Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

előkerült leletről van szó, amelyek — Tompa szavait idézve — szoros összefüggésben állnak egymással. Az első kincs még a múlt század végén látott napvilágot a tébolyda mögötti területen. Ebben aranylemezes bronzgombok, aranyszalag tekercsek és aranygyöngyök vannak. A másik aranyleletet 1925-ben az angyalföldi homokbányában találták. A teljes leletet sajnos nem sikerült a Magyar Nemzeti Múzeumnak megszereznie. Egyik aranycsészéje pl. Londonba, a British Museum-ba került. A lelet megmentett részében trébelt és domborított díszítésű füles és fül nélküli csészék, tál, az előző kincs darabjaival megegyező lemezes gombok, gyöngyök, aranyszalagtekercsek, valamint egy kis madár alakú töredékes aranydísz van. A két raktárlelet tárgyait Tompa kimerítően ismertette. Az utóbbi lelőhelyen hitelesítő ásatást is végeztek, ez azonban nem hozott különösebb eredményt. Az egyetlen, itt előkerült, profilált fejű bronztű megerősíti a két aranykincs időrendi besorolását.

144 A továbbiakban röviden foglalkoznunk kell a felsorolt urnasíros leletek belső időrendi helyzetével. Az urnasíros kultúra első csoportjai a Reinecke szerinti H A periódus első felében jelentek meg a Dunántúl keleti részén. A főváros térségében ezt az időszakaszt a már többször idézett pomázi ház és az érdligeti sír képviseli. Egyes jelenségek arra engednek következtetni, hogy Békásmegyeren is megtelepedett az urnasíros kultúrának egy ilyen korú csoportja. A Vízművek telepének anyagában a morvaországi Lednice fázis típusaival rokon töredékek keverednek a későbbi korok leleteivel.

143 A Lednice fázis egykorú az említett magyarországi korai csoportokkal.

140 AHA periódus derekától már nyomon követhetjük a váli kultúra kikristályosodásának folyamatát. A nagy váli temetőkben, elsősorban a Duna főváros feletti szakasza környékén, a korai jellegű sírok számaránya igen magas. Neszmélyen és Hetényben a klasszikus Baierdorf—Velatice formákkal szinte teljesen megegyező típusok zárt síregyüttesekben képviselik a váli kultúra korai szakaszát.

147 Sajnos a monostorsziget temető sírösszefüggései igen zavarosak, így egységes síregyüttesekben nehéz a Vál I fázist elkülöníteni. Csupán egyes edényformák meghatározásával tudunk a korai szakaszra következtetni.

148 A sírók kővel való körülrakása is az ősi temetkezési rítus visszaütését igazolja. A kultúrának erre a szakaszára keltezhetők a Pusztatemplomnál előkerült sírok, valamint a békásmegyeri telepek és temetők leleteinek egy része is. Nagy Tibor szerint a periódust képviselik a délbudai oldalon, a lágymányosi dombsoron elhelyezkedő települések közül a Fehérvári úti SZTK-rendelő helyén talált maradványok. Ugyancsak a Vál I szakaszhoz kell sorolnunk a Sztregova úti telepet. A pesti oldalon a Zugló-Bazsarózsa utcában kiásott teleprész, valamit a kerepesi síregyüttes kifejezetten ehhez a periódushoz köthetők. A szadai edények már a kultúra átmeneti szakaszának formái, tehát a H A—-B átmeneti fázisát, illetőleg a H B legelejét képviselik. Szemben a sashalmi lelettel kapcsolatos, korábban képviselt álláspontunkkal, e leletet a kultúrának már fiatalabb szakaszába kell kelteznünk. A már említett nagyobb temetőkhöz hasonlóan a Vál I. korszakban kezdődtek el a csepel-szigetiek is. A tököli temető néhány síregyüttese leleteik alapján a H A2 periódusba helyezhető.

149 Nagy Tibor részletesen analizálja az Óbudáról származó aranykorongok időrendi helyzetét. Ezek, wormsi és velemszentvidi összefüggéseiket tekintve, a Baierdorf—Velatice korral állnak kapcsolatban. Ennek ellenére elképzelhető, hogy földbe kerülésük az urnasíros kultúra végét jelzi.

150 Nem meglepő, hogy az urnasíros kultúra fiatalabb periódusában — amelyet általában a H B és részben a HC fázissal párhuzamosítanak — viszonylag nagyobb leletgazdagságot tapasztalunk, mint korábban. A nagy dunántúli temetők, így Neszmély, Tököl, Adony, Válstb., a szlovákiai Hetény, Muzsla (Muzla) tanúsítják, hogy a kultúra a fiatalabb szakaszában érte el virágkorát. A leletek egyre növekvő száma soha addig nem tapasztalt népsűrűségre enged következtetni. Különösen vonatkozik ez Budapest területére és környékére. A Duna jobb oldalán, Szentendrétől Érdig szinte egymást érik a telepek és temetők, amelyek zömmel a H B periódust képviselik. A pesti oldalon természetesen arányosan csökken a korszak leletanyaga. Békásmegyer mellett Pomáz és Budakalász térségében alakult ki jelentősebb centrum a H B folyamán. Ezek a Vál II szakasz végére érték el jelentőségük csúcspontját, amint ezt az erődített pomázi telephelyek igazolják. A Gellérthegy—Várhegy—Tabán területrészen még nem látjuk világosan a kultúra megtelepedésével kapcsolatos kérdéseket, így ennek kezdetét sem. Annyi bizonyos, hogy a Vál II szakaszban a három település már számottevő központot képvisel. A kultúra népe belső fejlődésével párhuzamosan folytatta déli és keleti irányba való terjeszkedését. A nagytétényi bronzbogrács, az érdi leletek, a Fejér megyei települések és temetők e lassú vándorlást igazolják.