Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Sellye Ilona: Az aquincumi áttört díszítésű kard és tőrhüvelyborítások 129-146

datálta, külön kihangsúlyozva, hogy ez a korhatározás a lelethez tartozó áttört példányokra is vonatkozik.

48 V. von Gonzenbach a rajnai limestáborokból, valamint svájci és más területekről előkerült áttört díszű kardhüvelyek korát legkésőbb a flávmsi időkre helyezi.

49 Thomas E., a rajnai analógiák alapján, a pannóniai emaillal díszített tőrhüvelyt szintén az I. századra teszi.

50 Újabb pannóniai korhatározó adatok hiányában most a finom áttört technikával készült munkák területén a kissé pontosabb darálás lehetőségeire szeretném a figyelmet felhívni, mégpedig az eddigi eredmények figyelembevételével. Vagyis a szécsényi csatot és analógiáit, mint már említettük az I. század közepére,

51 a nor-pannon szárnyas fibulák korát pedig általánosan elfogadott nézet szerint az I—

II. századra helyezik,

52 bár a pátkait későbbinek tartják.

53 Az ászári kincslelethez tartozó szárnyas fibulát a vele együtt talált katonai diploma alapján az i. u. 148 körüli időre határozzák meg.

54 Megemlíteném még az óbudai, III. kerület Bécsi út 82. szám alatt talált, hiteles sírleletből előkerült nor-pannon fibulát, mely Nagy Lajos megállapítása szerint eraviszkus égetett temetkezésből származik és kora 70—120 közé tehető.

55 A most említett példányoknál és általában ezeknél a leletcsoportoknál az áttört díszítés motívumai, azok technikai kivitele és az áttörés finomsága majd mindig egyformán nagy rokonságot mutatnak egymással, de valamenynyi szorosan kapcsolódik az aquincumi kardhüvelyborításokhoz. így az említett analógiák figyelembevételével úgy gondolom, hogy a finom áttört technikával készített pannóniai fémmunkák — úgy a fibulák, csatok, veretek, mint kardhüvelyborítások — kora inkább az I—II. századra, mint az eddig általánosan elfogadott II—

III. századra tehető. * Pannóniából néhány olyan áttört technikával készült töredék került elő, melyeket, főleg a Rajna-vidéki castellumokból ismert analógiák alapján, tőrhüvelyborításoknak határozhatunk meg. Figyelemre méltó, hogy ezek a töredékek elsősorban Aquincumból származnak. (III. t.) A tőrök, mint tudjuk, rövidebbek és keskenyebbek a kardoknál, így díszítési módjuk is eltér egymástól. Általában nem több lemezből készültek, mint azt a kardoknál láttuk, hanem vagy csak a tor alsó részét fedték — általában pelta alakú — borítással, (III. t. 1. sz.) — vagy az egész felületet egyetlen áttört verettél díszítették, oly formában, hogy az alsó pelta alakú rész felfelé keskenyebb, hosszúkás tagban folytatódott, s ezzel teljesen beborította a tőrt. (III. t. 3a. sz.) Az első csoporthoz tartozik a III. t. 1. sz. alatt bemutatott tőrhüvelyborítás. Feltehetően Aquincumban találták, vétel útján került magángyűjteménybe. A fegyver alsó részét fedte ez a kettős kiképzésű pelta alakú veret. Az a tömör kiképzésű forma, ahol a pelta szárai már íveltek, fent három osztatúak, átmenetet alkot az áttört technikával készített véretekhez. Alkalmazását jól megfigyelhetjük: mintegy 12—15 mm vastag tárgyat lehetett az elő és hátlap közé helyezni, ami meg is felel egy tőr vastagságának; kis lyuk is látszik a lemezes rész felső részén, itt történt a megerősítés, ide helyezték a szöget. Ennek a típusnak analógiái igen nagy számban fordulnak elő Pannóniában, de nem dupla, vagyis kettős, hanem szimpla, vagyis egyes lemezből kialakítva és kisebb méretben. A hátlapon általában egy vagy két szöggel. Ezek a veretek nagyobbrészt bőrön nyertek elhelyezést, övveretek lehettek elsősorban. Sisak Sisciából (Jugoszlávia, Zágrábi Múz.) több példány is előkerült ebből a típusból. Ismerek olyan darabokat, ahol az előlapon körkörös bekarcolás vagy ráhelyezett figurális ábrázolás látható.

56 A rajnai limescastellumokból sok azonos és hasonló veretet publikálnak

57

; érdekes a theilenhofeni castellumból származó példány, ahol az áttörés már nagyobb teret kap.

58 A következő tőrhüvely töredékek a már említett második csoportba tartoznak, ahol áttört felület borítja a teljes tőrhüvelyt. A

III. t. 2. sz. felkör alakú, nagyobb méretű áttört pelta alakú veret még a múlt században került vétel útján, ismeretlen leíhelyről a Magyar Nemzeti Múzeumba. Mintája: szimmetrikus elrendezésű peltakombináció, lapos technikájú kidolgozásban. Felső részén a minta tovább folytatódott, de sajnos igen töredékesen maradt korunkra. A perem alsó részén látható lyuknál erősítették fel. Hasonló veretek nagy számban találhatók Pannóniában, de ezeknél csak a félkörű vagy pelta alakú alsó rész mintája, áttörése azonos a III.t.2. sz.-mal, felső részén az áttört mintázat lezárul, nem folytatódik tovább. így ezeket nem sorolhatjuk a tőrhüvelyborításokhoz, ezek övön, esetleg ha méretük nagyobb, kocsi, illetve lószerszámon nyertek elhelyezést.

59 A tőrhüvelyborítások következő változata az igen gyakran — különösen a limescastellumokban — 137