Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szirmai Krisztina: Az idősebb Faustina portrétípusai az aquincumi kőemlékeken 171-178

los típusú reliefünk (5. sz.) sem lehet korábbi, legkésőbb közvetlenül a markomann háborúk kitörése előtt kellett hogy elkészüljenek. Az aquincumi kőemlékeken az arcok töredékesek; a szemek vésése, a pupilla jelenléte sem mindig állapítható meg. A hajviselet az, amire biztosan támaszkodhatunk, mint kormeghatározó tényezőre. 141-ig, id. Faustina haláláig természetesen — a terjedési időt is figyelembe véve — még kb. 20—25 évig a császárnő arcképei határozták meg a női portrék általános jellegét. Marcus Aurelius trónralépése után már azifj. Faustina portréi kezdtek elterjedni mind Rómában, mind később a provinciákban. Id. Faustina képtípusainak eltűnéséhez hozzájárultak még a markomann háborúk, melyek megállították — a minket most közelebbről érintő — kora Antoninuskori női portrék virágzását. Egy műhelyre jellemző konkrét sajátosságokat az aquincumi id. Faustina-kori ábrázolások alapján nem lehet megállapítani

41

. Méreteik nem egyeznek meg. A ruhaviselet korabeli, sőt még a Hadrianuskori divatos ún. nagy herculaneumi típusú női ábrázolást is megtaláljuk. (Id. 2. számú emlék) A hajviselet erős kihangsúlyozása is pontos datálást ad. Technikájuk viszont eltérő : hol jelölik a pupillát, hol elmarad. A futófúrót sokszor használják, de néha hiányzik. Még ha egy műhelyben készültek volna, akkor is 20—25 év leforgása alatt több kőfaragó termékét képviselhették ezek a kőemlékek. Egész Pannoniában id. Faustina-kori női portréábrázolás aránylag kevés, de az aquincumi feltűnően sok korabeli emlék bizonyíthatja Pannónia Inferior centrumában a kora Antoninusi ház népszerűségét és a lakosság látszólagos nyugalmi állapotát.

42 JEGYZETEK 9. kép. Az ún. „Diva Faustina" ábrázolás a vatikáni gyűjteményben. (M. Wegner nyomán) Die Darstellung der sog. „Diva Faustina" in der VatikanSammlung. (Nach M. Wegner) 1 Itt fejezem ki hálás köszönetemet Póczy Klára dr.-nak, hogy e csoportra felhívta a figyelmemet. 2 N. A. Maskin: Az ókori Róma története. Bp. 1951. 358. 3 Hekler A: Görög-római arcképszobrászat. Bp. 1913. XLI. M. Wegner: Die Herrscherbildnisse in antoninischer Zeit. Berlin. 1939. 7—14. 4 Lelőhelye: Attila krt. 114. A MNM-ban őrzik. Lt. sz: 78. 1903. 2. = Szendrey J, Arch. Ért. XXII (1902) 383— 384. 5 A. Hekler, ÖJAI XXI—XXII (1922—1924) 196—197. o. 6 Jelenleg a BTM aquincumi kőtárában. Lt. sz.: 64.11.44. Fotója közölt: Szilágyi J: Aquincum. Bp. 1956. LVII. T. 7 M. Wegner: i. m. 102. o., Az emlék a Herculaneumból származó ún. nagy női szobor (mag: 198 cm.) tipikus kartartását őrzi. Ez a i. e. IV. sz.-i görög eredetiről készült római másolat a drezdai Albertinum Antik Szoborgyűjteményében van. 8 U.ő.:i. m. 15—16. 1. Taf. 9 U.ő.: Die Flavier. Berlin. 1966. 55. 43/b; 68. 54/b. 10 U.ő.: Hadrian. Berlin. 1956. 77. 35. Taf., 81—82. 37— 39. Taf. 11 Ld. mint fent. 87. 43. Taf., 85. 42. Taf. 12 W. Altmann: Die römischen Grabaltäre der Kaiserzeit. Berlin. 1905. 215. 277. sz. 174. k. 13 F. Poulsen: Greek and roman portraits in English country houses. Oxford. 1923. 65. fig. 39—40. 14 M. Wegner: Id. 3. j. alatt említett munkáját 28. Taf. 10. 15 U.ő.: op. cit. 28—30. Taf. 11. 13.; Hekler A: i. m. (ld. 3.j.)283/aT. 16 M. Bernhart: Handbuch zur Münzkunde der römischen Kaiserzeit. Halle. 1926. IL köt. Taf. 9/10, 36/12, 41/7, 51/13, 53/4, 54/5 T.stb. 17 W. Altmann: i. m. 216. 279. sz. fig. 176. 18 M. Wegner: Id. 3. j. alatti munkáját 157—158. 19 E. Rosenbaum: A catalogue of Cyrenaican portrait sculpture. London. 1960. 57—58. XXXIII. PL/3. 20 L. Budde — R. Nicholis: A catalogue of the Greek and Roman Sculpture. Cambridge. 1964. 82—83. Nr. 133. PL 44. és V. Kolcek, Arh. Vestnik XIII—XIV (1962— 1963) 487—490. 21 Gr. Florescu, Dacia IX—X (1941—4) 429. 2. fig., S. Ferri: Arte romána sul Danubio. Milano. 1933. fig. 450 és fig. 438. 22 Most a MNM-ban. Lt.sz.: 62.47.1., = Hampel /., Arch. Ért. XXVII (1907) 313—314. 27. k. 23 Gabler D, Arrabona 10 (1968) 62. 14. k. 24 A. Schober: Die römischen Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien. 1923. 143—144. 326. sz. 163/a. k. 177