Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Sellye Ilona: Az aquincumi áttört díszítésű kard és tőrhüvelyborítások 129-146

alkalmazott, keretbe foglalt, szimmetrikus mintájú, áttört tőrborítás, melynek rekonstruált rajzát a III. t. 3a. sz. alatt látjuk. A tömör peremrész általában néhány helyen kiszélesedik, a felerősítés itt történhetett.

60 Az áttört minta leggyakrabban szimmetrikus csoportosítású pelták, „S" formájú vonalak, trombitamustrák sora. A pannóniai áttört anyagban nagyon sko olyan pelta, illetve félkör alakú veret van, ahol szintén a fenti mintákat láthatjuk, de ezek — mint azt már a III. t. 2. sz.-nál is megjegyeztük — nem folytatódnak felfelé tovább, így nem tartoznak tőrveretekhez.

61 A rajnai limescastellumok leletanyagában igen gyakori a tőrhüvelyborítás,

62 ezek elég jó állapotban maradtak meg, alig szorulnak kiegészítésre. így alapvető segítséget nyújtanak a pannóniai tőrborítások meghatározásánál és kiegészítésénél. Ez történt a III. t. 3. sz. alatt bemutatott, Aquincumból, közelebbi lelhelymeghatározás nélkül előkerült töredéknél is. Tudniillik, a rajnai Faimingen castellumban

63 talált épen maradt tőrhüvelyborítás mintája, mérete teljesen egyezik az aquincumi töredékkel. A könnyebb elképzelés kedvéért az aquincumi példány rajzát (sötétebben árnyalva) a közös minta alapján, a megfelelő helyre, a felső nyúlványnál, beleszerkesztettük a faimingeni épen maradt tőrhüvelybe. (III. t. 3a. sz.

64

) A

III. t. 3. sz. aquincumi tőrborítás mintája: szembeállított „S" formájú mustra, soros elrendezésben; egyébként a leggyakoribb minta a tőrhüvelyeknél, úgy a keretes, mint a keret nélküli típusoknál. (Lásd III. t. 7. sz.) A III. t. 4. sz. veret ugyancsak Aquincumból, szórványos leletből került az Aquincumi Múzeumba. Minden valószínűség szerint az előző (III. t. 3. sz.) darabbal egyidőben, mint azt a leltári számuk alapján feltételezhetjük. (3. sz. : leltári száma 575; 4. számé: 572.) Valószínűleg a III. t. 4. sz. töredék is tőrhüvelyborítás része lehetett, de nem tartozott az előző (3. sz.) példányhoz, már különböző méretük miatt sem. A

III. t. 6. sz. alatt közölt töredék Dáciából, Cluj—Napocáról került elő (Cluji Múz.). Ennél a példánynál világosan látszik, hogy tőrborítás volt, erre mutat a félkör alakú alsó rész, a hozzá csatlakozó kis nyúlvánnyal, melynél a felerősítés történt. Mintája azonos az eddigiekkel: „S" vonalakból állították össze. A

III. t. 5. sz. alatt bemutatott kis töredé klntercisa—Dunaújvárosból (a Magyar Nemzeti Múzeumban) került elő még a század elején. Valószínűleg ez is tőrborításhoz tartozott; mintája az előbbiekkel azonos, pereme kiszélesedik, mint azt a III. t. 3. sz. aquincumi veretnél is láttuk. A felerősítés itt történhetett. Nagy Lajos az óbudai Raktár utcában feltárt ókeresztény Cella Trichora ismertetésekor említést tesz egy tőrmarkolat véreiéről (Aquincumi Múz.-ban). Ez a terület a II. századtól a IV. századig lakott volt, többféle építkezés történt itt, három periódust különböztethetünk meg. Az említett áttört technikájú tőrveretet a Cellától keletre egy kutatóárok alsó részén találták. Korhatározására a fent említett időszakon kívül Nagy Lajos nem tér ki, csupán a nagyszámban említett rajnai analógiák alapján következtethetünk korára.

65 A III. t. 7. sz. alatt bemutatott veret azonban nem tőrmarkolat, hanem tőrhüvelyborításhoz tartozott. Az ismertetésben nyilván elírás történt. A darab annyiban tér el az eddigi típusoktól, hogy áttört mintája nincs tömör keretbe foglalva. A mustra szembeállított „S" vonalakból és pelták kombinációjából áll. Előlapja kissé domború, profilait kiképzésű; ez a megmunkálási mód eddig még nem fordult elő tárgyalt pannóniai tőrborításainknál, de általánosan elterjedt, mint már láttuk, az áttört munkák között. A Raktár utcai veret pontos mása a rajnai Stockstadt castellumából került elő, majdnem teljesen ép állapotban.

66 A III. t. 7. sz. tőrborítás töredék pannóniai analóg előfordulásai megtalálhatók az áttört anyagban, de ezeknél csak a minta hasonló, alkalmazásuk nem tőrön volt, hanem bőrre voltak erősítve, így övveretként vagy lószerszámveretként használták őket, mint ahogy már láttuk más típusoknál is. Az összehasonlítás kedvéért néhány példát azért felsorolnék : Ismeretlen pannóniai lelhelyről került a Magyar Nemzeti Múzeumba egy hasonló mintájú töredék, de ez utóbbi lapos kiképzésben készült. A Strena Buliciana kiadványban

67 közölnek egy Siscia Sisakról származó (Jugoszlávia, Zágrábi Múz.) töredéket, mely szintén az előbb említettek mintájához kapcsolódik, de lapos kiképzésben készült. Miután töredékről van szó, csupán feltételezhetjük, hogy keretelés nélküli típushoz tartozó tőrhüvelyborítás lehetett. Dáciából, Turda—Tordáról (Debreceni Déri Múz.) hét darab, egyforma, hosszúkás formájú veret került elő. Keretelés nélkül készítették őket, mint a Raktár utcait, egyik keskenyebb oldalukon vékony vízszintes pálcataggal zárták le a mintát, mely egymással szembeállított, kissé domború kiképzésű trombitamustrák sora. Ismeretlen luxembourgi lelhelyről (Luxembourgi Múzeumban) egy áttört, téglány alakú veret került elő.

68 138