Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Sellye Ilona: Az aquincumi áttört díszítésű kard és tőrhüvelyborítások 129-146

veret, melyre állandóan hivatkoznak, képét közlik,

J7 de kinább az áttört díszítés stíluskritikai elemzésére fordítottak gondot, mint az alkalmazási problémákra.

18 Nagy Lajos az 1937. évi ismertetésénél, többek között ezt írta : „... az áttört rész alá egy vékony bronzlemez volt helyezve, mely kevés kivétellel megmaradt. Ez a lemez két szélén 19 mm szélességben ezüstözve volt, s így az áttörésnél a külső' fekvő „S"-ekből összeállított sáv és az utána kerülő keskenyebb rész alapja fehér színű volt, míg a középrészénél, hogy a díszítés élesebben elváljon az alaptól, más színes anyagot kellett elhelyezniük, itt ugyanis az ezüstözésnek semmi nyoma, de a bronz oxidációja sem a rendes, mi csak úgy érthető meg, ha valami idehelyezett közömbös anyag (színes vászon, selyem, üveg stb.) ezt sokáig feltartóztatta." (172. old.) A közölt, pontos megfigyeléseken alapuló leírás nagy segítség egyrészt az aquincumi kardveret, másrészt általában az áttört munkák jobb megértéséhez; hiszen ezek lényege a színhatás fokozása, az alátétlemez fenti ismertetéséből pedig kitűnik, hogy e művészi kivitelű kardhüvelyveret, több színű alapon, valóban pompás látványt nyújthatott. Az eddig közölt fényképeken és ismertetéseknél a Nagy Lajos által leírt alátétlemez sosem szerepelt. Az Aquincumi Múzeumban, még az 1930-as évek végén készített feljegyzéseimkor ezt az alátétlemezt már nem láttam. Az I. tábla la. szám alatt most olyan fényképet közlök, melyet még Nagy Lajostól kaptam — ugyanakkor — és ahol a perem szélén a felerősítésre szolgáló három kis fejes szög is látszik: ugyanolyan, mint amilyen az I. tábla lb. számnál is látható. Az 1.1. la. sz. veret valamennyi eddig közölt képén ez a három kis szög a peremnél már nem látható. Jegyzeteim készítésekor a szögek még megvoltak. Az 1.1. la sz. lemez felső széle ívelt, talán ezért tartották melldísznek, mert feltételezték, hogy ez a rész került a nyakhoz. Az épen megmaradt kardanalógiáknál nem látunk ilyen ívelést, általában egyenes, vízszintes pereműek. Az áttört kardhüvelyvereteknél — mint pl. I. tábla 3., sz. II. t. 3. és 7. sz. — a keskenyebb oldaluknál, többször profilált, kissé kiemelkedő domborított tömör bronz kiképzést figyelhetünk meg. Ezek a hüvely felső záródásánál, a kardkötő karikák megerősítésénél, továbbá az egyes áttört lemezek között láthatók, Úgy látszik az aquincumi I. t. la—b. sz. kardveretnél nem ilyen vízszintes perem volt. Az előfordul, hogy a kardmarkolatnál az áttört technikával készült lemez, követve a kard formáját, ívelt kiképzésű : de ez az ívelés nem középen, hanem két oldalt van.

19 A római kori kardok mérete általában 59—65 cm hosszúság és 7—10 cm szélesség között váltakozott. Az aquincumi veret szélessége 7,5 és 7,8 cm: ez megfelel egy közepes kard méretének. Az aquincumi veret hossza 15,5 cm. A V. von Gonzenbach idézett cikkében közölt kardok áttört veretei általában rövidebbek, mint az aquincumi, de szélességük megfelel az aquincuminak. Előfordul azonban az is, hogy egyetlen verettél nagyobb felületet díszítettek, mint azt pl. az I. tábla 3. sz.-nál láthatjuk, a fentről számított harmadik mezőben az alsó kardkötő alatt, vagy az ugyanilyen beosztással készült mainzi és kölni kardnál is.

20 Az I. tábla la. sz. veret áttört mintázata több motívumból áll: a peremnél kis nyúlvánnyal összekötött karikák sora az alsó három oldalon ; fent a félkörű hajlatnál pedig ívelt kereszt alakú minta látható. A beljebb levő, szintén keskeny sávban, két oldalt és alul — egymással párhuzamos kissé ívelt vonalkák sorakoznak. Ezután következik a középmustra: ez fent és lent két nagyobb felületre oszlik; közöttük két sorban elhelyezett karikamintát látunk, olyant, mint a legszélső sávban. A karikamintától lefelé és felfelé alkalmazott mustra egyforma, de egymásnak tükörképe. Ez amintázategy nagyobb—2,2cm átmérőjű — tömör körből áll, melyet olyan kis ívelt vonalkák vesznek körül, mint amilyet már a kívülről számított második sávban figyelhettünk meg. A tömör köröktől a középpont felé két félkör formában elrendezett úgynevezett „aedicula-minta" látható. V. von Gonzenbach cikkében részletesen foglalkozi kennek a mustrának elemzésével és több képet is hoz, melyek közül az aquincumihoz legközelebb állót — egy mainzi kardon alkalmazott veretet — a II. tábla 3. sz. reprodukción szintén bemutatok.

21 Az aedicula építménynek felül timpanonos, alatta félkörű záródású sematikus ábrázolása egy domborműves hüvelyborítással díszített I. századi mainzi kard egyik képmezőjében látható; itt a „szentélyben" még a római állami jelkép, a sas, is megtalálható.

22 Ezt a valóban jellemző katonai szellemű ábrázolást aztán az áttört technikával készített kardhüvelyborításoknál is alkalmazták, de annak technikai adottságaira átfogalmazva. Egy vindonissai kardon például

23 megtaláljuk az építmény bejáratát, finom kis vonalakból összeállítva. A plasztikusabbá tétel miatt pedig még tömör kidolgozású részeket is alkalmaztak például egy másik, ugyancsak Vindonissából előkerült kardnál.

24 Az aquincumi veretnél az aedicula-minta már veszít egy kissé komplikáltabb kiviteléből, de egyértelműen megtaláljuk a félkörű „bejáratot"; a sugárszerűen szétfutó finom kis vonalkák egy-egy kis tömör félkörből ágaznak szét (az alsó minta kissé sérült), még jobban érzékeltetve az „oltárt"* vagyis a tö130