Budapest Régiségei 22. (1971)

JELENTÉSEK - Parragi Györgyi: Ásatások az aquincumi polgárváros K-i részén 403-410

került elő egy bronz faág. (15. kép) Olyan szoborhoz tartozhatott, mint amilyen Pilisszántón került elő, s szüretelő Ámort ábrázol.

23 Az ág tömören öntött, 3 karélyos talpon támaszkodott a törzsre. A balra hajló ág háromosztatú levélben végződik, levelei egymásra hajlanak. A levelek tölgyfalevelet mintáznak. A törésfelületből következtethetünk, hogy jobbra még egy ág indult ki. Láng Nándor mutatta ki, hogy a tölgyfaábrázolás a hellenisztikus művészetben tűnik fel, mikor a relief-plasztikában is a festői irány lesz az uralkodó.

24 A reliefeken ábrázolt tölgyfáknak lombozatuk nincs, az egyes ágak szabadon láthatók, s belőlük nőnek ki az aránylag nagy, de mindig felismerhetően mintázott levelek. Ezt az ábrázolási módot találjuk az itt előkerült szobrocskán is. Készítési idejét Láng a II. sz. második felére helyezi, s a szobrocskát itáliai import darabnak tartja.

25 Az Aquincumi Múzeum raktárában egy másik hasonló ágat ábrázoló bronz töredéket találtam (ltsz:47/13494), szintén a polgárvárosból került elő. Vastagabb, felfelé elkeskenyedő ágból jobbra-balra kis levelek ágaznak ki. A törésfelület itt is arra mutat, hogy ez az ág is egy törzsből indult ki, s az előbbiekhez hasonló szobornak lehetett része. Magam részéről a készítési idejét a II. sz. első felére tenném. Az itt előkerült kerámiaanyag is ezt bizonyítja. Ezek a szobrok kedveltek voltak a II. sz.-ban, s talán helyben is készítették őket, itáliai minta után. A Ny—K-i árok 7—8 méteres szakasza között került elő egy bronz kancsófül töredéke, mely női fejet ábrázoló maszkkal van díszítve. (16—17. kép) A félhold alakú fejdísz alatt, csigákban megmintázott haj borítja a homlokot. Az arc két oldalát vízszintesen rovátkolt vonalakkal ábrázolt haj keretezi. A szem, orr, száj erőteljesen, plasztikusan megmintázott. Az edényfül formájából következtethetünk arra, hogy a maszk nem az edény testére támaszkodott, hanem a szájperemet díszítette, s az edény belseje felé nézett. Pannóniában a I. sz.-ban gyakori az az edénytípus, amelynek peremét két szembenéző, legtöbbször női fejet ábrázoló maszk díszített.

26 A fülhöz tartozó kancsó elpusztult, így formájáról biztosat állítani nem tudunk. Legtöbbször a lóherelevél alakú, kiöntővel rendelkező kancsókat díszítették ezen a módon. Szatír és menász fejjel díszített, lóhere alakú, kiöntővel bíró kancsókat ismerünk Pannónia területéről, ezek az I. sz. végén, a II. sz. elején voltak használatban, s Itáliából kerültek a tartományba.

27 Valószínűleg itáliai import a most előkerült edényfül is, erre utal a finom, szinte portrészerű kidolgozás. Összefoglalva az elmondottakat, erről a területről a következőket állapíthatjuk meg. A II. felületen előkerült falak és a kővel kirakott felület összetartozott. A kerámia és sigillata anyag egységes képet mutat. Mivel a kerámiaanyag, főleg az É—D-i irányú falnál, tetőfedő cserepek alatt feküdt, így az épület pusztulásának korára jellemzőek. A leletanyag az alsó, fekete rétegből került elő. Ezt a réteget egy égési réteg zárja le, mely fölött szürke, döngölt agyagréteg húzódott, minimális atipikus leletanyaggal. A kerámiaanyag a II. sz. hatvanas éveivel zárul, érre az időre utal az agyagba rakott fal is.

28 Valószínű, hogy tűzvész pusztította el ezt az épületet, melyet később már nem újítottak meg. Az épület rendeltetésének meghatározásához talán az állatcsontok segítenek hozzá. Bökönyi Sándor hívta fel a figyelmemet a csontanyag meghatározása közben arra, hogy kizárólag „vágóhídi hulladéknak" nevezett állatcsontokkal találkozunk.

29 Felvetjük annak a lehetőségét, hogy itt egy állatfeldolgozó üzem, vagy vágóhíd lehetett. Mivel ezen a területen a magas talajvíz miatt a legalsó periódusokat megnézni, s az ásatást teljesen befejezni nem tudtuk, egy további kutatásnak a feladata e kérdés teljes eldöntése. 409 16—17. kép. Maszkkal díszített bronz edényfül Gefässhenkel mit Maske