Budapest Régiségei 22. (1971)
JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1962-1965. évben 383-401
KÖZÉPKOR I. ker. Szentháromság tér. A Nagyboldogasszony-templom középkori temetője. 1963-ban a főtemplom déli hosszfalától délre csatornázási munka során mintegy 60 m hosszú szakaszon bolygatott emberi csontvázmaradványok kerültek felszínre. A hajdani temető legfelső sírrétege közvetlenül az útburkoló kövek alatt mutatkozott. Ez annak a jele, hogy a középkori temető megszűnése óta ezen a területen jelentős szintsüllyesztést végeztek. Hogy a temetkezésről áttekinthetőbb képet nyerjünk, a templom délkeleti Máriakapuja közelében 3X4 m-es kutatóblokkot nyitottunk, melyet 3 m mélységig ástunk. A blokkban 6 sorban egymás alatt fekvő sírok rétegeit tártuk fel. A legfelső sírrétegben Zsigmond obulusa került elő, a legalsóban — 2,25 m mélyen — IV. Béla dénára. Megállapítható volt az is, hogy az 1370 körül épült Máriakaput a temető XIII— XIV. századi sírrétegére alapozták. Zolnay László I. ker. Halászbástya. A gótikus Szent Mihály kápolna maradványai. Korábban Gerő Győző állapította meg, hogy a Halászbástya ún. Hétvezér-lépcsője alatti térségben a Szent Mihály kápolna altemploma rejtőzik. 1965-ben a Halászbástya déli szakaszán, az említett lépcső és a Szent István szobor közötti területen csatornaásás során átvágták a kápolna felmenő déli falát. Mentőásatással feltártuk a fal mintegy 15 m hosszú szakaszát a déli és délnyugati támpillérmaradvánnyal és a nyugati homlokzat déli sarkán a félkör alaprajzú egykori csigalépcsőtorony alapozását. A nyugati homlokzati falmaradvány előtt nyitott kutatóárokban közvetlenül a felszín alatt, a Nagyboldogasszony-templom középkori temetőjének — melléklet nélküli — sírjait találtuk. Ez is amellett szól, hogy a kápolna építésekor a XV. században átvágták a XIII. század óta használt temetőt. Zolnay László I. ker. Szentháromság u. 4. előtt középkori épület pincéje került elő. Ennek alapján megállapítható, hogy az utca nyugati szakasza a középkorban beépített volt. A XVII. századi térképek még azt az állapotot tükrözik. Bertalan Vilmosné I. ker. Táncsics Mihály u. 11. sz. házhoz vezető sikátorban csatornázás alkalmával középkori épület három É—D-i irányú fala került elő, alatta boltozott pince húzódik. A pinceboltozat alatti rétegből 1963-ban XIII— XIV. századi kerámia került elő. I. ker. Táncsics Mihály utcában földmunkák során 1963-ban a középkori úttest újabb részletei kerültek elő. Az útalakítás korát a bőséges számban talált XIII. századi kerámia határozta meg. Ugyancsak véges-végig az út tört köves rétegében ismét hatalmas tömegű amorf vasanyag jelentkezett, amint ezt már 1961-ben is észlelték. Zolnay László I. ker. Tóth Árpád sétány 28.sz.ház előtt a középkori várfal részletét és egy K—Ny-i irányú pincét tártunk fel. A pince nyugati zárófala a várfal mellé épült. A pince, ill. az egykor felette állott épület az Úri u. 40. sz. ház déli traktusának — eredetileg önálló épület — folytatása. A pince É-i oldala mellett téglából épült vízgyűjtő-aknát és agyagcsöves vízvezeték részletét tártuk fel. Ez a leletmentő ásatás szerves része volt annak a — már több éve folyó — feltárásnak, mely a vár nyugati erődrendszerének tisztázását célozza. Bertalan Vilmosné I. ker. Váralja utcában csatornázási munka során közvetlenül az útburkolat alatt középkori szeméttel betöltött fekáliagödröt találtunk. A betöltési anyagból igen gazdag XV—XVI. századi kerámia- és üveganyag került elő 1965-ben. Bertalan Vilmosné 390
