Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Sellye Ilona: Az aquincumi áttört díszítésű kard és tőrhüvelyborítások 129-146

SELLYE ILONA AZ AQUINCUMI ÁTTÖRT DÍSZÍTÉSŰ KARD ÉS TŐRHÜVELYBORÍTÁSOK A pannóniai áttört technikájú fémanyag néhány problémájára — mint a gyártási helyek, kocsi és lószerszámveretek

1 — már felhívtam a figyelmet, most néhány Aquincumból eló'került áttört díszű lelet rendeltetésének, alkalmazásának kérdését szeretném tárgyalni. így az I. tábla la. szám alatt bemutatott, többször ismertetett aquincumi lemezét, mely a pannóniai anyag legkiemelkedőbb, legszebb áttört lelete. Ennek rendeltetése, legújabb vizsgálataim alapján, kardborítás volt, az I. tábla lb. sz. alatt bemutatott, hozzá tartozó töredékkel együtt. Továbbá sikerült meghatározni a III. tábla 3. sz. alatt közölt aquincumi áttört töredéket, mely tőrborításhoz tartozott. Az ismertetésre kerülő anyag a teljes pannóniai és barbaricumi (Duna— Tisza-közi) áttört technikával készült munkák figyelembevételével történt. A római kori kardok és tőrök hüvelyborítása különféle díszítéssel készülhetett: többek között tausírozással,

2 email berakással,

3 és áttört technikával is. A díszítést fokozta a színhatás, a fém sötét tónusát élénkítette a vörös email ; az áttört bronzveretek alá pedig színes — főleg vörös — bőrt vagy textilt, esetleg elütő színű fémet stb. helyeztek.

4 A fegyverek általában igen nagy értéket képviseltek. Tulajdonosuk a katonai fiscus volt és nem használóik, viselőik. Amikor már nem volt szükségük a katonáknak a fegyverekre, akkor azt vissza kellett szolgáltatni. Ez az o^a talán annak, hogy csak kevés fegyvert találunk a sírokban.

5 Értékes, díszes tokkal készült fegyvert kapni — külön kitüntetésszámba ment.

6 A római birodalom rajnai táboraiból, a raetiai Vindonissából, de még számos más lelőhelyről előkerült áttört díszű kardveretek legújabb részletes ismertetését közli Victorine von Gonzenbach,

7 értékelése és kitűnő képanyaga segítségével a pannóniai kardveretekre is több fény derül. Mint a Brémából előkerült kardnál láthatjuk (reprodukciója az I. tábla 3. sz. alatt),

0 a hüvely előoldalát terjes egészében, kisebb-nagyobb egymás alá helyezett áttört lemezekkel borították. Ugyanez a beosztás tapasztalható, többek között, egy kölni sírból előkerült,

9 valamint egy mainzi kard

10 hüvelyvereténél is. Viszont olyan borítás is előfordul pl. Luxembourgból és Plovdivból

11

, ahol az egész hüvely felületét egy nagy áttört veret díszíti. A tok követte a kard alakját: fent szélesebb volt, lefelé fokozatosan keskenyedett. így a díszítés is fent szélesebb négyszögű lemezekből állt, míg a legalsó veret — a csúcsban — már háromszög formájú volt. Az áttört lemezeket úgy állíthatták elő, hogy vékony bronzlemezből, a lombfűrész munkához hasonló technikával vágták ki a mintát.

12 A lemez széle tömör maradt; ezzel egyben keretbe is foglalták az áttört mustrákat. Általában azt figyelhetjük meg, hogy, ha a kardokat áttört hüvelyborítással díszítették, akkor az ilyen, finom megmunkálású lemezekkel történt. Mindenesetre ez a vékony réteg nem nehezítette a kardot.

13 Minden valószínűség szerint Óbudán a Szél utca 23. számú házban, még 1911-ben előkerült ács szerszámlelettel együtt talált páncélborításhoz is áttört díszű kard tartozott. (I. tábla la—lb. sz.) A leletegyüttest Nagy Lajos publikálta 1937-ben,

14 részletesen ismertetve a pikkelypáncélt. A vele együtt talált nagy méretű áttört lemezt a páncél tartozékának gondolta, a mellrészen vagy a hónaljban alkalmazva —Valószínűleg a félkörű peremkivágás miatt—, bár azt is hangsúlyozta, hogy ilyenfaj ta páncéldíszítést nem ismer.

15 Két kis töredék is előkerült ugyaninnen, a lemezzel azonos áttört technikával elkészítve. (I. tábla lb és 2. sz.) Az egyik töredék (lb. sz.) háromszög alakúvá történő kiegészítésére Nagy Lajos is gondolt, azt tételezve fel, hogy az említett háromszög alakú töredék, a másik kis töredékkel együtt a páncélhoz tartozott, akárcsak a teljes egészében megmaradt áttört veret (I. t. la. sz.).

lé Az egész pannóniai áttört anyag legdekoratívabb, már méreténél fogva is legimpozánsabb lelete ez a bámulatos módon majdnem teljes épségben megmaradt, hallatlan finom, változatos mintával készült 129