Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Közöletlen kőfeliratok Aquincumból 147-158
„Herculi et Victoriae"; ehhez a fennmaradt et kötőszó olyasféle fogalmat kapcsolt volna, ami a különítményosztagosok derekasságát személyesítette meg? Gondolhatunk ilyesféle personificatio-kra : [genio? virtuti? fidei ? stb.] 30 ; esetleg a,,[pro salute] et [reditu] 31 , illetőleg „... [adventu]" 32 , avagy a „[pro salute] et [incol (umitate)]" 33 stb. formulákra. Egyik példában 34 szintén opt(io) emelt kőoltárt „Herculi victori...". A találgatások folytatásánál fontosabb és szükségesebb ezen fogadalomteljesítés történelmi hátterének a vizsgálata. A stator-ok (strator-ok?) parancsnoka nem igen egyéni hálából vésette kőbe elismerését 246. VI. 17-én a szóban forgó osztag hűségéért. Ugyanis nem egyedül ez a centuriójelölt emelt ebben az évben, ill. ezen év táján kőoltárt Aquincum terében. Fitz J. szerint 35 „valószínűleg", ill. „legkésőbb" 36 , Dobó Á. szerint 37 bizonyosan 246-ban állították az aquincumi légiói tábornál a kőoltárt 38 „Marti Victoriae Fortunáé red...". A 244—249. évek valamelyikében emelték (az Aquincum nevű településcsoport és erődítmény körzet déli előterében!) a kőoltárt 39 „I. o. m. T. pro salute adq. incolumitate...", amely sok hozzászólásra adott okot 40 . Ugyanezen kőoltár lelőhelyén került elő az a („Mars Gradivus"-nak emelt) kőoltár, amelynek a feliratában (a 246-ban hűségesnek bizonyult vexillatio-kkal ellentétben !) Moesia inferior tartomány hűtlen vexillatio-i elleni győzelméért örökíti meg háláját Clodius Celsinus 41 . Alföldi A. szerint 42 261-ben, Egger R. és Saxer M. szerint 238-ban 43 , Radnóti A. véleménye alapján 44 253-ban, Stajerman E. M. szerint 45 Ingenuus vagy Regalianus idejében ment végbe ez a csata a balkáni különítményekkel. Minthogy nehézségek mindegyik keltezéssel szemben fennállanak, nem kizárt az a lehetőség sem, hogy éppen az ellencsászárok mellett kitartó, vagyis a győztesen maradt császárral szemben hűtlen különítményekkel ellentétben volt indíték a hűségeseknek bizonyuló egyik osztag iránti elismerésre! E szerint a „Mars Gradivus-nak" emelt kőoltár is 246-ban készült volna? Ezen kőoltárok lelőhelyei körzetében természetszerűleg pénzkészleteket is elrejtettek. A Tácon talált éremkincs 46 legkésőbbi veretei a 244—246. évekből valók, a Bakonyszombathelyen lelt pénzgyűjtés i. sz. 248 körül kerülhetett a föld mélyébe 47 . Legutóbb Werner J. szögezte le: „...Gruppen gleichzeitiger Münzschätze sind Zeugnis von Unruhezeiten (Kriegen oder sozialen Unruhen) .. ." 48 . Már Schmidt L. 49 figyelmeztet arra, hogy Philippus császár 246 körül a Germanicus („germánverő") jelzőt érdemelte ki: „... .Der Titel Germanicus bezieht sich woh/ auf Kämpfe des Kaisers gegen Germanen an der oberen und mittleren Donau ..., von denen sonst jede Kunde fehlt. ..". Stein E. világosan fejti ki 50 , hogy 245-ben a carpus-ok (dák néptörzs) betör a Balkánra; a császárnak személyesen is meg kellett jelennie (246 tavaszán ?) a válságos hadszíntéren ; 247-ben győzelmet arat a betörők felett, és ekkor megjelenik a „Victoria Carpica" dicsőítés az érmeken 51 . Barkóczi L. úgy látja, hogy 247-ben a carpus-ok nemcsak Daciát dúlták végig, hanem támadásuk „mintha az Aquincum-Brigetio határszakaszt is súlyosabban érintette volna 52 ". Fitz J. még határozottabban ír: „... a dunatérségi harcok ... győzelmes befejezése után Philippus 246-ban a Germanicus maximus jelzőket nyerte el Carnuntum-BrigetioAquincum legioi e harcokkal kapcsolatban érdemelték ki a Philippiana kitüntető jelzőt A BrigetioAquincum-Annamatia útszakaszok a betört quadok rombolásai nyomán szorultak felújításra 53 ...". De a redux jelző (: „hazavezérlő") — Fortuna istennő neve mellett —, a 246-ban emelt aquincumi kőoltáron 54 arra mutat, hogy P.A(l)fius Avitus helytartó csapatai a távoli tartományokban harcoltak (miután Kelet-Pannoniából kiküldték azokat). Katonai osztagok hűségének a megdicsérése kevésbé helyénvaló a betörő ellenséggel szemben, mint a törvényes császár ellen fellázadt csapatokkal szemben. Inkább belviszály leküzdésére vezényelhettek Aquincum térségébe különítményeket (a keletre irányított haderő helyébe), i. sz. 246 elején, esetleg a megelőző év folyamán. 3. Az aquincumi (korábbi és későbbi?) legioi tábor északi védőfala közelében (1968-ban) került elő egy kőoltár töredéke, amelynek a feliratából csak az utolsó három sor maradt fenn 55 . (3. kép.) A kőfaragó egybekapcsolta az A és a V, az A és az E meg az L betűket. A megmaradt csonk kiegészítése okoz némi nehézséget, bár a MAXIMO szó utolsó betűinek az alsó vonalrészei fennmaradtak : .... Aug(ustis?) Maximo II et Aeliano co(n)s(ulibus) Ebben az esetben a lelőhely lehet az egyik jelentősebb körülmény. Toutain J. már figyelmeztetett 56 arra, hogy olykor azon a helyen teljesítették a fogadalmat, ahol az istenség „segítő kegye" megnyilvánult. Ahogyan mind szélesebben alakulnak ki az erődített tábor sánc- és védőfalvonulatai (Aqüincum-ban), 150
