébe teszi egy XVIII. századi térkép alapján, amely ott tüntet fel egy ilyen nevű templomromot. Ez természetesen nem elegendő bizonyíték, hiszen az Alba Ecclesia elnevezés elég gyakori volt országszerte. 183