Budapest Régiségei 23. (1973)
ANYAGKÖZLÉSEK - R. Pető Mária: Rákoscsabai római kori fémlelet 121-127
ban — éppen ezért nagy nehézséget okoz. A mezőgazdasági eszközök formája és készítésük technológiája a kelta kortól kezdve a középkorig alig változott. A kétségkívül római bronzedény töredéke sem alkalmas mai formájában arra, hogy az együttest szűkebb időhatárok közé keltezzük. A szerszámok típusokba sorolásánál figyelembe vettük a Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívuma adatanyagát. 15 Hazánk területén a római korból előkerült sarlókat a penge hajlásszöge alapján három típusba sorolhatjuk: félhold alakúak, mint a mai fűvágó sarlók, erősen ívelt kaszaszerű sarló, mint amilyeneket Bónis Éva balatonaligai ásatásánál talált, 16 és egy alig ívelt forma (a néprajzi anyagban ez a típus is fellelhető), olyan mint a rákoscsabai. Ezt a típust White a római mezőgazdasági eszközökről írott összefoglaló munkájában falx veruculata vagy denticulata néven említi és a kelta etnikumhoz köti. 17 Kuzsinszky Bálint közöl Fenékpusztáról IV. századi, a miénkkel teljesen megegyező 6 db sarlót. 18 B. Thomas Edit a pannóniai villákról írt monográfiájában felsorolja a gazdasági épületekben előkerült mezőgazdasági szerszámokat, 19 s többek között Königshof „Ödekloster" lelőhelyről közül egy szintén IV. sz.-i sarlótöredéket, amelyik közeli analógiája a rákosc&abainak. A táci I. villa ásatásánál is került elő egy ehhez hasonló töredék. 20 A leányfalui burgusból a IV. Sz. végéről származó mutat közeli rokonságot a miénkkel. 21 ismeretlen lelőhelyről több, ehhez hasonló sarlót ismerünk, minthogy azonban a keltezéshez nem nyújtanak segítséget, ezzel nem foglalkozunk. A pontosan datálható darabok arra mutatnak, hogy ez a sarlófajta inkább a késő római anyagban fordul elő, a HL— IV. sz.-i telepeken. A Dunántúl emlékanyagában szép számmal található szőlőmetsző késekről, a rómaiak szőlőkultúrájáról több dolgozat jelent meg régészek és néprajzosok tollából. A szőlőmetsző kések tipológiáját és a velük kapcsolatos termesztéstechnikai tudnivalókat legutóbb Patay Árpád foglalta össze. 22 A szerző beosztása alapján a rákoscsabai szőlőmetsző kés a húzvametszésre alkalmas baltás kacorok közé tartozik. Analógiái a Dunántúlon több helyen fellelhetők, a legközelebbi megfelelői a Budapesti Történeti Múzeumban levő Aquincumból származó metszőkések. 23 White anyagában a falcula vineatica formához áll legközelebb jelenlegi töredékes állapotában, valószínűleg azonban eredetileg a baltás formájú falx vinitoria típust képviselte. 24 A metszőkéseknél előforduló típusokat a római koron belül keltezni nem tudjuk, mert egyszerre többféle fajtát is használtak attól függően, hogy a szőlővessző metszését melyik eljárással végezték el. A 4. képen bemutatott fejszéhez, analógiaként a Szentendrei Múzeumban őrzött fejszéket hozhatjuk fel. 25 Ezek a leányfalui burgus ásatásánál kerültek elő és a sarlóhoz hasonlóan a IV. sz. utolsó negyedére tehetők. Földrajzilag a legközelebb álló és korban a IV. századra keltezhető 3 db fejsze a nógrádverőcei burgusból került elő. 26 Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy korábbi leleteink Szőnyből, Nagytétényről, Szalacskából stb. azt mutatják, hogy ez a forma a római korban végig meglevő volt. Az 5. képen látható nyélcsöves szekerce igen ritka a Duna-vidéken, hazánkban nyugati eredetűnek tartható forma. 27 Kocsialkatrészek a pannóniai emlékanyagban igen nagy számban vannak képviselve, ezek vagy kocsitemetkezésekből származnak, vagy szórványosan, telepeken kerülnek elő. A temetési díszkocsik, amelyek, rekonstrukcióját Gaul Károly munkásságától kezdve az újabb kutatások alapján jól ismerjük, 28 analógiái és az élő néprajz segítségével elvégezhetjük az egykori mezőgazdaságban használatos kocsi alkatrészeinek azonosítását. Sajnos a mi leletünkben olyan töredékes darabok vannak képviselve, amelyekből ez esetben a kocsi formáját nem tudjuk meghatározni. Az itt előkerült töredékekhez hasonló darabok találhatók a Budapesti Történeti Múzeum aquincumi anyagában, de az ország vidéki múzeumaiban is, A 65.1.2. számú darab legközelebbi analógiája a nógrádverőcei burgusból származik 29 és a IV. századra keltezhető. Leletegyüttesürikben két darab lándzsahegy képviseli a fegyverek csoportját. Pannónia területéről fegyverleletünk igen kevés van, de szerencsére több kőemléken ránk maradt ábrázolása. 30 Ezek a lándzsák hoszszúkás, babérlevél alakúak, köpűsek, a katonai felszereléshez tartozóan szokták ábrázolni a sírköveken. 31 Leleteink tanúsága szerint feltehetőleg egy római úti állomás emlékanyagát találtuk meg ezen a helyen, mely építmény az eszközök típusa alapján a késő római időben is fennállt. Az őrhely lakói a katonai felügyelet mellett (ezt a feladatukat az előkerült lándzsahegyek és a katonai felszereléshez tartozó ácsszerszámok igazolják) 32 mezőgazdasági termeléssel is foglalkoztak. Halottaikat a környéken, a mai vasúti megálló helyén temették el. Az őrállomás építésének kora és fennállásának időtartama hitelesítő ásatás hiányában egyedül a leletek alapján azonban nem állapítható meg. 125
