Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Későbronzkori kutatások a főváros térségében 51-84

olvashatjuk a legkevesebbet. Talán éppen ez a korszak legszegényebb leletanyagban, s még a meglevők is szórványos leletekből tevődnek össze. A rákoskeresztúri kisebb halomsíros leletegyüttes tudományos feldolgozása folyamatban van, de már puszta létezése is komoly bizonyítéka az ország területét megszálló halomsíros kultúra fővárosi térfoglalásának. A rendelkezésünkre álló csekély számú lelet ellenére is úgy véljük, hogy Budapest térségében a későbronzkor folyamán—természetesen az esetleg ittmaradó vatyai elemek mellett — egyetlen népcsoporttal, a halomsíros kultúra hordozójával kell számolnunk. A fővárost kissé távolabb környező területen ezt az időszakaszt mindenütt ennek a kultúrának a leletei töltik ki. Északról, keletről és délről a lelőhelyek egész sora övezi Budapestet. Nyugat felől, a közvetlen szomszédságban, viszonylag kevesebb a halomsíros lelet, kissé távolabb már sűrűbben helyezkednek el. Északról kiindulva — csak a jelentősebbeket kiemelve — a szálkai temető köré csoportosuló leletek említhetők közvetlen északi szomszédként. Az Ipoly térségéből kiinduló csoport leletei között az ebedi urnasír, a szobi kavicsbánya anyaga érdemel figyelmet.

66 Még közelebbről Vácról és Sződligetről említhetünk a későbronzkor korábbi szakaszába tartozó halomsíros leleteket.

67 Délkeleti irányba haladva Aszód—Domonyvölgyből telep, Bagról telep és temető, Gyónról síregyüttes képviseli a korszakot.

68 Délen a Pusztaszer—Kiskőrös típusú leletanyag sorolható az említett kultúra körébe.

69 A Duna menti Százhalombatta, Sárbogárd, Zsámbék, majd a Komárom megyei Ászár zárja be a kört.

70 Kissé nyugatabbra a Fejér megyei Csór-Magyaralmás, valamint a Győr környéki koroncói csoport helyezkedik el.

71 A felsorolt leletek is igazolják, hogy a főváros térsége sem volt teljesen lakatlan terület a későbronzkor folyamán, s e vidék lakossága alig lehetett más, mint a halomsíros kultúra egyik népcsoportja. Éppen ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy a pilinyi kultúra népe közvetlen érintkezésbe került területünkkel. Alig hihető, hogy átlépte volna a számára védelmet és biztonságot jelentő nógrádi dombvidék határait. Ez vonatkozik mind a későbronzkorra, mind az urnasírok korára. Budapest térségének későbronzkora időben fedi a magyarországi halomsíros későbronzkort. Ezt nagyjából a Reinecke szerinti B Cl—2 és D periódusokkal párhuzamosítjuk, sőt még a H A korábbi szakaszával is. Ez viszonylag hosszabb időt ölel fel, több mint három évszázadot. Ennek ismeretében még feltűnőbb területünk leletszegénysége. Az említett rákoskeresztúri leletek mellett a pesti oldalon erre a korszakra keltezhető a Zugló-Egressy úti település. Az Egressy útról Tompa már közölt igen érdekes, telepről származó cserepeket a Zuglóról írt rövid őskori összefoglalójában.

72 Ezek azonban a váli kultúrához köthetők, s a BTM gyűjteményében levő leletegyüttesekkel való összefüggésük bizonytalan. A gyűjteményben levő edénytöredékek telepmaradványokról származnak, s ezek között több korszakhoz tartozó leleteket különíthetünk el. A minket közelebbről érdeklő későbronzkori telep leletei a fiatalabb halomsíros kultúrát képviselik. A behúzott szájperemű tálak, a háromszög átmetszetű fülekkel rendelkező bögretöredékek már a későbronzkor végső fázisát idézik. Miután a cserepek között ennél valamivel korábbi típusok is előfordulnak, feltételezhető, hogy hosszabb életű halomsíros településsel állunk szemben.

73 A budai oldalon a gellérthegyi 12. munkahely kevert leletanyaga a legjelentősebb. A BTM régészeti osztálya gyűjteményében levő leletek — amint már említettük — legalább két korszakot képviselnek. A koszideri horizont edényei és cserepei mellett a késői halomsíros kultúra anyagát is megtaláljuk.

74 A lelőhellyel Kutzián Ida és Nagy Tibor foglalkoztak részletesebben. Kutzián Ida aprólékosan leírta a leletkörülményeket. 1946-ban Bónis Éva a Gellérthegy déli lejtőjén lakóházat tárt fel, mely padlórészből és tűzhelymaradványokból állt. Az edénytöredékek a padlón, valamint a felette levő teraszon feküdtek. Ezek között figyelmet érdemel egy behúzott szájperemű tál, egy kettős csonkakúp idomú, karcolt és bütyökornamentikával díszített urna alakú edény, egészen profilált szájperemű táltöredékek, s a peremrészükön csücskös díszű edénytöredékek. Ezek is a halomsíros kultúrának a fiatalabb szakaszából származnak, s valószínűleg erősen megközelítették a későbronzkor végét. Erre enged következtetni a behúzott szájperemű tál, amelynél a peremképzés eltér a vatyai kultúránál megszokott, élesen behúzott tálakétól. Ez időszakra jellemzőek az erősen profilált, ferde peremű tálak, s valamint az ezeken esetenként előforduló csücsökdíszítés. Tévesen kapcsolják e peremtöredékeket a füzesabonyi kultúra köréhez, miután a kultúra kettős peremű tálai egészen eltérő típust képviselnek. Ugyanakkor a csücsökornamentika is ismeretlen ezeken az edényeken. Az egyik gellérthegyi töredéken félkörívek keretezik a csücsök belső oldalát. Azonban ez sem vethető össze a füzesabonyi kultúra ugyancsak körbeárkolt, hegyes, szarvszerű bütykeivel. A gellérthegyi 60