Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Szilágyi János: Vitás és közöletlen római kori kőfeliratok az Aquincumi Múzeumból 301-328
Az kétségtelen, hogy az oltárt Mithrasnak szentelték, az oroszlánnak való felajánlás mögött (mint misztériumnév mögött) az iráni fény- és napisten rejlik 39 . De a Mithras-vallás hívei egyik csoportjának is ez a neve: leo m . Ama... is ebbe tartozott volna ? Mintegy 30 db kőoltár tanúsítja ennek a kultusznak a hódítását Aquincumban. Az i. sz. II. sz. végétől a IV. sz. első évtizedéig ez lehetett itt a legelterjedtebb vallás 41 . A fogadalomteljesítő (egynevű) személy igen lerövidítette a nevét, amely alighanem gyakori lehetett a városban. Még tekintetbe jöhetne : Ama(bilis); Ama(sis); Ama(sisia) stb. Barkóczi L. alapvetően hasznos összeállításában 42 a (gall) Amabilis név eddig egyetlen példával szerepel Pannóniában (Amasis egyáltalán ismeretlen itt), a (boius) Amasisia név analógia nélkül áll 43 . Annál divatosabb az Amandus név. Pannóniában is több személy viselte, sőt Aquincumban is már két Amandus örökítette meg magát kőemlékeken. Aur. Amandus (felszabadított rabszolgatársával együtt) kőkoporsót állíttatott egykori gazdájának 44 , Ael. Amandus pedig a ,,nagy Silvanusnak" emelt kőoltárt 45 . A Mithras-hivő Amandus, aki az i. sz. III. sz. I. felében szentelhette ezt a kőoltárkát az oroszlánistennek, szintén rabszolga, talán ugyancsak liberties lehetett. 7. Morzsolódott felülete, bizonytalan betűi miatt kerülhette el eddig a publikálást egy szegényes (minden tagolás és dombordísz nélküli) kőoltár kurzív írása. Kuzsinszky B.-nál a sorszáma: 388, adatcéduláját hiába kerestük. (7. kép.) * Kiegészítésére első kísérletünk : (deo) [ma]xigm[o] Soli Pon(e)lius Messor v(otum) s(olvit) l(aetus) l(ibens) m(erito). Az első két sor olvasása, sőt már betűinek azonosítása is problematikus, és többféle változatra ad lehetőséget. A két sor bal széle felé egy bevágás vonala, több betű megcsonkításával, még inkább összekuszálja az értelmezést. Az 1. sor elején bizonyosan M betű első fele maradt meg. Az íráshoz alig értő véső (tájszólásból?) felesleges G-t iktatott a maximo szóba? Viszont e szó végén az O második felét elhanyagolta volna? A Soli szó utolsó betűjét S-szerűvé görbítette gyakorlatlan kezével ? A Ponelius szóból kifelejtette az E betűt? Ha a teljesen kezdetleges, folyószerű írás összképét nézzük, ezek a feltevések megállhatnak, nem hatnak erőltetett magyarázatnak. A Napisten egy másik kőolíárán éppen Aquincumban kapta meg (Th. Mommsen javaslata alapján) a m(aximus) jelzőt 46 . A fogadalomteljesítő személy két nevét többféleképpen találgathatjuk. Vegyük pontnak a 2. sor elején a kis o-t és olvassunk három nevet: P. Anlius Messor? (az N betűbe talán belekapcsoltak egy A-t). De Anlius, Anilius név analógia nélkül állana! Ponelius név viszont volt biztosan, pl. Észak-Itáliában az ókor végén viseltek ilyen nevet 47 . A dedikáló második neve (Messor) pedig gyakori 48 , különösen a nyugati tartományokban, sőt Pannóniában is többen viselték 49 .. Ez a szegényes kőoltár alighanem Aquincum legkésőbbi kőemlékei közé tartozik, talán az i. sz. IV. sz.-ból való. A fogadalomteljesítő a bennszülött lakosság szórványos képviselője lehetett; kelta vagy illír. Egy bolgár kutató megfigyelése juthat ezzel kapcsolatban eszünkbe, hogy az Aurelianus császár által terjesztett So/-kultusz a trákoknál, illíreknél esetleg ősi napvallás gyökereit növeszthette újjá 50 . 7. kép. Kőoltárka a Napnak Steinaltärchen, der Sonne gewidmet 20 305
