Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84
töredékek párhuzamait éppen a halomsíros kultúra különböző csoportjainál találjuk meg, sok esetben már urnasíros környezetben. 75 Kisebb leletcsoportok tanúsága szerint a későbronzkor végi ún. továbbélő halomsíros kultúra népe Békásmegyer területén is megtelepedett. 76 Itt külön meg kell említenünk egy kettős fülű bögre töredékét, amely az osztrák herzogenburgi, a kelet-dunántúli magyaralmási és a délalföldi csorvai csoport hasonló jellegű leleteivel mutat szoros összefüggést. 77 Éppen ezért feltételezhetjük, hogy a Fejér megye területét megszállva tartó Csór—Magyaralmás csoport a későbronzkor végén a főváros térségében is éreztette hatását. A közelmúltban ismertettünk egy Buda környékéről származó szórványos bögrét, amely jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. A széles, függőleges árkolással díszített füles bögrének észak-nyugat magyarországi és szlovákiai kapcsolatai vannak éppen a már említett mosonyszolnokicsekei típusú leleteken keresztül. 78 Nagy Tibornál olvashattunk a Csepel-Szabadkikötőnél előkerült urnasírokról. Ezek leletanyagában későbronzkori típusokat különít el, így egy csücsökdíszes, belül besimításokkal díszített tálat. 79 A fentieken túl Budapest területéről számos szórványos bronztárgyat ismerünk, s ezek jelentős része ehhez a korszakhoz kapcsolható. Többségüket Nagy Géza és Tompa Ferenc kimerítően ismertette, amelyhez Nagy Tibor fűzött adalékokat. 80 A néhány esztendővel ezelőtt írt tanulmányomban a későbronzkori előzmények körvonalazása alkalmával a továbbélő halomsíros elemek kérdésével foglalkoztam. A kézirat lezárását követő időszakban kissé közelebb jutottunk a szóban forgó problémák megoldásához, így módosítanunk kell néhány, a tanulmányban kifejtett nézetet. A középső bronzkor kérdéseit az érdekelt területen éppen csak körvonalaiban érintettem. Megállapítottam, hogy ezt a korszakot itt elsősorban a rákospalotai bronzkincs és a solymári vár leletei képviselik. Űgy gondoltam, hogy ezek már kapcsolatban álltak a halomsíros kultúrával. 81 Azóta nyilvánvalóvá vált — amint ezt később leszögeztem —, hogy a koszideri horizont halomsíros vonatkozásai kölcsönösségi alapon álló kereskedelmi kapcsolatban nyilvánultak meg. Etnikai összefüggésekről ebben a periódusban szó sem lehet, s a korszakból valójában alig ismerünk zárt halomsíros leletegy üttest. Említett tanulmányomban hangsúlyoztam, hogy „Az autochton bronzkori kultúráinkat felolvasztó halomsíros csoportok a főváros közvetlen és távolabbi környékén több helyen is megtelepedtek". Feltételeztem, hogy a Dunántúlról érkező csoportok elsősorban itt keltek át a Dunán, s az Alföldön előrenyomulva elérték északkeleti határainkat. Az újabb kutatások alapján azóta kiderült, hogy a nyugat felől érkező halomsíros csoportok mellett az Alföld, mindenekelőtt Tiszántúl területén, Szlovákiából származó elemek jelentek meg. 82 A Szálkán feltárt temető köré csoportosuló lelőhelyek jelzik ezek útirányát is. Éppen ezért valószínűnek látszik, hogy a főváros térségében nem feltétlenül a nyugati eredetű halomsíros ág volt egyeduralkodó. Emellett — elsősorban a pesti oldalon — a szlovákiai csoporttal is számolnunk kell. A közelmúltban módosítanom kellett a relatív időrenddel kapcsolatos korábbi állásfoglalásomat, amely lényegében megegyezett Nagy Tibor álláspontjával. Magam is a Reinecke szerinti B C—D periódusokkal párhuzamosítottam a hazai későbronzkort. Az újabb kutatási eredmények igazolták, hogy helyesebb, ha idesoroljuk még a H Al, valamint a Reinecke szerinti B Cl szakaszt ( = Willvonseder B B2), s talán még a B B végét is. 83 A későbronzkor végét, a halomsíros kultúra önállóságának megszűnését a Dunántúl területén gazdag kincslelethorizont jelzi. 84 Sajnos a főváros térségéből és közvetlen környékéről alig ismerünk ilyen leletet. E kincsek Kelet-dunántúlon általában csak szórványosan fordulnak elő. Esetleg arra gondolhatunk, hogy az erről a területről elvándorolt halomsíros lakosság magával vitte bronzkészletét. Nem véletlen, hogy e térségben vetette meg először a lábát a váli kultúrát kialakító régibb urnasíros kultúra, s a későbbiek során is ez volt az egyik legsűrűbben lakott terület. Természetesen nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy a szórványos bronztárgyak között található H Al korú vagy ennél idősebb típusok kincsleletek tartozékai voltak. A Budapest térségéhez legközelebb eső raktárleletek közül a gyermeli, a herceghalmi, a székesfehérvári, a lovasberényi, a szentendrei, valamint a vácszentlászlói is kétségtelenül igazolja, hogy Kelet-Dunántúlon szintén sor került a hatalomváltásra, ugyancsak a H A periódus első felében. 85 61
