Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

A tököli urnatemető gondos analízise alapján Patek Erzsébet az egész kultúrára általános érvényű következtetéseket vont le. Megállapította, hogy a legtöbb egyezés a szlovákiai hetényi (Chotin) csoporttal mutatható ki. Ez a megállapítás el is fogadható, miután ugyanazon összetevőkből, hasonló körülmények között kialakult egyetlen kultúrát képviselnek. Ugyancsak erősnek véli a dálji kultúrával fennálló kapcsolatot, míg szerényebb összefüggés mutatható ki astillfriedi csoporttal. Ez a hipotézis is valószínűnek látszik, mert egyrészt a dálji csoporthoz genetikai szálak fűzik a váli kultúrát, másrészt a Podoli-Stillfried körhöz fűződő kapcsolatok már lényegesen lazábbak. Aránylag tág teret szentel a szerző a kronológiai kérdéseknek. Ugyancsak a tököli síregyüttesekből kiindulva megállapítja, hogy a kultúrában a Podoli formák mellett a Velatice csoporttal megegyező típusok is előfordulnak. Ez utóbbi szerinte a HA periódus hagyományaként kezelhető, miután H B formákkal együtt kerülnek elő. E véleményét néhány tököli síregyüttessel próbálja igazolni. Az igazolást nem fogadhatjuk el, mert — amint ezt korábban több esetben is sikerült bizonyítani —, a váli kultúra temetőinek többségében a H A periódus zárt síregyütteseit is megtaláljuk. Többek között a tököli temetőben is ezt tapasztaljuk. Ennek ellenére Patek maga sem tartja lehetetlennek, hogy „.. .a kutatások intenzívebbé válása után a váli kultúra területén is meg fog mutatkozni mint egy—egyelőre csupán feltételezhető—korai váli kultúra. „Ezt a Patek által távolabbi időre fenntartott hipotézist a meglevő leletanyag alapján alig valamivel később Foltiny István és Petres Éva igazolták, amikor elsőként elkülönítették a váli kultúra két szakaszát (Vál I—II).

100 A szerző a publikáció elkészítése idején még nem látott lehetőséget a H A és H B korú leletanyag elválasztására a váli kultúrán belül. Éppen ezért a tököli temetőt legkorábban a HA periódus végére, döntő súllyal a H B periódusra keltezte, s a stillfriedi, hetényi és dálji csoportokkal párhuzamosította. A tanulmány végén leszögezte, miután a kultúrának nincsenek összefüggései a későbronzkori előzményekkel, ezen a területen új népcsoport megjelenésével kell számolnunk.

101 A cikk megjelenése óta Patek Erzsébet bizonyos fokig módosította fent ismertetett nézetei egy részét, elsősorban a kronológiai természetűeket. Azonban a kultúra lényeges kérdéseire vonatkozó véleményével nem érthetünk egyet.

102 A Budapest Régiségei XX. kötetében írt tanulmányomban lényegében már ismertettem az urnasíros korszaknak Budapest területét érintő leletegyütteseit. Egyúttal felvetettem az ezekkel összefüggő történeti kérdéseket. Határozottan leszögeztem, hogy ebben a térségben egyaránt képviselve van a Vál I és a Vál II szakasz, annak ellenére, hogy viszonylag nagyobb a fiatalabb periódus leleteinek a száma. A Vál I korszakot a H A2 periódussal párhuzamosítottam, a Vál II leleteit a H B fázisra tartottam jellemzőnek. Az urnasíros korszaknak a főváros területét is érintő történeti eseményeit az alábbiakban vázoltam: A váli kultúrát kialakító népcsoportok a Duna vonalát követve valószínűleg Ausztria területéről érkeztek a Dunakanyar, majd Budapest térségébe. A mellékfolyók mentén a Dunától távolabbra is eljutottak, így többek között Szlovákia területére. Ez az ún. „Urnenfelder" vándorlással összefüggő népmozgalom erősen érintette a főváros területét, elsősorban az itt levő fontos átkelőhelyek miatt. A pásztor életmódot űző, vándorló népesség Fejér megye területén és a Dunakönyök térségében egyelőre megrekedt, átmenetileg útját állták a Tolna és Somogy megyei földvárakban védekező halomsíros elemek. A Tompa által illírnek tartott népességet a Baierdorf—Velatice eredetű csoportokkal lehet azonosítani, s csak közvetve a lausitzi kultúrával. A relatív és abszolút időrend kérdésében lényegében a már korábban kialakított kronológiai rendszerezésemet ismételtem, s egyben a főváros területére alkalmaztam. Ennek későbronzkori leletanyagát az i.e. XIII. sz.-ba, az első urnasíros csoportok megjelenését a XII. sz.-ba kelteztem. Úgy gondoltam, hogy a váli kultúra csak a XI. sz. folyamán alakulhatott ki, s a tököli, szentendrei-szigeti stb. temetők legkorábbi sírjai kb. a század derekán kerültek föld alá. A kultúra java korszakának leleteit az i.e. X—VIII. sz. idejére tartottam jellemzőnek.

103 A főváros térségének urnasíros korszakát meglehetősen gazdag szakirodalom dolgozza fel. Ha ezek eredményeit az újabb kutatások tükrében analizáljuk, lényegében előttünk állnak a korszakkal kapcsolatos megoldott és a még megoldásra váró feladatok. A bő irodalmi anyag ellenére szükségesnek tartjuk, hogy a jelentősebb fővárosi és környékéről származó leletanyagot még egyszer áttekintsük: A budai oldal legjelentősebb centruma a korszakban minden kétséget kizáróan a békásmegyeri rész volt. Számos települést és urnatemetőt ismerünk innét, s ezek közül kiemelkedik a jelenleg feltárás alatt álló Vöröshadsereg úti urnatemető. Nagy László és Schreiber Rózsa évek óta végzett ásatásai során a főváros legnagyobb sírszámú temetője került napvilágra. Az eddig előkerült, feldolgozás alatt álló leletek között 65