Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Közöletlen kőfeliratok Aquincumból 147-158
Az utóneve (cognomen) — az 5. sor elején — egyforma jogosultsággal lehet: [C]arus vagy [V]arus (ezekre sok példa akad 14 ), vagy éppenséggel a ritka [Cl]arus stb. A fogadalomteljesítő két neve után a funkcióját jegyezték fel (három szóban). Ezek közül az első rövidítés kiegészítése vitán felül állóan egyszerű: opt(io); annál kérdésesebb a hozzá kapcsolódó birtokos jelző eset; két lehetőséget vetek fel: a) A T-be (az 5. sor végén) halványan, határozatlanul belekarcoltak volna egy R betűt, és a ligaturával ez a rangjelzés olvasandó : opt(io) stra[t]orum co(n)s(ularis viri). Lammert F. hangsúlyozza áttekintésében, 15 hogy lovászok a helytartói székhelyen is egész osztagot számlálnak, de „optio stratorum"-ot ő sem ismer. Más áttekintésekben sem regisztrálnak ilyen parancsnoki funkciót. 16 b) Nagyobb a valószínűség arra, hogy a T-be nem kapcsoltak bele R betűt, hanem a kimorzsolódás stb. játékából tűnik fel úgy, mintha (halványan) R betűt (talán utólag ?) iktattak volna e birtokos jelzős szóba. Ez esetben a fogadalomteljesítő katonatiszt ezt a funkciót viselhette : opt(io) sta[t]orum co(n)s(ularis viri). Ugyan konkrétan ilyen rang sem fordult még elő a kőfeliratokon, 15 de vele rokonfogalmak már közelebb ismeretesek. Az egyszerű stator-ok is tiszthelyettesek, törvénykező tényezők 17 (afféle tábori csendőrség ?) voltak. A helytartó stator-ai egész osztagot tettek össze (élükön praefectussal). 18 Sőt ismeretesek már „centuriones statorum", és Rómában a vigiles (őrzászlóaljak) egyik optio-ját a st(atores)-kötelékbe helyezték át. 19 De miért és kinek hódolt [U]lpius [V]arus (? Cams ?) 246. VI. 17-én, akár a helytartói lovászoknak, akár a tiszthelyettes csendőröknek volt a parancsnoka, centurio-jelölt rangban? A megelőző szavak adhatnának erre választ, de részint elvesztek azok, részint töredékesen maradtak fenn. A kiegészítést nehezíti, hogy a kőfaragó mester sűrűn, sőt szokatlan egybekapcsolásokban alkalmaz ligatúrákat: D+E, R+E, A+E, T + E, A-f-L stb. egybeírásokat látunk, és így bizonytalan, hány betű iktatható a kitört sorrészekbe? (2./b kép.) ^ ^ Feliratunk elején e betűk maradtak meg: ET. \ LVIL | M. ÄDEREN [ Mf° a fényképen optikai csalódás (bizonyos fotobeállítás következtében), ha a 2. sor végén [v]exil.. .-betűcsoportot olvasnánk (ami a vexillationum-kiegészítést tenné lehetővé); azL-betű melletti és az F-betű alatti likacsoktól avagy véletlen belevagdalástól el kell tekinteni. Induljunk ki a 3. sor végén és a 4. sor elején kivésett szóból, amelyből még a legtöbb betű látható; ez alighanem így egészítendő ki: ad(há)eren [tiu]m. Feltehetjük, hogy a kőfaragó elhagyta a h és az a betűket, és a 4. sor elején (a letört részben) is rövidített, két betű egybevésésével, amiként szintén halmozta a ligatúrákat a 3. sor fennmaradt részében. Két betű bőven elfér a 4. sor letört részében ! Az adhaerens dicsérő jelző idevágó jelentései (a fogadalomteljesítés avagy a hadjáraton levés hátterében, ami pedig nyilvánvaló!): festhangen, nie weichen 21 , anhangen, manere, una esse i. q., consentire, obsequi, oboedire stb. 22 . Az írás sajátosságában szinte azonos eset az ókorvégi kőfelirat 23 „adesit" igealakja (szintén /z és a nélkül!), értelmi háttér tekintetében pedig talán Ammianus használta az „adhaesurus" alakot 24 , közelálló párhuzamként. Válságos hadi helyzetben kik tarthattak ki hűségesen a római birodalom vezetői avagy hadijelvényei mellett i. sz. 246-ban, a Kamaraerdő terében? Gondolhatunk-e pl. — az ad(ha)eren[tiu] m jelzőalakhoz genitivus-os főnevet keresve — holmi vil[icoru]m kiegészítésre? Vilicus-ok mint hősök? De a 3. sor letört részében sem férne el 5 betű, még akkor sem, ha ezekből két-két betűt ligatúrában kapcsolt volna össze a kőfaragó. Első kísérletként azt vetjük fel, hogy számnév állott talán itt: LVI ( = 56), mint egy osztag (különítmény?) létszámának a megörökítése; utána pedig azon csapattest neve veszett el, amely valami akció elvégzésére küldötte volna ki ezt a válogatott legénységet. Éppen 246-ban 20 főnyi osztag vitézkedett az itáliai Intercisa-nál 25 , tehát az 56 fo nem elképzelhetetlenül kis harci egység; különben is a letört helyen egy M vagy C is állhatott itt mint számnév. Úgy vélem •ezért, hogy ilyesféle csapatalakulat tevékenykedhetett itt mint ad(ha)erens: .. .[mil(itum) n(umero)] LVI l(egionis) ...[... m]... A mii betűcsoport helyett felvethető a vex(illariorum) kifejezés is 26 . Az osztagot kiküldő légió neve m-betűvel végződik. Ha a germániai IM(inervia)-ra gondolhatkun, ebben az esetben ez a csapattest már másodízben irányított volna ide rendhelyreállítók ülönítményt 27 , és nevének az első tagját folytatták volna a következő sor elején, ahol az letörött, ilyesképpen: .. .LVI l[eg(ionis) I] M{inerviae... ?). Nincs kizárva az sem, hogy a 3. sor elején megmaradt m-betű a [Ger]m(anicianarum)-jelzőnok a tartozéka (példa ilyesmire kiküldött osztaggal kapcsolatban Sirmium-ból ismeretes 28 ); ezen feltevés keretében a tárgyalt helyen ez 148 •
