Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Vitás és közöletlen római kori kőfeliratok az Aquincumi Múzeumból 301-328
b) ... praep(o situs) [st(ationis) p(ubhci) p(or torii) A(quincensis) vijxit an(nos) [.. .coniu]gi ama[ntissim]o Val(eria) Afdnama] Ata(e) f(ilia) a(gens) [c(uram) Sept(imius ?)] Oura [lib(ertus) eius]. Még hosszabb sorokból álló változatok is elképzelhetők. Fontos, hogy a megmaradt 1. sorban „praep(ositus)" olvasható, ez kapott síremléket. H. Dessau 123 32 féle ilyen funkciót sorol fel. A legtöbbnek a császári udvarban volt helye. Aquincumban csak 5—6-féle praepositus-tisztség képzelhető el nagyobb valószínűséggel. Az itteni útszakaszok felügyelője volt? Az állami „postakocsiszolgálat" itteni állomásának (cursus publicus) gondnoka? A gabonaellátást irányította? A környéki császári birtok főfelügyelője? Mócsy A. figyelmeztet arra, hogy a gens fogalom nem lehet érvényes az Eravisci-re ! Ami a) változatunk emlékeztet egy „praepositus gentis Onsorum-m, az aquincumi légió (II. adiutrix) tisztjére, akit i. sz. II— III. sz. fordulója körül Örökít meg felirat 124 . A szóban forgó • felirat letört részében is kivéshettek csapattestnevet. Idegenbe küldött alakulat átmeneti parancsnoka 125 nevezhette így magát. Ha pedig civil volt az elhunyt, legnagyobb valószínűséggel a b) változat állhat fenn. Aquincumban bizonyosan létezett vámállomás 126 . A statio szó rövidítése a két betűjével másutt is előfordul 127 , a p(ublicum) p(ortorii) rövidítés gyakoribb 128 . Az életkoradat csak találgatható. A 3. sort kezdő gi betűk valószínűleg a [coniu]gi szó vége, tehát az elhunytnak a sírkövet neje állíttatja; a dicsérő jelző ama betűkkel kezdődik (az M-mel — egy ferde vonalkával — A-t kapcsoltak egybe). Egy, még hosszabb sorokból álló változatban elképzelhető, hogy az ama[ntissim]o jelző kapcsolódik a [dulcissimjo jelzővel is. A 4. sort biztosan dicsérő jelző záró betűje kezdi. Nem kétséges, hogy az utána következő Val betűhármas az özvegy családi nevét rövidíti; ezen sor végén egy A betű a második nevéből maradt meg. Még más, 6—8 betűs nevek is gyakoriak: A[gathe]; A[lpina]; A[mmia]; Apntonia]; Afprilla] stb. 129 Az sem kizárt, hogy az utolsó előtti sor Ata betűcsoportja nem önálló név, hanem az özvegy hosszabb nevének vége, és ebben az esetben a rá következő F betű a f(ecit) szó rövidítése lett volna. Az A és az F között a szóelválasztó jel megvan. Az utolsó sorban megmaradt betűk éppen összeteszik az Oura nevet. Gondolhatnánk görögös átírásra is, de a kelta írásmódok körében is találhatunk hasonló esetekre 130 . Feliratokban pl. hol Lucita, hol Loucito látható 131 . Sőt Ura nevű férfiú is igazolt másutt 132 . Oura az elhunyt tisztségviselőnek felszabadított rabszolgája lehetett, akinek a családi neve (amelyet egykori urától kaphatott) az utolsó előtti sor végén vált ismeretlenné (a letört részben). Az özvegy nevében intézte az eltemetést és osztozott annak költségeiben. 19. Nagyobb figyelmet érdemel egy csonkult kőtábla is, amely szintén (díszesebb) sírépületen állhatott. Adatcéduláját nem találtam, Kuzsinszky B. és Nagy L. érintőleg tett említést feliratáról 133 . Kiegészítésére kísérletünk: (20. kép.) [D(is) M(anibus) Tulii] P[r]imitiv(i) quo(ndam ?) Savariae Aufgustalitat] is decurionatus et Iuliae [Primae et P]rimo et Fla vino et Restitufto mater 19. kép. Az aquincumi vámállomás ( ?) vezetője és neje sírköve Grabstein des Leiters der Zollstation von Aquincum und seiner Gattin 316
