Budapest Régiségei 22. (1971)

JELENTÉSEK - Wellner István: Leletmentések az aquincumi canabae déli szélénél 411-418

kiképzése miatt kétségtelenül fal mellett, valószínűleg — elveszett oszloppárjával együtt — ajtónyílás oldalánál állt. Gosztonyi majd három évtizedes, de ma is érvényes megállapítása szerint

16 az aquincumi, és általában a pannóniai oszlopfők túlnyomó többsége teltleveles. Ez felelt meg a helybeli, viszonylag gyengébb kőanyagnak és az itteni éghajlatnak, amely mellett a csipkézett, áttört faragványok igen gyorsan tönkrementek volna. Ez az egyszerű forma illett a provinciális kőfaragók mesterségbeli tudásához is. Az oszlopfők datálására Gosztonyi nem vállalkozott. A teltleveles oszlopfők II—

III. századi elterjedtségére utoljára Kiss Ákos mutatott rá.

17 Az aquincumi aediculás sírkövek analógiái alapján oszlopunk korát a mellette előkerült szarkofágéval nagyjából azonosnak vehetjük. Összefüggés a két lelet között nem mutatható ki, de a földmunkák során előkerült kerámiatöredékek és falnyomok valószínűvé teszik, hogy az aquincumi canabae közelében, attól délre, a limes-út mentén kisebb települések alakultak ki. Az őrtornyok viszonylagos közelsége nem zárja ki a polgári település lehetőségét. Falainak kőanyagát a középkorban nyilván Óbuda és a még közelebbi Szentjakabfalva

18 építéséhez használták fel. A maradványokat pedig a XVIII—XTX. századi építkezésekkor végleg szétrombolták. JEGYZETEK 1 Wellner I., Újabb őrtorony az aquincumi limes-szakaszon. Bud. Rég. XX (1963) 303 sk. 2 Nagy T., Buda régészeti emlékei. Budapest Műemlékei II. köt. Bp. 1962. 38. 3 Nagy T., i. m. 53. 4 Nagy T. i. m. 53. 5 Jankovich M., Budapest Műemlékei. II. köt. Bp. 1962. 229. 6 A szarkofág és oszlop előkerülésekor távollétemben dr. Póczy Klára helyettesített a leletmentésnél. Szívességél ezúton is köszönöm. 7 A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. 168. 8 L. Barkóczi, The population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diocletian. Acta Arch. Hung. XVI (1964) 308. 9 V. Kuzsinszky, Aquincum. Ausgrabungen und Funde. Bp. 1934. 201. 284. lt. sz. ; Barkóczy, i. m. 344. 10 A kő új leltári száma: 63.10.118. 11 CIL III 3539. 12 Barkóczi, i. m. 307. 18 Barkóczi, i. h. 14 Alföldi A., Epigraphica. IV. Arch. Ért. 1941. 38. 15 Gosztonyi Gy., A budapestkörnyéki rómaikori oszlopés pillérfejezetek. Laur. Aqu. II. Diss. Pann. Ser. II. No. 11. Bp. 1941.245. 16 Gosztonyi, i. m. 250. 17 Kiss Á., Balaton-környéki római épülettagozatok. Arch. Ért. 87 (1960) 215. 18 Jankovich Miklós, Üjlak és Szentjakabfalva helyrajzi adatai az 1702. évi Zaiger tükrében. Bud. Rég. XX (1963) 161.sk

. 416